ZWACK PÉTER
ZWACK PÉTER
ZWACK PÉTER (független): Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint Miakich Gábor képviselőtársam is, én is felszólalásom alapgondolatait választóim véleményeiből, aggodalmaiból és javaslataiból merítettem.
A most tárgyalt törvénycsomag, amely a nyugdíjrendszer reformját hivatott jogilag megalapozni, az egyik leghosszabb távra kiható döntést igényli ebben a parlamenti ciklusban. Ha belenézünk a részletekbe, nemritkán húsz-harminc évre előre szabályozó konkrét tételekkel találkozunk. Emellett az életnek egy olyan, egyre terjedelmesebb szeletéhez nyúlunk hozzá, amelyben csak azok nem érintettek, akik sajnálatosan nem érik meg az időskori életszakaszt. A felelősségünk tehát hatványozott, mert esetleges elhamarkodott döntéseinkkel túl sok ember helyzetét és túl hosszú időre tehetjük lehetetlenné.
Nem igazán akad felelős ember az országban, aki ne ismerné be, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer már megérett a reformra. Csak az a kérdés, hogy milyen szemléletű és tartalmú átalakításra van szükség? Sem a törvényjavaslatokból, sem a rendkívül rövidre és kevéssé nyilvánosra sikeredett társadalmi vitából nem derült ki az állampolgárok számára néhány nagyon fontos kérdés.
Ezek közül az első a felosztó-kirovó rendszer működésének megítélése. Kétségtelen, hogy sok tekintetben rosszul működött, de a problémák többsége nem magának a rendszernek, a koncepciónak a hiányosságaiból adódott, hanem olyan működési tényezőkből, amelyek a rendszeren kívül keletkeztek.
Mindenekelőtt a járulékfizetés elmaradására gondolok, és azokra a hiányosságokra, amelyek a befizetések elmaradásának büntetlenségét lehetővé tették. Ezáltal sérültek a piaci verseny elvei is, elsősorban azért, mert a legnagyobb volumenű eltűrt mulasztások - amelyeket aztán végül is az adófizetők terhére korrigáltak - az állam mint tulajdonos által felügyelt szférában fordultak elő. Mindez azonban nem az elosztó-kirovó rendszer koncepciójának hibája, hanem a működtetésé.
Nem vitatom a nyugdíjrendszernek a magánbiztosítási területtel való kiszélesítését szorgalmazó koncepció elvi szakmai előnyeit, sőt, a vegyes rendszer fokozatos kialakításának jogosságát sem. Az a megoldás azonban, amely végül is a javaslatba bekerült, ebben a formában ma Magyarországon sok gondot okoz. Ha abból indulok ki, hogy a kötelező tőkefedezeti elem nem más, mint egy államilag garantált, legalább tízéves moratóriummal biztosított forrás, melynek reálértéke nem kalkulálható, akkor aggodalmaim támadnak. Ugyanis az elmúlt évek magyarországi tapasztalatai alapján bizton számíthatunk ebben a rendszerben is pénzintézeti fizetésképtelenségekre, amikor viszont a törvény alapján az adózó állampolgár saját magának fizeti vissza a mások hibájából keletkezett követelését. Szakértői vélekedések szerint az új rendszerre történő áttérés háromszoros működési költséget igényel. Emellett a tőkefedezeti elem belépése miatt hiány keletkezik. Az ebből származó hiteligény a számítások szerint az első években 50-70 milliárd, a tizedik év végére azonban már 1000 milliárd forint volumenű is lehet.
Nem érzem megalapozottnak a javaslat társadalmi támogatottságát azért sem, mert valós társadalmi vita nem folyt. Voltak fontos fórumok, amelyek közül kiemelkedik az Érdekegyeztető Tanács ülése. De nagyon fontos szeletek kimaradtak. Már hónapok óta hangoztatták - sajnos, nem elég nagy sajtónyilvánosság előtt - a leginkább szakértői körökben azt, hogy ennek a törvénynek a hatásai nem a mai nyugdíjasoknál, hanem a leendő nyugdíjas generációknál és különösen a most fiataloknál jelentkeznek majd. Tehát nem csupán a valóban nagyon aktív nyugdíjastestületekkel kellett volna nyilvános vitákban megütközni, hanem az ifjúsági szervezetekkel és érdekvédelmi csoportokkal is. (Dr. Pusztai Erzsébet: Így van!)
Nagyon fontosnak tartom azt a szakmai vélekedést is, hogy ezeknek a törvényeknek a sorsa összekötődik a mindenkori adótörvényekkel. Ugyanakkor egyelőre nálunk évente, néha év közben is változnak az adójogszabályok, míg a nyugdíjtörvények több évtizedre készülnek. Hogyan akarják megteremteni az állandó összhangot ilyen körülmények között? - ezt kérdezem. Erről semmit nem hallottunk. Ha mindezekhez hozzáveszem azt, hogy számos háttérszámítás pontatlan, hogy nem biztosított az informatikai bázis, amelynek hiánya az egészségbiztosításban is csődhelyzetet eredményezhet, akkor őszintén aggódom a törvénycsomag jövőjéért és főleg a magyar állampolgárok nyugdíjas éveiért.
Ezeket az érzéseimet növelik az özvegyi nyugdíj körüli rendezetlenségek, a rokkantnyugdíjjal kapcsolatos szigorítások, és legfőképpen... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a gyermeknevelés elismerésének rendkívül korlátozott volta - befejezem, elnök úr.
Mindezek alapján fokozott érdeklődéssel várom az általános vita felvetéseire adott kormányzati válaszokat, főleg a módosító indítványok feletti szavazást. Jelenlegi formájában a törvénycsomag veszélyeit nagyobbaknak ítélem meg annál, semmint hogy támogatni tudnám a szavazásnál. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
