GYIMÓTHY GÉZA
GYIMÓTHY GÉZA
GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Rádióhallgatók! Látszólag nem annyira fontos a téma, mint ha mondjuk a sertéstenyésztésről vagy a baromfitenyésztés problémáiról szólna egy agrármérnök e Házban, de ha ma Magyarországon bárki a magyar lótenyésztésről, a versenyló-tenyésztésről beszél, nagyon nagy darázsfészekbe nyúl. E parlament falai között kétszer került szóba a Nemzeti Lóverseny Kft. problémája és az a kormányhatározat, amelyet a kormány nem hajtott végre immáron több mint két éve, azok a problémák, amelyek körülbelül 3-5 ezer embert érintenek, akik a magyar versenyló-tenyésztésből élnek, és mindazokat érintik, akik szeretik a lovat, azt a nemes állatot, amely a magyar agrártörténet jelentős része.
Gyakorlatilag a lótenyésztés, a nemesítés mindig egy kiváló állattenyésztési feladat volt.
(14.20)
Nem véletlenül mondjuk, hogy a legnagyobb gazdaságok szívesen viszik, szívesen fogadnak külföldi vendégeket is, nagyon sok kormányfő, elnök megfordult már Bábolnán, ha gondolunk a telivér- vagy arabtenyészetekre. Tehát egy agrártörténeti, állattenyésztési, genetikai érték a magyar lóállomány, amelynek megmentéséért - ma már a huszonnegyedik órában vagyunk - mindent meg kell tenni.
Az előzmények és a problémák gyökerét ott látom, hogy jelenleg három miniszter felügyeli a lóversenyzést, magát a magyar lótenyésztést. Szakmailag a Földművelésügyi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium elsősorban pénzügyileg, a privatizációért felelős miniszter asszony az ÁPV Rt.-n keresztül felügyeli a Nemzeti Lóverseny Kft.-t, amely jelenleg állami tulajdonként kezelve a versenypályákat, szervezve a fogadást, jó gazdaként kellene hogy működjön.
Ha most aforizmát mondanék: közös lónak túros a háta. Mivel három miniszter felügyeli, véleményem szerint valójában egy sem felügyeli igazából e lótenyésztést. A versenylótenyésztés a Földművelésügyi Minisztériumtól három éve egy fillért nem kapott. Amikor a Pénzügyminisztériumnak, természetesen, nagyon fontos társadalmi problémákról - oktatás, egészségügy, bármiről - kell dönteni (Akar László bólint.) - a tisztelt államtitkár úr bólogat -, Akar államtitkár úr megerősítheti, nyilván nem ez a legfontosabb feladat. De annak az ötezer embernek, aki ebből él, aki a saját pénzét teszi be - a Magyar Lovar Egylet tagjai -, akik, amióta Széchenyi 170 éve megalapította a Magyar Lovar Egyletet, közöttük általában mecénások vannak, akik anyagilag megtehetik, hogy a pénzüket a lovakba, a lótenyésztésbe fektetik, ezek az emberek elképedve látják, hogy az elmúlt évben az adófizetők pénzéből 520 millió forintot emésztett fel a Nemzeti Lóverseny Kft. - sajnos úgy fogalmazok - nem mindig a legkorrektebben, néha vízfejként működő menedzsmentje, az állam, még egyszer mondom, az ÁPV Rt. felügyelete mellett.
Sajnos, ebből az 520 millió forintból az 1200 lóra, a versenylovakra összesen csak 150 millió forint versenydíj jutott. Föltehetjük a kérdést: hová tűnt a 370 millió forint? Elment a vízfej működtetésére.
Ezért itt rögtön elmondanám a Független Kisgazdapárt többször megfogalmazott álláspontját, amit ismertettem már. Mindig annak vagyunk hívei, hogy a párhuzamosságokat lehetőleg csökkentsük le, és az a szakmai szervezet működtesse az egész rendszert, aki a legjobban ért hozzá, akik a saját pénzüket kockáztatják - jelen esetben a Magyar Lovar Egylet tagjai -, az a 3-4-5 ezer ember, aki közvetlenül vagy közvetve érintett a versenylótenyésztésben.
Én immáron többedik ízben követelem a tisztelt kormányzattól, hogy gondolja át ezt a feladatot, és hajtsa végre a saját határozatát. Mire gondolok? 1995. április 4-én - nevezetes napon - a 2095. kormányhatározatban a kormányzat megígérte a lótenyésztő társadalomnak, a lovasoknak, a lovasszakmának, hogy a kormány határozattal vet véget ennek az áldatlan állapotnak, ennek a ködös, lebegtető állapotnak. Amikor tavaly ősszel felszólaltam, az államtitkár asszony - vagy már akkor is privatizációért felelős miniszter asszony volt -, Csiha Judit miniszter asszony megígérte, hogy '96 decemberében a kormány dönteni fog, és végrehajtja a több mint másfél éve végre nem hajtott határozatát. '96 decembere óta eltelt még egy fél év, '97 júniusát tapossuk, és mégsincs semmi intézkedés a kormány részéről. Pontosabban a problémák csúcsosodtak.
A TAB, az ausztrál fogadásszervező cég, amely évekig megbízható módon bonyolította Magyarországon a fogadásszervezést - mivel anyagilag ellehetetlenült -, kivonult a lóversenyzés- és fogadásszervezésből. Egypár hétig a régi, elavult módszert vették elő az emberek, a fogadásszervezést a régi Anker-gépekkel próbálták megoldani, jelentősen lecsökkent a fogadásszervezés, még az amúgy is alacsony szintről is még jobban lecsökkent. Pár hete látszólag rend van, mert két hónap haladékot kapott a tisztelt ÁPV Rt. irányította Nemzeti Lóverseny Kft., magyarul a TAB két hónapig haladékot adott, és így újra beindultak ezek a fogadásszervező gépek a 24 budapesti irodán, és a két lovaspályán lévő fogadóirodák is megindultak.
Igen ám, de Magyarországon sajnos, olyan alacsony a fogadás - csak egy adatot mondok -, 670 millió forint volt. Például a fogadás ugyanezen összege, Ausztráliában, amely lakosságát tekintve nem sokkal nagyobb, mint Magyarország - azt hiszem, talán 12 milliós Ausztrália a lakosságát illetően -, ott például összesen kaptak 14 milliárd dollárt. 14 milliárd dollár volt a bevétel a lóversenyfogadásból. 14 milliárd dollár! Japánban ugyanez 35! Nálunk - még egyszer mondom - 650 millió forint egy évben, tehát töredéke, ezredrésze. Logikus, hogy itt csak akkor lesz a fogadásoknak nagyobb keletjük, ha olyan szakmai, kulturális és humán körülményeket tudnak biztosítani, hogy szívesen járnak ki az emberek újra a lóversenyt nézni, hisz ez a családoknak is megfelelő szórakozás, ez egy kiváló alkalom arra a szakembereknek is, hogy ott, ami agrártörténetileg Magyarországon 170 éve megvalósult, hogy az emberek a lóversenyzés örömeit élvezhetik, továbbra is fönnálljon.
Sajnos, ha ez a helyzet alakul, fél-egy éven belül mindenképp megszűnik a magyar lóversenyeztetés. Tudniillik ha a két hónap letelik, akkor nem tudják a fogadásszervezést még ezen a szinten sem tartani, még kevesebb lesz a fogadási forgalom, és gyakorlatilag a lótartók, akik eddig is nagy ráfizetéssel tudták a lóversenypályákat fenntartani, elpusztulnak, ez a tevékenység megszűnik.
Ezért véleményem szerint a megoldás továbbra sem lehet más, mint amit évek óta követelünk, hogy adják oda - a tisztelt kormányzattól kérjük elsősorban - a szakmának, jelen esetben a Magyar Lovar Egyletnek azt a jogosítványt. Az egész rendszer, a pályák továbbra is maradjanak állami tulajdonban. Ezzel mindenki egyetért. Maradjon állami tulajdonban! Viszont a működtetést, a kezelést adják oda a Magyar Lovar Egyletnek, ne egy vízfej, az ÁPV Rt. által szakmailag kellően át nem látott menedzsment vezesse, hanem adják oda a Magyar Lovar Egyletnek, és azok az emberek, akik a saját pénzüket kockáztatják és ölik bele a magyar versenylótenyésztésbe, kapják meg azt a jogosítványt, hogy ők a fogadást megszervezzék.
Még egyszer elmondom: véleményem szerint itt a közbeszerzési törvény is veszélybe kerül, annak a passzusai is veszélybe kerülnek, mert a mostani - nemcsak újságcikkek - szakemberekkel való beszélgetések folytán az a hír járja, hogy a TAB nevezetű ausztrál fogadásszervezési szervezet, amely két hónapon belül mindenképp kivonul a lóversenyzésből, mindenképp eladja ezt a fogadásszervezési számítógépes rendszert, de mint ahogy hírlik, sajnos nem elsősorban magyar tulajdonosok kezébe fog kerülni, hanem egy Hewlett Packard Magyarország nevezetű kft.-hez; egy amerikai cég, tehát a Hewlett Packard cég szeretné mindenképp megszerezni. Sajnos, feltételezzük, hogy a közbeszerzési törvény kijátszásával fog az ő kezébe kerülni, és ha a Nemzeti Lóverseny Kft. ezzel az amerikai céggel közösen fogja megszerezni ezt a fogadásszervezést, annak megint az lesz a következménye, hogy a vízfej, a pazarlás folytatódik, és közben az 1200, versenylovat tartó gazda pedig anyagilag ellehetetlenül, és nem tudja tovább végezni azt a munkát, amely a magyar állattenyésztésnek, de az egész magyar agrártörténetnek... Mindenképpen annyira hozzákötődtek Budapesthez a lóversenypályák és a magyar agráriumhoz annyira hozzákötődött a magyar lóversenyzés, hogy ezt mindenképp kár lenne hagyni.
Ezért kérem a tisztelt államtitkár urat - mivel a privatizációért felelős miniszter asszony most nincs itt -, hogy a majd' fél évvel ezelőtt megígért kormányhatározat végrehajtása most már valóban megszülessen, és így valósuljon meg a probléma megoldása, hogy ez az ausztrál fogadásszervezés, amely másfél hónapon belül kivonul, megbízható módon magyar emberek, magyar tulajdonosok kezébe kerüljön, méghozzá olyan módon, hogy az távlatilag is megfelelő módon tudja működtetni ezt a rendszert, amely véleményünk szerint Magyarországon a közeljövőben is nagyon fontos lesz. Hiszen ha államfőknek mutogatjuk a bábolnai, mezőhegyesi vagy bármely ménest, a telivértenyészetünket, arabtenyészetünket, akkor előbb-utóbb arról is kell gondoskodnunk, hogy ezeket el is tartsuk.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
(14.30)
