DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is el kell mondanom, most összesen 15 percem van arra, hogy beszéljek az előttünk lévő egészségbiztosítási törvényről, valamint ennek összefüggéséről a többi törvénnyel, az egész nyugdíjreformmal. Tizenöt percem van arra, hogy felvázoljam az összefüggéseket, felvázoljam azt, hogy hol találok súlyos hiányosságokat és hibákat, és hogy ebben a rendszerben milyen egyéb lépésekre lenne még szükség. Tizenöt perc, ez a gond az időkeretes tárgyalással, tisztelt képviselőtársaim, mert az egész egészségbiztosítási törvényre, plusz még a megváltozott munkaképességűek egészségügyi ellátásának hosszú távú programját tartalmazó OGY határozatra összesen ötven percben van módom kifejteni nézeteimet, és ez rettenetesen kevés.
Ez a törvény, amely előttünk van, a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szól, ami rendkívül érdekes, és én már konstrukciójában is megdöbbentőnek tartom azt a csomagot, amelyet a kormány benyújtott. Tudniillik itt nem nyugdíjreformcsomagról van szó, hanem a társadalombiztosítás reformcsomagjáról, amelyben - azzal, hogy most önök egy új nyugdíjrendszer, a kötelező tőkefedezeti létrehozása mellett döntöttek - természetesen meghatározó és alapvető változásokat készülnek létrehozni. Emellett, nekem úgy tűnik, hogy mintegy mellékesként, jóval később rádöbbentek arra, ha írnak egy új nyugdíjrendszerről szóló törvényt, akkor a régi tb-törvény, a '75. évi II. törvény egészségügyre vonatkozó részei sem maradhatnak változatlanul, és ripsz-ropsz összekaptak egy, az egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényt.
Nem az történt tehát, aminek történnie kellett volna, ha valódi társadalombiztosítási reformban gondolkodnak. Tudniillik ez tipikusan az az eset, ha már egyszer leválasztják és kialakítanak egy kötelező állami nyugdíjbiztosítást, egy tőkefedezeti biztosítást, ha már a járulékok megoszlanak, akkor külön törvényben az egészségbiztosítást kellett volna szabályozni. Teljesen kezelhetetlen és elfogadhatatlan megoldás, hogy mindhárom biztosítási forma járulékfedezetét beírták egy törvénybe. S mind a három törvény arról szól, hogy ide-oda és amoda visszahivatkoznak arra a harmadikra.
Nekem meggyőződésem, hogy egyetlen igazán korrekt megoldás létezik: ha van egy törvény az egészségbiztosításról, és az tartalmazza a biztosítási jogviszony keletkeztetését, a jogosultságokat és a szolgáltatások tartalmát. Ez az egyetlen korrekt megoldás. Tehát az első alapvető és nagyon súlyos hiba, amelyet a kormány elkövetett, hogy hirtelenjében, sietségében ilyen kaotikus módon nyújtotta be az egészségbiztosítási törvényt.
Arra, hogy milyen minőségű ez a törvény, itt képviselőtársaim néhány helyen már utaltak. Számtalan példát tudnék még idézni belőle, majd fogok is, később külön összeállítok egy kis mókás sort abból, hogy ebben a törvényben hány helyen van teljesen értelmetlen megfogalmazás, hány helyen van össze-vissza a rendszer egymásra hivatkozásokkal, hány helyen kettőződik meg, szó szerint ugyanolyan paragrafusok fordulnak elő itt-ott-amott. Tehát magának a jogszabálynak, a kodifikált jogszabálynak a színvonala katasztrofális. Egyszerűen szégyen, hogy ilyennel ide lehet jönni a parlament elé!
De a legsúlyosabb probléma az, hogy amikor kialakították, vagy úgy gondolták, hogy lépni akarnak az egészségbiztosítás rendszerében, akkor alapkérdéseket nem gondoltak végig és nem tisztáztak. Annyira alapvető kérdéseket nem gondoltak végig és nem tisztáztak, hogy ennek a két törvénynek az összevetéséből - tehát egyszer a járulékfedezet törvényének megtekintéséből és ebből az egészségbiztosítási törvényből - nem derül ki, vagy legalábbis rettenetesen nehezen és borzasztó nagy ellentmondásokkal, hogy ma Magyarországon mi az, hogy egészségbiztosítás. Hogyan lehet megalapozni az egészségbiztosítást? Mert olyan szép meséket lehet mondani, hogy a törvény tartalma az, hogy hozzáférjen az állampolgár... Nagyon lapos egyébként nekem az egész törvénycsomag bevezetése ahhoz képest, hogy önök milyen horderejű lépésre készülnek. Hogy itt egy nyugdíjrendszer átalakításáról, egy hosszú távú, új biztosítási rendszer kialakításáról van szó, olyan megfogalmazásokkal kezdeni egy ilyen törvényt, hogy az állam biztosít ezt meg azt. Hát ez az állam nem biztosít semmit! A parlament törvényt hoz arról, hogyan működjön a kötelező biztosítási rendszer. Ilyen ócska szlogenekkel kezdik el ezeket a nagy jelentőségű törvényeket. S ugyanígy kezdődik az egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény is.
Tehát nem alapozzák meg azt, mit jelent Magyarországon az, hogy egészségbiztosítás. Ki a biztosított? Van itt egy ilyen megfogalmazás, de nem tisztázza, hogy a járulékfizetéssel alapozza meg a biztosítást. Hogyan viszonyul egymáshoz például - és ez egy alapvető kérdés -, hogy az az ember, aki egészségbiztosítási járulékot fizet, aki után fizet a munkaadója, az már önmagában is biztosított vagy csak akkor, ha egészségügyi hozzájárulást is fizet?
Tisztelt képviselőtársaim, sehol nem található meg ebben az egészségbiztosítási rendszerben az egészségügyi hozzájárulás mikéntje. Most aki csak 1800 forint egészségügyi hozzájárulást fizet, az most biztosított, vagy nem biztosított? Nem lehet megállapítani, tisztelt képviselőtársaim, mert az egészségügyi hozzájárulásnak eszerint semmi köze nincs az egészségbiztosításhoz. Az egészségügyi hozzájárulás egy adóbevétel. És semmi köze nincs a biztosítási jogviszonyhoz sem, mert ha fizetik, ha nem, vagy jogosult, vagy nem, de nem ettől függ. Hát azért ezt az alapkérdést mégiscsak illett volna tisztázni, amikor az egészségbiztosításról idehoznak elénk egy törvényt! Ezt a törvény nem tisztázza.
Nem írja le világosan és tisztán, ki az, aki járulékfizetéssel teljes körben biztosított, és ki az, aki ellátásra jogosult járulékfizetés nélkül. Bármilyen meglepő is, tisztelt képviselőtársaim, a járulékfizetést megalapozó törvény egy szót sem szól az eltartott hozzátartozóról. Majd a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény idefoglal egy definíciót, mi az, hogy eltartott hozzátartozó. Ha valaki ki fog igazodni ezen a két törvényen, kalap le előtte, igen nehéz feladata lesz! Arról nem beszélve, hogy számos ponton nem emeli be a biztosítotti körbe az eltartott hozzátartozót, és ebből még nagyon súlyos visszásságok következnek majd.
Nem tiszta és nem világos a jogosultság megszerezhetősége. Nem tisztították le logikailag, hogy bizonyos körben mikor, milyen járulékfizetés alapján ki szerezhet részleges jogosultságot és ki szerezhet teljes jogosultságot. Különösen súlyos kérdés ez a balesetbiztosítással, a munkahelyi balesetbiztosítással, a baleseti egészségügyi ellátással kapcsolatos kérdésekben; erre külön kitérek. Nem tisztázták ebben a törvényben, mit jelent, mikortól meddig tart a biztosítás. Vagy ha ezt önök tisztázottnak tekintik, akkor további kérdések vetődnek fel; hiszen azt írja az egyik törvényben, hogy a jogviszony kezdetétől annak megszűnéséig tart. Ez úgy általában érvényes. Ez így rendben van.
Aztán közben van egy olyan, hogy van, amikor szünetel a biztosítás, de arra nem találtam az összefüggést - meglehet, hogy kevés volt az időm -, hogy miközben valakinek mondjuk járulékfizetés híján két hónapig szünetel a biztosítása, akkor most jogosult természetbeni egészségügyi ellátásra vagy nem. Mert ezt nem tudtam megtalálni a törvényben, mert e tekintetben is ellentmondások vannak.
Aztán azt sem mondja ki a törvény, hogy mondjuk az egészségbiztosítás - a nyugdíjügy tiszta, világos, amelyik hónapban fizetett, az jár. De az egészségügyi ellátás nem ilyen egyszerű. Vajon ha valaki 20 éven keresztül egészségbiztosítást fizetett, majd kikerül valamilyen módon a biztosítotti körből, vajon akkor meddig tart ez a biztosított állapota, tisztelt képviselőtársaim?! Mert a törvény erről nem szól. Amikor táppénzről van szó, akkor azt mondja, hogy a biztosítottság megszűnése után három napig, ha bekövetkezik a megbetegedés, akkor jogosult. Amikor szülésről van szó, akkor - általam teljesen érthetetlen módon - azt mondja, hogy a biztosítás megszűnését követő 42 napig. Miért pont 42 - erre nem találtam semmiféle magyarázatot. De ezenkívül a törvény semmiféle meghatározást arra nem tartalmaz, hogy ha egyszer valakinek megszűnik a biztosítotti jogviszonya, ettől kezdve mennyi ideig jogosult még természetbeni egészségügyi ellátásra.
(12.40)
Azért ez egy egészségbiztosítási törvénynél, tisztelt képviselőtársaim, alapvető probléma! Mert ha ezt a kérdést nem oldjuk meg, a gyakorlatban kezelhetetlen problémák támadhatnak.
A legizgalmasabb kérdés az, hogy miközben biztosítási rendszert akarunk, járulékfizetési érdekeltséget akarunk, aközben hogyan fogalmaz a törvény, hogyan lehet igazolni, hogy valaki biztosított. Azt mondja a törvény: a társadalombiztosítási azonosító jel alapján. Vajon ha már a népjóléti miniszter nem, a magyar kormányban egyetlen tárca sem tudja - hogy a tárcaegyeztetés során kiderüljön -, hogy a taj-szám nem a biztosítottságot igazolja, mert taj-számot minden magyar állampolgár kapott? Az egy nyilvántartási szám. Abban a pillanatban, ha önök a taj-számmal akarják igazolni az egészségbiztosításra való jogosultságot, megszüntették a biztosítási rendszert. (Selmeczi Gabriella: Így van!) Szóval akkor most ez a törvény biztosítási törvény vagy szalmakazal? Mert az az érzésem, hogy az utóbbi.
És akkor még nem beszéltem az egészségügyi ellátás tartalmairól - nem is sok időm lesz rá, jelzem, mert már 11 perc eltelt -, pedig azt hiszem, elég fontos kérdéseket vetettem föl, elég alapvető tisztázatlanságokat tártam föl a törvényből. Tehát kedves Juhász Pál, nem az itt a kérdés, hogy az ember elvileg és általában milyen megoldásokkal értene egyet, hanem az az alapvető kérdés, hogy amit a kormány elvileg és általában mond vagy szeretne mondani, azt először talán saját maga soraiban tisztázni kellene, és nem összevissza beszélni. És a törvénybe csak azt lehet tisztán és világosan beírni, amit már saját maga is tisztázott, de ez itt nem történt meg, tisztelt képviselőtársaim; ez formálisan, címe szerint az egészségbiztosítás ellátásairól szól, de az a helyzet, ami itt előáll, az teljesen kaotikus.
És ami rendkívül fontos: az egész társadalombiztosítás átalakítási folyamatában ez a kormány kifelejtette a munkahelyi baleset-biztosítás létrehozását. Legelőször egy évvel ezelőtt a nyugdíjról szóló vitanapon mondtam, hogy kérem, itt új nyugdíjrendszer létrehozásáról szó van, de a baleset-biztosítás harmadik kötelező ágának létrehozásáról senki nem szól egy szót sem.
Benne volt a kormányprogramban, benne volt minden kormánypárt előzetes programjában, mindenki számára természetes volt, hogy a munkahelyi baleset-biztosítást kötelező formában létre kell hozni, mert ez az egyetlen lehetőség arra, hogy a munkahelyi egészségvédelmet hosszú távon ütőképessé és hatékonnyá tegyük. Ezzel szemben mi történt? Mindenféle tb-reform átgondolása nélkül kilökték a társadalombiztosítás rendszeréből a foglalkozás-egészségügyi szolgálatot, kiszolgáltatták az üzemorvosokat - akik most jól keresnek, nem mondom -, de kiszolgáltatták őket a munkaadóknak azzal, hogy közvetlenül a munkaadótól kapják a fizetést. Egzisztenciálisan kiszolgáltatott helyzetben nem tudnak megfelelő egészségvédelmi lépéseket követelni a munkaadótól.
Ott van a minisztériumban a koncepció. Kész volt, csak elő kellett volna húzni, vagy legalább gondolni kellett volna rá. Mert a kötelező baleseti és foglalkozás-egészségügyi biztosítás létrehozásában korábban mindenki egyetértett. A munkahely a munkaadók járulékából fizetett munkahelyi baleset-biztosítást és foglalkozás-egészségügyi biztosítást, ez a pénztár fizette volna a foglalkozás-egészségügy orvosait, hogy ne legyenek kiszolgáltatottak a munkaadónak, és be tudják tölteni a magyar gazdaságban az egyetlenegy létező és legkomolyabb egészségvédelmi hálózatot. Ezt önök teljesen elfelejtették. Már az üzemorvosi hálózatot kilökték a biztosításból, és most itt van valamiféle, a jelenleginek megfelelően átírt, jellegtelen munkahelyi baleseti egészségügyi ellátás, alapvető hibákkal.
De ami a legfontosabb, tisztelt képviselőtársaim: hol van ebben a törvénycsomagban az a kérdés, ha valaki munkahelyi baleset következtében vagy munkahelyi megbetegedés következtében rokkan meg, és nem tudja tovább fizetni a kötelező tőkefedezeti biztosítását, akkor mi történik vele?! Ki fogja helyette fizetni? Vagy fogjuk, és az eddigi húsz évi befizetéseivel őt is átlökjük a kötelező rendszerbe, aztán majd kap valami nyomorszintű nyugdíjat? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ez is alapvető kérdés, és semmiféle válasz az egész rendszerben nincs rá, semmiféle válasz, tisztelt képviselőtársaim!
Van még néhány egészen alapvető dolog (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amit szerettem volna elmondani, de az időkeretes tárgyalás mindössze arra jó, hogy ha a kormánypártok nem is használják ki, de az ellenzéknek ne legyen módja részletekbe menően kifejteni nagyon súlyos kifogásait.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
