DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt héten Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke történelmi látogatást tett Romániában. Ezt nemcsak mi látjuk így, magyarok, hanem így látja a nemzetközi közvélemény, s pontosan ezekkel a szavakkal illette a látogatás jelentőségét Bill Clinton, az Egyesült Államok elnöke is. Ez a látogatás híven kifejezte a két ország egyre jobb, egyre tartalmasabb kapcsolatát, s egyúttal számos konkrét gyakorlati eredményt is hozott. Most mégis egy olyan mozzanatára szeretnék utalni ennek a látogatásnak, amely talán a legtöbbet jelentett mindannyiunk számára, magyarok számára.
A két köztársasági elnök, Göncz Árpád és Emil Constantinescu Marosvásárhely főterén több tízezres magyar és román ünneplő tömeg tapsától kísérve kezet fogott egymással s kifejezte kölcsönös bizalmát a két nemzet, a két nép iránt. Sokunknak élénken él az emlékezetében ugyanez a marosvásárhelyi főtér, 1990 márciusa, amikor a két nép, a két ott élő közösség egymásra támadt, amikor valóságos pogromhangulat alakult ki az ott élő magyarsággal szemben, s azt is jól tudjuk, hogy az eseményeket követően sok romániai magyar börtönbe került és meghurcoltatásnak lett kitéve.
(16.50)
Nagy utat tettünk meg ez alatt a hét év alatt. Ez a kézfogás, amit Marosvásárhely főterén a két köztársasági elnök egymás iránt tett, híven fejezi ki, hogy a két nép közötti megbékélés folyamata, az együttműködés folyamata új gyümölcsöket hozott. Ebben legnagyobb része nyilvánvalóan a Romániában időközben bekövetkezett változásoknak van, ezeket az érdemeket mi nem akarjuk kisajátítani. A román nép, Románia népe és népei egy olyan vezetést választottak, amely végre megszabadult a nacionalista, soviniszta gőgtől és kirekesztéstől, elutasítástól, és úgy döntöttek, hogy békésen akarnak együtt élni, együtt akarnak működni az ott élő népekkel. De azért, azt hiszem, mi, magyarok is, a magyar kormány, a magyar kormánypártok és mindazok, akik kitartóan támogatták a két nép közötti megállapodás folyamatát, tettek valamit azért, hogy ez a múlt heti látogatás létrejöhessen. Hiszen szükség volt arra, hogy román részről semmiféle megalapozott gyanú, semmiféle félelem, semmiféle előítélet ne élhessen a magyar kormány szándékait illetően. Ehhez szükség volt arra a külpolitikára, amelyet a magyar kormány, illetve Kovács László külügyminiszter úr vezetésével a Külügyminisztérium kitartóan folytatott az elmúlt három évben, akkor is, amikor nagyon reménytelennek tűnt még a marosvásárhelyi kézfogás. De az események igazoltak minket, az alapszerződés hozzájárult ehhez a folyamathoz, az alapszerződés megteremtette a majdani, a mostani megvalósítás lehetőségét.
Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy röviden felolvassak egy mondatot Bill Clintonnak a köztársasági elnökökhöz intézett leveléből - tudom, hogy választói leveleket nem szabad felolvasni, de Bill Clinton nem számít a választóink közé -, így fogalmaz az Egyesült Államok elnöke: "A tavaly aláírt alapszerződés következetes megvalósításával ma történelmi esély nyílik rá, hogy a két ország kapcsolatait az aktív partnerség irányába fejlesszük. Ez egyaránt megfelel Magyarország és Románia érdekeinek, a romániai magyar kisebbség és a magyarországi román kisebbség törekvéseinek." Ezekkel a gondolatokkal mi a magunk részéről egyetértünk, és úgy gondoljuk, elismerése a mi eddigi erőfeszítéseinknek.
Az elmúlt hetek eseményei igazolták azt, hogy az oktatási törvény tervezetében megszületett az egyetértés az RMDSZ és a kormányerők között, új közigazgatási törvény készül, amely figyelembe veszi a kisebbség törekvéseit, a román kormány aktívan szorgalmazza a regionális együttműködést, hogy valóban lényeges elmozdulás történt az elmúlt időszakban.
Mi kicsit furcsálljuk - bár megértjük -, hogy ma nagyon sokan sietnek learatni azokat a gyümölcsöket, amelyeket érlelődő voltukban még karóval akartak elverni, sokan utaztak ki az ellenzék részéről az elmúlt hetekben, hónapokban, jelezve, hogy milyen fontos szerepük volt. Mi örülünk annak, ha ők ezt támogatják, azt viszont furcsálljuk, hogy az elmúlt heti szavazás során az MDNP volt az egyetlen párt, amely felismerte, hogy Romániában fontos változások történtek, és ennek következtében volt ereje változtatni korábbi álláspontján. Mi azt várjuk, azt kérjük az ellenzéktől, hogy felelősségteljesen ítélje meg ezt a helyzetet, és azt reméljük, hogy Marosvásárhely főterén ez a történelmi kézfogás lesz a valódi jelképe a magyar-román kapcsolatoknak (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és nem az 1990-es pogrom. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
