AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Mindenekelőtt azzal szeretném kezdeni, hogy - mint tudjuk - az önkormányzati szféra szerves részét alkotja az államháztartás egészének, méghozzá egy elég jelentős szeletét. Ebből következőleg az önkormányzati szféra sorsa nyilvánvalóan szorosan kötődik az államháztartás egészében végbemenő folyamatokhoz.
Az államháztartás egészére jellemző volt az elmúlt években, hogy az államháztartási kiadások reálértéke elég jelentősen mérséklődött. Ezt a mérséklődést több tényező tette szükségessé. Egyrészt a GDP még a mai nap is mintegy 14 százalékkal alacsonyabb, mint 1989-ben volt; másrészt elég komoly hiány alakult ki 1994-ben az államháztartásban, amit mérsékelni kellett; harmadrészt rendkívül magas volt az az elvonási szint, amivel az adófizetőknek szembe kellett nézni, tehát az adóztatást is csökkenteni kellett. Mindezen tényezők valóban oda vezettek, hogy az államháztartás kiadásait mérsékelnünk kellett, és ebben a folyamatban ennek a szférának mindegyik része elég jelentős tehert viselt. Pénzügyminiszter úr megjegyzése 1997-es vonatkozásban arra irányult, hogy relatíve talán az önkormányzatok egy kicsit nagyobb terhet viseltek, mint a központi költségvetés intézményei.
(15.20)
Igazából a kérdés persze az, hogy ez a folyamat hogyan áll - különösen a kérdésfeltevés időzítését tekintve - '98-ra vonatkozóan, hiszen '97-ről tulajdonképpen olyan nagyon már nincs mit vitatkozni - az év közepén járunk -, az igazi kérdés, hogy '98-ra mi látszik előre.
Szeretném azt mondani, hogy az előzetes számításaink szerint az önkormányzati szféra egészében is a reálérték tartása nagy valószínűséggel egy tartható követelmény lesz a költségvetés összeállításakor. Nyilván a Ház felé pontosabban majd június 30-ig kell nyilatkoznunk, amikor is a költségvetési irányelveket beterjesztjük. Amennyiben tehát most már '98-ban a reálértéktartásra tudunk berendezkedni - és az előremutató számításaink azt mutatják, hogy '99-2000-ben is minimum ez a tendencia folytatható -, akkor azt kell mondanom, hogy azok a kicsit érzelemgazdag felvetések némiképpen elvesztik az alapjukat, amelyek azt sugallnák, hogy itt még valami további szorítás várható ezeken a területeken. Nincs erről szó.
Azt is szeretném hozzátenni, noha a képviselő úr szóban nem említette, de az interpelláció írásos változatában szerepel, hogy ugyan az iparűzési adó tekintetében valóban gondolkozunk azon, hogy az adóalapot illetően módosítást javasoljunk a Háznak, és ez meg is fog történni, de ezenkívül más módosulást '98-ra nem tervezünk. Tehát ami a sajtóban korábban is megjelent, hogy esetlegesen itt is valamiféle újraosztó mechanizmust kellene a települések között bevezetni, ez '98-ra semmiképpen nem szerepel a Pénzügyminisztérium javaslatai között.
Végezetül engedje meg, hogy néhány megjegyzést azért tegyek a '97-es folyamatokat érintő konkrét felvetéseire. Azért a szabályozott források 15,3 százalékkal növekednek az eredeti bázishoz képest, azért az szja-ügyek beállítása egy kicsit sajátságos, mert kétségkívül igaz, hogy a helyben maradó rész 25-ről 22 százalékra csökkent, de megjegyzem, így is abszolút növekedés van ezen az ágon, mintegy 12 százalékos mértékben. Ugyanakkor viszont az szja-átengedés lényegesen emelkedett: 36-ról 38 százalékra. Persze emögött a kiegyenlítő mechanizmusok sokkal erősebb érvényesülése van, amit értek, hogy ez persze bizonyos településtípusoknak kevésbé jó, de más településtípusoknak viszont jó, és azt gondolom, valamiféle társadalmi igazságosságot azért tükröz.
Mindezek után azt tudom mondani, hogy - véleményem szerint - összefoglalva tehát úgy látszik, hogy az önkormányzati szféra helyzetében egy stabilizációt tudunk elérni 1998-ban. Egy kicsit élesebben fogalmazva - miután képviselő úr is megengedte magának a kérdések végén; úgy hangzott, hogy a pénzügyi vezetés az önkormányzatok zsebéből szeretne újabb pénzeket kivenni -, sajnos úgy kell értelmeznem képviselő úr felvetését, hogy talán mintha képviselő úr pedig az adófizetők zsebéből szeretne bizonyos pénzeket kivenni, merthogy a pénzügyi kormányzat szerepe ebben a dologban nem más, mint - ahogy szemléletes hasonlat mondja - hogy ez egyfajta csövet jelent, ahova az adók befolynak, és ahonnan a kiadásokra a pénzek kikerülnek. Tehát amennyiben az a követelmény, hogy bizonyos területeken többet költsünk, akkor sajnos előbb-utóbb ennek forrásait csak az adófizetőknél lehet megteremteni. Nem gondolom, hogy jövőre adókat kellene emelnünk, fordítva: az elvonások szintjét a GDP-hez képest tovább kellene mérsékelnünk, s ezzel van összhangban az a kiadási lehetőség, ami ma látszik.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
