KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Ilyenkor, a vita vége felé igen nehéz helyzetben van a képviselő, mert igen nehezen tud olyan témakörről beszélni, amiről eddig ne esett volna szó.
(13.20)
Úgy gondolom, én is csak arra vállalkozhatom, hogy néhány dologra ismételten fölhívjam a figyelmet, kiemeljem ezek fontosságát.
Három ilyen területről kívánok egy kicsit részletesebben beszélni. Az egyik az egyes átmeneti időszakok szabályozása, a második a létrejövő pénztárak működtetése, a harmadik pedig a tájékoztatás kérdésköre.
Több képviselőtársam ma is és a tegnapi nap is kiemelte bizonyos átmeneti szabályozások fontosságát. Úgy gondolom, ez azért rendkívül fontos, mert olyan indokolatlan és megmagyarázhatatlan helyzetek keletkezhetnek, amelyek aztán az egész nyugdíjreform hitelességét kérdőjelezik meg.
Mire gondolok? A tervezett szabályozás szerint például ha 2009. január 1-je előtt 15 év szolgálati időt szerez valaki, akkor azzal öregségi résznyugdíjra jogosult. Ha valaki ezt akár egy vagy két nappal túllépi, akkor már 20 év munkaviszony szükséges ahhoz, hogy egyáltalán valamiféle nyugellátásban részesüljön. Úgy gondolom, ezt az állapotot mindenképpen finomítani kell módosító indítványokkal; mint ahogy Csehák Judit képviselő asszony jelezte, ezt a helyzetet kezelni kell.
Ugyancsak meg kell még egyszer gondolni - úgy gondolom -, hogy a minimumnyugdíj megszüntetése egyik napról a másikra egyáltalán kezelhető helyzetet eredményez-e.
A másik terület a nyugdíjpénztárak működtetése. Úgy gondolom, Brúszel képviselő úr egészen részletesen beszélt erről a témáról. Megmondom őszintén, kicsit csodálkozom is azon, hogy a kormány nyakába vette ezt a nagy feladatot, ezen nyugdíjpénztárak működésének részletes szabályozását. Úgy gondolom, hogy bizonyos kérdéseket jobb lett volna esetleg országgyűlési határozatban vagy törvényben szabályozni. Ki kell emelni annak fontosságát, hogy ezek a szabályozások időben és pontosan elkészüljenek, mert ez rendkívül nagy zavarokat okozhat a későbbiekben.
Úgy gondolom, itt kell reagálni Selmeczi képviselő asszony azon megjegyzésére, hogy azon múlik-e egy pénztár stabil működése, hogy az kötelező vagy önkéntes jellegű-e. Én úgy gondolom, nem ezen múlik, hanem alapvetően azon múlik, hogy milyen a szabályozás, és milyen a gazdasági háttér. Úgy gondolom, amennyiben a rendszerek szabályozottsága megfelelő lesz, akkor ezek jól működő pénztárak lesznek.
A téma bonyolultságát jelzi az is, hogy még a szakterülettel foglalkozó szakemberek és képviselők számára is igen nagy nehézséget jelent eligazodni a nyugdíjreform minden egyes részterületén. És rögtön fölvetődik bennünk az a kérdés, hogyan megy majd át ez az egész a köztudatba, hogyan tudjunk megismertetni a társadalommal minden egyes részletkérdést, mert hiszen azt kell megfontolnunk, hogy itt majdhogynem minden egyes ember egyéni problémáját külön-külön kell kezelni és megoldani.
Ennek a dolognak a fontosságáról Szász képviselő úr korábban beszélt, és szeretném kiemelni, hogy az országgyűlési határozati javaslat is úgy fogalmaz, hogy a nyugdíjrendszer átalakítása nem eredményezheti sem a munkaadók, sem pedig a munkavállalók terheinek a növekedését.
Az természetes, és mindenki elfogadja, hogy a munkavállalók terhei ne növekedjenek, de úgy gondolom, így kell ez legyen a munkaadók oldaláról is. És nemcsak olyan tekintetben, hogy nem fizethetnek több hozzájárulást, mint amit eddig fizettek, hanem nem jelenthet effektív többletmunkát az új nyugdíjrendszer bevezetése. Mert hiszen korábban hogyan történt? Különösen közalkalmazotti rendszerekben vagy nagy társaságoknál megtörtént a törvényi változtatás, és aztán az egyes dolgozók odamentek a tb-ügyintézőhöz vagy a munkaügyi ügyintézőhöz, aki tájékoztatta őket a változásokról, és ezáltal a dolgok megoldódtak.
Úgy gondolom, ez a helyzet most alapvetően így nem kezelhető. Sokan beszéltek már arról, többek között Kis Gyula képviselő úr is, hogy a költségvetésben megvannak a források ahhoz, hogy itt a megfelelő tájékoztatás minden tekintetben megtörténjen. Úgy gondolom, itt minden eszközt latba kell vetni; a hagyományos eszközöket, a televíziós technikákat, a számítógépes technikákat, de akár új technikákat is, az Internetet is igénybe lehet erre venni.
De nem szabad megfeledkezni olyan hagyományos módszerekről sem, hogy azon nagy társaságok ügyintézőit, akik sok munkavállalót foglalkoztatnak, külön tanfolyamokon föl kell készíteni az új rendszerek megismertetésére. Természetesen nekünk, parlamenti képviselőknek is van e tekintetben jócskán feladatunk, és ha komolyan gondoljuk azt, hogy az egész társadalom számára a nyugdíjreform fontos kérdés, nekünk is komoly feladatokat kell e tekintetben, a tájékoztatás tekintetében vállalnunk.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
