MIAKICH GÁBOR

Teljes szövegű keresés

MIAKICH GÁBOR
MIAKICH GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném megosztani önökkel azt a dolgot is, amiért ma szólásra jelentkeztem, mert hozzátartozik a témához. A törvény beterjesztési folyamatában is részt vettem, minden anyagot megpróbáltam megszerezni, néha vitatkozva is néhány megbeszélésen az éppen javasolt megoldásokkal. Már akkor szóvá tettem, hogy egy nagy hibát biztosan elkövettünk, hogy a kezdet kezdetén - bár polgártársaink, azok is, akik most a tévén néznek és a rádión hallgatnak bennünket, rossznak találják ezt a nyugdíjrendszert, amely ma létezik, de - nem szóltunk erről már jó előre, hogy miért rossz ez, és milyen elemeit szeretnénk megváltoztatni. Mert akkor valószínűleg ma könnyebb helyzetben lennénk abban, hogy elmondjuk, miért ilyen javaslat született, esetleg - én is szólni fogok ezekről a dolgokról - mi az, amit még ehhez a beterjesztéshez képest is a parlament szocialista frakciója is változtatásra javasol, és mi az, amiért elfogadjuk alapelveiben ezt a nyugdíjtörvény-javaslatot.
Már a vita eddigi menetéből is kiderült, és az 1991. évi országgyűlési határozat is jelezte, hogy a parlament erői, a parlamentben jelen lévő pártok abban megegyeznek, hogy változtatni kell a nyugdíjtörvényen. Abban megegyeznek - és ezt az 1991. évi határozat is jelezte -, hogy már nem most, hanem előbb kellett volna változtatni. Abban is jórészt egyetértés volt eddig, hogy ennek sok más mellett két alapvető oka van: a magyar demográfiai helyzet és az a probléma, hogy bizony igen gyenge Magyarországon a járulékfizetési hajlandóság - de nem úgy, ahogy itt többen elmondták.
Nagyon szeretném, ha mindenki előtt tiszta lenne. Sokszor használjuk ezt a fogalmat, hogy feketegazdaság. Nagyon jó lenne, ha meg tudnánk végre különböztetni a feketét a szürkétől, magyarán azt a tevékenységet, amikor van értékteremtő tevékenység, de kikerüli az adózást és a járulékfizetést; és azt a tevékenységet, amely bizony valamilyen bűnügyhöz vagy valami máshoz kapcsolódik. Ezt azért szeretném már most elmondani, mert a célunk ebben a rendszerben az lehet, hogy ezt a szürkegazdaságot ösztönözzük hosszú távon arra, hogy része akarjon lenne például a nyugellátási rendszernek is.
Nagyon furcsa válaszokat fogalmaztak meg tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, és nem mondom, hogy mindenki egyformán. Nagyon sok olyan kritikát, észrevételt hallottam jómagam is, amit megfontolandónak vélek. Mégis nagyon nehezen tudom azokat az észrevételeket figyelembe venni, amely abból az igaz megállapításból indul ki, hogy a mindenkori nyugdíjasok helyzetét és a mindenkori magyar állampolgárok helyzetét ebben az országban igenis a mindenkori gazdaság helyzete fogja elsőrendűen meghatározni; de aki erre azt a választ adja, ami tegnap elhangzott erről a helyről, hogy be kell indítani a gazdasági növekedést, azzal én nem tudok egyetérteni. Erre a gombnyomogatásra már volt példa, és bizony abból 1993-1994. évi hiány lett - és nemcsak Magyarországon. Európa gazdaságtörténetét megnézve, függetlenül attól, hogy milyen színezetű kormány volt, aki így gondolkodott - mert volt ilyen, sajnos -, mind ebbe a kelepcébe került. Ha ezt nem vesszük figyelembe, és ilyen felületes válaszokat adunk felvetett igaz kérdésekre, akkor lehet, hogy néhány embert be lehet csapni, csak megoldást nem tudunk találni.
Továbbmenve a következő kérdésre: eddig nem igazán volt vita azt az elemet illetően, amelyet - hadd használjam Kis Gyula tegnapi megfogalmazását, ő kirovó-felosztó rendszer mondott, gondolom, azért, mert először kirójuk a járulékot és utána fizetünk. Nekem nagyon tetszett, hogy végre megfordítottuk ezt a dolgot. Ebben a részében egyetértek. Így hangzott tegnap, de örülök neki, hogy így hangzott el. Gondoltam ma, hogy direkt így fogom használni.
Ebben a részben, azt hiszem, nagyon nagy vita nincs közöttünk, hogy minden év ugyanannyi százalékot jelent az átállás időszakában és utána is - most nem mondom végig, többen elmondták már, hogy ezek mit jelentenek: ez a tisztánlátást, azt elősegíti, hogy minden év egyformán jelent - ösztönöz arra, hogy több évet szerezzen valaki, mert akkor több nyugdíjat kaphat. Ma másképp van ez a helyzet.
Többen kritizálták viszont - és nagyon rosszul kritizálták - azt az elemét ennek az új nyugdíjrendszernek, amelyet tőkefedezeti rendszernek hívunk. Ma is kétszer és az elmúlt napokban többször a chilei példát használták példaként. Az nem eleme volt a nyugdíjrendszernek, hanem az egy nyugdíjrendszer volt, egy tőkefedezeti nyugdíjrendszer. Meg kell mondanom - egyetértve több előttem lévő hozzászólóval, akik elmondták -, hogy bizony abban csöppet sem voltak ilyen garanciák és csak tőkefedezeti volt. A magyar rendszerben ez egynegyedet tesz ki, és bizony - hadd fogalmazzak így - az én ízlésemnek is egy kicsit túlbiztosított lett ez a rendszer. Valamikor úgy gondoltam, hogy egyharmad-kétharmad lesz ez az arány, ezt is el kell mondanom.
Azt is elismerem, hogy minden ilyen rendszer kockázatot is jelent, de haszon csak kockázattal van. Olyan nincs, hogy kockázat nélküli haszon. Azt is elismerem, és nagyon jónak tartom, hogy egy ilyen átmeneti gazdaságban végül is igen körülbástyázott lett ez a rendszer. Ezt én előnyének érzem. Meg szeretném kérdezni, ha ma tudván tudjuk, hogy nemcsak holnap van nyugdíjproblémánk és ma meg holnapután, hanem tíz évekkel előretekintve is, mert a ma megszületett 62 év múlva megy nyugdíjba a jobbik esetben, akkor nem felelőtlenség-e nem gondolni arra, hogy azt a terhet, amely ma jelentkezik, megosszuk valamiképpen. Ez a nyugdíjtörvény-csomag azt a terhet, amely ma jelentkezik, azt a problémacsokrot, amely nemcsak a demográfiai helyzetből jelentkezik, hanem a magyar gazdaság és a magyar társadalom állapotából következik, hosszú távra megosztja.
Ma itt valaki már házpéldát használt. Hadd mondjak erre szintén egy házpéldát. Nekem három gyerekem van, és saját erőből építkeztem. Amikor építkeztünk, bizony nagyon össze kellett húzni magunkat, és nem azért nem adtunk a gyerekeinknek többet, mert nem akartunk, hanem mert egy jobb helyzetet akartunk teremteni a családunknak. Amikor felépült a ház, már jobb házban laktunk, de még mindig össze kellett húzni magunkat, mert a végén már bankkölcsönöket kellett felvennünk. Ahogy telt-múlt az idő, először a bankkölcsön járt le, aztán a kedvezményes kölcsön kezd lejárni, magyarán egyre jobban tudjuk élvezni annak a hosszú távra előre elhatározott cselekvéssornak a következményeit, amelyet elhatároztunk és végrehajtottunk.
Ha csak a felosztó-kirovó vagy a kirovó-felosztó rendszerben gondolkodunk, és tudjuk, hogy néhány tíz év múlva jelentősen megnő azok száma, akik a nyugdíjrendszerbe lépnek, és jelentősen lecsökken - már ma látható, hogy jelentősen lecsökken - az éppen aktívak száma, akkor ugyanolyan felelőtlenség ma a rendszerben erre nem gondolni, mint felelőtlenség a következő néhány évre nem gondolni. Ezért igenis osztom azok véleményét, akik ezt a vegyes rendszert azért fogadják el és azért támogatják, mert azokat a politikai, gazdasági és társadalmi kockázatokat hosszú távra elosztja. Ezek nem spórolhatók meg. Egyedül az a kérdés, hogy mekkora szakaszra osztjuk el. Minél később és minél egysíkúbban döntünk, annál rövidebb időszakra osztjuk meg ezt a tervet. Aki azt mondja, hogy nincs ilyen teher, az igenis hazudik - valaki már használta ezt a szót -, az hazudik igazán. Az csapja be azokat, akik hallgatnak minket és figyelik a javaslatainkat, hogy milyen javaslatok mellett érvelünk. Ilyen elhangzott ma teljesen rossz összefüggésben - mondtam már -, amikor még a hivatkozás is rossz volt, teljesen hamis hivatkozás volt. (Dr. Kis Gyula József: Ki hazudik?) Majd visszakeresem pontosan, de ma itt hallottuk, ilyen szó hangzott el, teljesen rossz összefüggésben.
(13.10)
Tovább folytatva a dolgot: ezért úgy vélem, hogy ez a rendszer éppen az összetettsége miatt - hogy háromnegyed részben megtartja azt a dolgot, hogy az éppen aktuális befizetésekből fizeti az éppen aktuális nyugdíjat, egy részében pedig előtakarékosságra kényszerít - jó. Egyrészt azért jó, mert ez az előtakarékosság - sokszor elhangzott már a korosztályok közötti szolidaritás - szintén a korosztályok közötti szolidaritás, ha néhány tíz évre előre gondolkodva nem teremtek rossz helyzetet a gazdaságban, esetleg egy olyan helyzetet, hogy rendkívüli mértékben meg kell növelni az adókat vagy az akkori járulékokat. Az is a korosztályok közötti szolidaritás, nemcsak a felosztó-kirovó rendszerből következő gondolkodásmódban keresendő - ugyanolyan fontos kérdése ennek.
Felvetem a másik kérdést: nagyon sok félelem elhangzott ma a kötelező tőkefedezeti részre vonatkozóan, amely - mint mondtam - az én ízlésem szerint is egy kicsit túlbiztosított - de elfogadom. Közben nem féltjük az önkéntes nyugdíjpénztáraktól az embereket, ahol ez a biztosíték sokkal kisebb. Kérdezem én: ha valaki az emberek öngondoskodásáról, a demokráciáról beszél - hogy az én saját cselekedetemmel befolyásoljam a saját sorsomat, mert ez ezt is jelenti -, akkor miért féltem egy jobban biztosított hasonló rendszertől csak azért, mert kötelező, amikor van egy másik része, amely nincs ennyire biztosítva; miközben - mondtam, és ezt nem cáfolták meg eddig - ez az egynegyednyi tőkefedezeti rész egy kockázatmegosztást is jelent.
Az eddigi beszélgetéseken is - a választókörzetemben múlt héten háromszor, e héten mindegyik nap, ma este és holnap este is egy-egy településen beszélgetek az emberekkel erről a nyugdíjtörvénycsomagról - nagyon sok észrevétel elhangzott, amelyeket nem szeretnék megismételni, mert képviselőtársamnak időt kell hagyjak, de hadd mondjam azt - és ezt tegnap Csehák Judit a vezérszónoklatában is elmondta -, hogy a Szocialista Párt nagyjából milyen módosításokat támogat, vagy mit kezdeményez majd. Ezeken a beszélgetéseken jórészt ezek előjöttek. Előjött az özvegyi nyugdíj kérdése, az átmenetben a biztonság kérdése, néhány csoportnak a hátrányos helyzete, ugyanezeket vetették fel az ott jelen lévők. Ugyanígy előjött a többgyermekesek kérdése.
Minden megismétlés nélkül szeretném elmondani, hogy szerintem is azokkal a módosító javaslatokkal még jobbá tehető ez a javaslat, és gondolkodjunk azon, egymás érvei mellett nem elmenve, hogy miként tehető ez közösen jobbá, és ha ezeket a megoldásokat megtaláltuk, akkor ezt csináljuk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem