DR. KIS GYULA JÓZSEF
DR. KIS GYULA JÓZSEF
DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Élni kívánok ezzel a lehetőséggel, annál inkább, mert Szász Domokos képviselő úr mintegy kiprovokálta, hogy szóljak. Ilyen háromnapos vita után ez egyáltalán nem okoz számomra örömöt, de azért meg kell mondjam, hogy két állítása volt, amivel - jelenteni kell - nem értek egyet.
Én nem csodálom, hogy az, aki a damaszkuszi úton megfordult, úgy érezheti, hogy ezek után a feketegazdaság szereplői is meg fognak fordulni, és hirtelen kifehérednek, pusztán attól a ténytől, hogy egy-két járulékponttal magasabb nyugdíjuk lehet, ha bevallják és befizetik a társadalombiztosítási járulékokat.
Én hiszek az ember megjavíthatóságában, de nem hiszek a csodákban. Engedjék meg, hogy keresztény-konzervatív politikusként mondjam ezt: nem hiszek az ilyesfajta csodákban, hiszen ez egy olyan, jövőben remélt haszonnövekedés, ami nem áll arányban a mostani haszonnal - hogyha nem társadalombiztosítási járulékba fektetik.
A második, amiről beszélt: tulajdonképpen a mai társadalombiztosítási rendszer sem önkéntes - természetesen. Éppen ezért a társadalombiztosítási rendszer, amely ex lege, a törvény erejénél fogva kötelező minden állampolgárra nézve... - az alkotmány 70/E. §-ának (1) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy az állam gondoskodik állampolgárai anyagi biztonságáról betegség, öregség s a többi esetén; és ennek a (2) bekezdése mondja ki, hogy az állam ezt a gondoskodását a társadalombiztosítás intézményén keresztül valósítja meg. Természetesen önöknek jogukban áll - szerintem nem - megváltoztatni a hatályos alkotmányt, de addig arra hivatkozni, hogy kötelező a társadalombiztosítás, egyszerűen azért, mert a világon mindenütt a társadalombiztosítás egyik alapelve az, hogy kötelező; a második, hogy keresetarányos; a harmadikat és a többit hadd ne soroljam fel...
Ezzel szemben, ha megengedi Szász Domokos képviselőtársam, hogy most beszéljek arról, miben különbözik a társadalombiztosítás és a magánbiztosítás tisztán jogelméleti szempontból, akkor hadd emlékeztessem arra, minden jogász véleménye szerint az alapvető különbség, hogy míg az egyiket az állam kötelezően elrendelheti, a másikat, a magánbiztosítást írásbeli szerződéshez köti. Márpedig szerződésre kényszeríteni ugyancsak alkotmányellenes, és anélkül magánbiztosítás nem jöhet létre, hogy szerződést ne kötne a biztosított a biztosítóval.
Én nagyon tudom tanácsolni az előterjesztőknek, hogy újabb, harmadik alkotmánybírósági fiaskó előtt ezt az igen bonyolult és nagy irodalommal rendelkező jogelméleti kérdést tekintsék át, mert nem lenne jó, ha utólag a megkötött szerződések esetében ugyanolyan visszafizetési kötelezettség terhelné a még majd felálló biztosítók helyett valószínűleg a költségvetést, mint amilyen visszafizetési kötelezettség terheli napok óta, az Alkotmánybíróság döntése óta a társadalombiztosítást.
Ennek a döntésnek jelenleg a népjóléti miniszter szerint 7 milliárdos hatása van a társadalombiztosítás egyenlegére, tehát 7 milliárddal növeli a deficitet. Azonban fel kell hívnom a tisztelt előterjesztők figyelmét arra, hogy ugyanolyan járulékkiszélesítési elvek alapján fogalmazták meg a jelen előterjesztést, mint amelyet már tegnapelőtt alkotmányellenesnek bírált az Alkotmánybíróság. Tehát ahhoz, hogy itt ne hétmilliárdos, hanem sokkal nagyobb deficit keletkezzék a rendszerben, talán az előterjesztőknek ezt a részt gondosabban át kellene vizsgálniuk. Ugyanis ellenkező esetben - és ha ennek az átvizsgálásnak a hatásairól nem számolnak be az Országgyűlésnek - nagyon nehezen ítélhető meg, hogy a reform remélt költségnövelő hatásai - a gazdaság élénkítése útján -, illetve a biztosan kimutatható költségnövekedés milyen viszonyban áll egymással.
Meg kell mondjam, tegnapelőtt óta alapvetően megváltozott a pénzügyi mérleg, és valahogy itt a kormánypártok erről elfeledkeztek beszámolni. Nagyon kevesen vagyunk most már, úgyhogy nem is igénylem, hogy ezt megtegyék; de még a jövő, vagy a rákövetkező héten várnám a kormánytól, az előterjesztőktől, hogy átszámolják a költség-haszon elv alapján, mibe kerül ez a reform, és milyen várható hasznot becsülnek - különös tekintettel Csóti György képviselőtársam mai beszédére, amely a közös piaci belépés után megvalósuló többletkiadási kényszert érintette - talán ha erre is kitérne az előterjesztő. Ha már úgyis korrigálni kell a számokat, akkor lehetőség szerint korrigálják úgy, hogy minél teljesebb áttekintésünk legyen a kérdésről.
(14.00)
Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget, de azt hiszem, hogy a vita e szakaszában már egymásnak nem igazán tudunk újat mondani. Mindössze azt kérem, az általános vitát ne zárják le, hogy módosító indítványaink beadására időt nyerjünk. Köszönöm.
