KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hozzászólásom címét azért határoztam meg úgy, hogy "Bevásárlóközpont(ok) - IV. tétel", mert az elmúlt két hétben már három alkalommal, három tételben került megtárgyalásra a budaörsi bevásárlóközpont ügye, amikor a bejelentett hozzászólások címe többnyire nem utalt erre, hanem azt a látszatot keltette, mintha itt általában a bevásárlóközpontokról beszélnénk, és általában bevásárlóközpontokról lenne szó.
Nem szívesen beszélek erről, sőt szomorú vagyok, hogy erre a hozzászólásra sor kellett hogy kerüljön, hiszen a helyi problémákat nem itt a parlament falai között kellene kezelni. A magam részéről szívesen eltekintettem volna tőle, ha az elmúlt napok során az ellenzéki pártok képviselői napirend előtti vagy napirend utáni hozzászólásaik valamelyikében bocsánatot kértek volna azoktól, akiket a budaörsi bevásárlócentrum kapcsán igaztalanul megvádoltak, azaz a polgármestertől, a jegyzőtől, a Pest Megyei Közigazgatási Hivataltól. Naivitásomban még azt is elképzelhetőnek tartottam volna, hogy T. Asztalos Ildikó államtitkár asszonytól is elnézést kérnek azért, hogy az egyik alkalommal általános bevásárlócentrumi kérdésként úgy hangzott a cím, hogy "Bevásárlócentrumok kontra kisvállalkozások", azaz elsősorban gazdaságpolitikai problémaként címkézték azt a kérdést, amely segítségével aztán konkrétan és szinte kizárólag a budaörsi építkezésre vonatkozó további hozzászólások hangzottak el.
Visszatérve tehát a jelenlegi, immár negyedik tételhez, a budaörsi bevásárlócentrum kapcsán ismét azt tapasztalhattuk, hogy megszólaló ellenzéki képviselőtársaim a fülbemászó retorika kedvéért a zavaró tényeket többször mellőzték, esetleg megváltoztatták, vagy olyan álságos módon csoportosították, hogy a valós helyzettel ellentétes következtetésre vezették közvetve vagy közvetlenül a hallgatóságot.
Engedjék meg, kedves képviselőtársaim, hogy az igazságot is szem előtt tartók kedvéért röviden ismertessem önökkel, miről is van szó. Budaörsön bevásárlócentrum építésére kért, és kapott engedélyt egy cég. Az építkezéssel a város lakói - két független közvélemény-kutató cég felmérése szerint - egyetértettek, sőt példamutató összhang alakult ki az egyes pártok és a helyi - itt hangsúlyoznám: helyi - civil testületek között. A város a kiválasztott területre hosszú évek óta bevásárlóközpontot tervezett építeni. Erről tanúskodik az általános rendezési terv és a részletes rendezési terv is.
Az építési telek közvetlen szomszédai, illetve a nem éppen budaörsi illetőségű Levegő Munkacsoport, ha úgy tetszik, a helyi civil testületek ellenében kifogást emeltek az építési engedéllyel szemben. A beruházó részére 1996 júliusában kiadott építési engedélyt a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal 1996. szeptember 5-ei határozatával megsemmisítette, és új eljárás lefolytatását rendelte el. Ennek indoka a Pest Megyei Közlekedési Felügyelet szakhatósági állásfoglalásának hiánya volt, ugyanis ekkor még a felüljáró és az autópálya-csomópont tervei nem voltak véglegesek. Az új eljárásban kiadott új építési engedély ellen benyújtott fellebbezéseket a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal december 4-i határozatával elutasította. Ezzel az engedély jogerőssé vált, és a hivatal a határozat azonnali végrehajtását rendelte el, kimondva, hogy a fellebbezések tévedésen alapulnak, az engedélyhez szükséges összes szakhatósági nyilatkozat rendelkezésre áll, az eljárás a tartalmi és formai szabályoknak megfelel.
Az ezen határozat ellen indított bírósági eljárásban a Budakörnyéki Bíróság az azonnali végrehajthatóságot - de csak az azonnali végrehajthatóságot - felfüggesztette. Ezt a fellebbviteli bíróság helybenhagyta, így a végzés jogerős. Ezért a beruházó jelenleg jogszerűen nem építkezhet. A bírósági eljárás közben tovább folyt az építési engedély tárgyában, amelyet a bíróság 1997. április 18-i ítéletében hatályon kívül helyezett. Ezt a bírósági eljárást a felperesek az engedély környezetvédelmi, infrastrukturális, vagyonjogi és telekalakítási körülményei ellen kezdeményezték. Mivel a szakhatóságok nyilatkozatai a környezetvédelmi és az infrastrukturális kérdésekben pozitívak voltak, ezekkel a bíróság nem foglalkozott, és az ítélet indoklásában csak a telekalakítással kapcsolatos kérdések szerepeltek. A dolog érdekessége az, hogy a telekegyesítési határozat nem érinti a felperesek jogait vagy kötelességeit, tehát a keresetnek egyes vélemények szerint e tekintetben hiányzik a jogalapja.
A bírósági eljárásban tehát ez ideig egy jogerős végzés és egy elsőfokú ítélet született, amelyek érdemüket tekintve az építkezés felfüggesztését rendelték el, helybenhagyva a közvetlenül nem érintett Levegő Munkacsoport keresetét. A végzés és az elsőfokú ítélet ellen a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal azok megalapozatlanságára hivatkozva fellebbezést nyújtott be. Az ügy másodfokú elbírálása még nem történt meg.
Mindezek alapján a témában felszólaló képviselőtársaim bizonyíthatóan az alábbiakban tájékoztatták félre a jelenlévőket. Selmeczi Gabriella képviselő asszony szerint az ítélet indokló része anyagi és eljárási normák sorozatos, súlyos megsértését állapítja meg a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal és a Budaörsi Hivatal terhére. Ez egyszerűen nem igaz! Az indoklás valóban hosszan idézi a felperesek ilyen értelmű beadványát, de az abban foglaltak valóságával kapcsolatban nem nyilatkozik. A telekalakítási eljárás körülményeiről pedig annyit állapít meg, hogy nem állapítható meg, mindez tulajdonképpen hogyan is történt. Az ítélet végén a bíróság arra hivatkozik, hogy az építési engedély indoklása nem elég hosszú, ezért a határozat nem elbírálható. A bíróság eljárását a másodfokú bíróság fogja értékelni. Én csak annyit jegyeznék meg, hogy véleményem szerint a nem elég hosszú indokolás nem azonos a jogsértéssel.
(14.10)
Ugyancsak Selmeczi képviselőtársam szerint a bevásárlóközpont építését Budaörsön komoly aggályok és ellenvélemények kísérik. A két közvélemény-kutató cég ennek ellenkezőjét állapította meg. Kíváncsi vagyok, képviselőasszony milyen felmérésre támaszkodott a megállapításakor. Gyakorlatilag ugyanezeket az állításokat ismételte meg a következő napon is - ismétlés a tudás anyja, de ezek szerint a félretájékoztatásé is -, amikor a hivatal jegyzője által elkövetett többszörös és súlyos jogsértésről, több törvény súlyos megsértéséről a bírósághoz forduló budaörsi állampolgárokról beszélt.
Dávid Ibolya képviselőtársam már sokkal érdekesebb nyilatkozatot tett. Ő már tudja, mi lesz a másodfokú bíróság döntése. Ő ugyanis azt állította, hogy a helyi lakosok és a Levegő Munkacsoport pert indítottak, első és másodfokon a pert megnyerték. Itt már nem a helyi lakosok egy csoportjáról, hanem szinte Budaörs lakosairól van szó. Legalábbis, tegyük fel, ezt csak a meggondolatlan fogalmazás sejteti. Ugyanő már a polgármesteri hivatal által kiadott, minden pontjában törvénysértő engedélysorozatról beszél. Ha pszichológus lennék, valószínűleg élvezettel gyűjteném az eseteket egy tudományos munkához: hogyan lesz a bolhából elefántcsorda témakörben.
Surján képviselőtársam sokkal visszafogottabb tévedéseket mondhat magáénak. Ő csak arról beszél, hogy nem létező helyrajzi számú telekre adtak ki engedélyt, illetve hogy nem rendelkeztek szakhatósági nyilatkozatokkal. Ezek az állítások sem felelnek meg a tényleges helyzetnek. Helyrajzi szám természetesen van, és a beruházók minden szükséges hatósági engedéllyel rendelkeztek. Továbbá nem értem, szerinte miért baj, ha a polgármester azt nyilatkozza, hogy az elsőfokú bíróság döntése tévedésen alapul. Ha ennek a feltételezése nem megengedett, akkor mi indokolja a bírósági fellebbviteli rendszert?
Végül Varga Mihály képviselő úr - nyilvánvalóan az itt hallottak alapján - csupán az elhangzott és indulatokkal megfelelően megspékelt hozzászólások alapján vonja le következtetéseit, és oly mértékben a helyzet ismeretének hiányában nyilatkozott, hogy az SZDSZ-s polgármestert szocialista pártinak aposztrofálta. Őt még megértem, hiszen ő csak egyike volt azoknak a félretájékoztatott személyeknek, akiknek védelmében erre a helyreigazításra kényszerültem a megalapozatlan információt szolgáltatók helyett.
De nézzük meg, hogy a bevásárlócentrumokkal kapcsolatban általánosan milyen három kérdés merül fel, és azok hogyan jelentkeznek a konkrét esetben! A három fenyegetőnek látszó probléma: a közlekedési gondok, a környezetszennyezés és zaj, valamint a helyi magánvállalkozásoknak, kiskereskedőknek okozott hátrányok.
Mindhárom kérdésre kaptunk egyébként már választ, mert dr. Habsburg Ottó a bevásárlóközpont alapkőletételekor - igaz, ezt még más vállalkozó valósította volna meg, de - végül is általánosságban a bevásárlócentrum vonatkozásában egy újságírói kérdésre azt nyilatkozta: "Én optimista vagyok, és nem hiszem, hogy a bevásárlóközpont ártani fog a környezetnek. Az elsődleges dolgunk ma, hogy munkát adjunk az embereknek. Később ráérünk foglalkozni a járulékos problémákkal. Először mozdítsuk előre a magyar gazdaságot." Pedig Habsburg Ottó nem is tudhatta, hogy a környezetvédelmi területen milyen intézkedésekkel kívánják a vázolt gondokat elkerülni.
A konkrét esetben a közlekedés kérdése nemhogy problémát okozna, hanem előnyökkel jár a város számára. Nem beszélek a bevételekből megépíthető utak, csatornák és járdák métereiről, a sport- és oktatási létesítmények fejlesztéséről, csak arról, hogy a beruházót olyan kiegészítő létesítmények építésére is kötelezték, amelyek hatásaként az áruház megnyitásakor csökkenni fog a település belső átmenő forgalma, zaj- és levegőszennyezettsége. Ezt az új autópálya-felüljárórendszer, az ehhez kapcsolódó szervízúthálózat és a hangvédő falak, védőnövénysávok eredményezik.
A bevásárlócentrumban keletkező hulladék eltávolításáról, környezetvédő módon való kezeléséről a városban már működő nagyáruházakkal kapcsolatban igen jó tapasztalatokat szereztünk. Így az első két általános ellenvetés jelen esetben kiesik.
Marad a hazai kiskereskedelemnek okozott kár lehetősége. Ezzel kapcsolatban ismét csak az eddigi gyakorlatra szeretnék utalni. Mivel Budaörsön a közelmúltban már épült egy nagy bevásárlócentrum, így azt kell mondanom, hogy ezeknek a problémáknak valós vagy csak vélt voltát már módunkban áll a saját bőrünkön tapasztalni.
Ha eltekintünk az áruházban majd foglalkoztatott személyek számára nyújtott munkalehetőségtől - bár gondolom, az ő számukra nem közömbös, hogy munkalehetőséghez jutnak - rajtuk kívül mind a beruházások megvalósítása során, mind a hazai beszállítók széles körű bevonásával ezek a bevásárlócentrumok munkát adtak az ott lakóknak, megrendeléseket a kisvállalkozóknak, és ezzel fizetőképes keresletet teremtettek. Ez - mint említettem - már megvalósult, illetve jelenleg is érvényesülő gyakorlat Budaörs körzetében, és nem spekulatív feltételezése annak, hogy milyen hatása lehet a nagy bevásárlócentrumoknak. Közgazdaságilag minden ilyen beruházás gazdaságpolitikai haszonnal jár. Kedvező hatással van a termelésre, s a közvetett hatások eredőjeként meggyőződésem szerint csökkenti az inflációt.
Persze érzékenyen kell vizsgálnunk a kis- és nagykereskedelem között fennálló problémát. Éppen ezért szeretnék arra utalni, hogy tegnap például T. Asztalos Ildikó politikai államtitkár kezdeményezésére létrejött egy helyzettisztázó és a továbblépés lehetőségeit kereső vitafórum, amelyen a kiskereskedőktől kezdve részt vettek a nagy bevásárlócentrumoknak a képviselői.
Nem szeretném a jelenlevőket és a rádióhallgatókat untatni ennek a megbeszélésnek az eredményével, de két momentumra szeretném felhívni a figyelmet. A tárgyilagos vitában markánsan megfogalmazódtak a kis- és nagykereskedelem közötti érdekütközések, de a résztvevők egyetértettek abban, hogy a szabad verseny keretei között kell rendezni az árversenyben tapasztalható anomáliákat, és konszenzusra kell jutni az üzletek kötelező zárva tartásának ügyében. Adminisztratív korlátozás csak a dömpingárat alkalmazó kereskedés esetében indokolt, és a feketekereskedelem visszaszorítása kíván határozott fellépést. Egyetértettek a tanácskozás résztvevői abban is, hogy a kiskereskedők és a beszállító kistermelők versenyhátrányainak ellensúlyozására szükség van, és ezen elsősorban az alultőkésítettségből fakadó finanszírozási gondok enyhítésével és a szakmai kultúra fejlesztésének támogatásával lehet hatékonyan segíteni. Ez a feltétele a szorosabb kooperációnak, a közös érdekek mentén szerveződő együttműködésnek is. Ugyancsak alkalmazható eszköz lehet egy közösen kidolgozott szakmai charta, amely a versenyben a józan önkorlátozás normáit fogalmazza meg.
Végezetül engedjék meg nekem mint Budaörs országgyűlési képviselőjének, hogy megint és ezennel utoljára Selmeczi Gabriellát idézzem, egészen pontosan az 1991. június 23-án kelt és az ugyanerre a helyre tervezett, bár más beruházójú bevásárlócentrummal kapcsolatban Wittinghof Tamás polgármester úrhoz írott levele záró sorait: "Továbbra is remélem, hogy vállalkozásunk mielőbb kedvező kondíciók mellett megvalósul, és Budapest nyugati kapujának nevezett városunk gazdagabb lesz egy világszínvonalú bevásárlóközponttal." Ez az egyetlen állítása, amelyben maradéktalanul egyetértek Selmeczi Gabriella képviselő asszonnyal.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok padsoraiban.)
