DR. SZOLNOKI ANDREA
DR. SZOLNOKI ANDREA
DR. SZOLNOKI ANDREA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Urak! Kedves Képviselőtársaim! A társadalombiztosítási törvényt 1975-ben alkották meg, azóta az eredeti törvényt többször kellett módosítani. '75 óta a világ és benne a magyar egészségügyi ellátás is sokat változott. A többször módosított '75-ös tb-törvény már alkalmatlan a mai kor igényeit kielégíteni, és a sok módosítás következtében áttekinthetetlenné is vált. Az 1994-ben elfogadott kormányprogram szerves része az új egészségügyi törvény és egészségbiztosítási törvény megalkotása volt. Mind a két törvénytervezetet a kormány, igaz nagy késéssel, de a parlament elé terjesztette.
Ahhoz, hogy egy törvénytervezetet bírálhassunk vagy dicsérhessünk, hozzáfűzhessük véleményünket vagy aggályainkat, meg kell alkotni azokat. Az egészségügyi törvény és az egészségbiztosítási törvény esetében nem jelentett kis munkát e törvény előkészítése és kodifikálása. Az előkészítő munka és az egyeztetés hosszú hónapokat vett igénybe, és több szakértőcsoport dolgozott rajtuk. Az egészségbiztosítási törvény a biztosítottaknak járó ellátásokat határozza meg, tehát egy olyan szolgáltatáscsomagot állított össze, amelyet a biztosítási jogviszony keretében a befizetett járulékokból garantál a törvényi szabályozás.
A törvényjavaslat máshogy kezeli a természetbeni szolgáltatásokat és a pénzbeli ellátásokat. A természetbeni szolgáltatásoknál a meghatározó alapelv az, hogy a szolgáltatások hozzáférésében a járulékfizetés mértékétől és jogcímétől függően nem lehet különbséget tenni. A pénzbeli ellátások tekintetében a kiesett jövedelem pótlásának mértéke a járulékfizetés alapjául szolgáló jövedelemhez arányosított.
A törvényjavaslat egyik legfontosabb megállapítása az, ami az állami garanciavállalással kapcsolatos. Nevezetesen: az állam akkor is szavatolja a magyar egészségügyi ellátásokat, ha ezekre az egészségbiztosítási pénzalap nem nyújt fedezetet. Ez az államnak egy olyan nagyvonalú garanciavállalását jelenti, amely mindenkor biztosítja az egészségügy finanszírozhatóságát. Ugyanakkor egy olyan kitöltetlen biankó csekket is ad az egészségbiztosító önkormányzat kezébe, hogy bátran túlléphetik költségeikkel az egészségbiztosító alap költségvetését, az állam mindenkor ott áll a költségvetések finanszírozására. Remélem, hogy az újonnan alakult Egészségbiztosítási Önkormányzat képviselő-testülete nem fog visszaélni ezzel a nagystílű állami garanciavállalással.
A törvényjavaslat külön fejezetben tárgyalja a térítésmentesen igénybe vehető egészségügyi szolgáltatásokat és a részleges térítés mellett igénybe vehető egészségügyi szolgáltatásokat. A térítésmentesen igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások között a betegségek megelőzését és korai felismerését szolgáló egészségügyi szolgáltatások körét a 0-6 éves, 6-18 és 18 éven felüli korosztály számára biztosított lehetőségeket ismerteti, és az általános megfogalmazás szintjén foglalkozik a szűrővizsgálatokkal is. A szűrővizsgálatok meghatározott rendjét és gyakoriságát egy népjóléti miniszteri rendeletben kívánja meghatározni a jogalkotó. A gyógykezelés céljából végzett eljárások körében megtudhatjuk a törvényjavaslatból, hogy milyen ellátás jár a biztosítottnak a háziorvosi ellátásban, a fogászati ellátásban, a járóbeteg-szakellátásnál, a kórházi ellátásnál, szülészeti ellátásnál, orvosi rehabilitációban és a betegszállítás szintjén.
Ezen belül a járóbeteg-szakellátáshoz való hozzájutás lehetőségeivel kívánok foglalkozni. A törvénytervezet szerint a járóbeteg-szakellátást csak a háziorvosi beutalással lehet igénybe venni. Ez a rendelkezés nagymértékben korlátozza a beteg szabad orvosválasztását és önrendelkezési jogát is.
(10.40)
Nem beszélve arról, hogy nagymértékben megnehezíti a beteg járóbeteg-szakorvoshoz való jutását is. Gondoljunk csak arra, ha például valakinek a füle fáj, nem mehet el rögtön fülész szakorvoshoz, hanem az első napon - ami valószínűleg táppénzes nap is lesz az ő esetében - a háziorvoshoz kell hogy elmenjen. Ezzel rögtön egy munkanapot elveszített. Csak azért kell elmennie a háziorvoshoz, hogy beszerezze a járóbeteg-szakellátásra való beutaltságot, jogosultságot, majd az ezt követő napon tud eljutni a járóbeteg-szakorvoshoz. Jó lenne végre felnőttként kezelni a magyar állampolgárokat, és elhinni nekik, hogy ők tudják, ha a fülük fáj, akkor a fülészetre kell menni és nem az urológiára vagy a szülészetre.
Még a '94-es kormányelképzelés szerint Magyarországon deklarálásra került a szabad orvosválasztás, és ennek mindannyian nagyon örültünk. Ezt később - igaz, hogy megfelelő nyomásra, de - népjóléti miniszteri rendelet is leszögezte. Ha e törvényjavaslat változatlan formában kerül elfogadásra, vége Magyarországon a szabad orvos- és intézményválasztásnak. Pedig ez alapvető jog, amely minden magyar állampolgárt meg kell hogy illessen.
A törvényjavaslatban először jelennek meg a népjóléti miniszter által adott "vizsgálati és terápiás eljárási rend" kifejezések. Ezek olyan vizsgálati és terápiás javallatok, melyektől az orvos csak indokolt esetben térhet el. Az ilyen vagy ehhez hasonló standardokat még nem dolgozták ki a Népjóléti Minisztériumban, de ha kidolgozásra is kerülne, kérdéses, hogy mennyire vezethető be a magyar egészségügyben.
A törvényjavaslat először vezeti be a magyar egészségügyben a "várólista" fogalmát. Nyugat-Európában és Amerikában mindenhol léteznek ezek a várólisták. Elképzelhetetlen az a magyar gyakorlat, hogy egy beteg, akinek nem sürgős epeműtétre van szüksége, és jelentkezik az orvosnál, rögtön másnap kórházba kerül, s adott esetben talán a következő napon végre is hajtják a műtétet. Tehát a várólisták felállítása szerintem elfogadható és indokolt is a magyar egészségügyben. Ugyanakkor nem értem, hogy mi értelme van az olyan várólistának, amely kimondja, hogy részleges vagy teljes térítési díj megfizetése esetén a sorrend nem változtatható. Csak azért várólistára helyezni a beteget és várakoztatni, hogy oda kerüljön, annak nem nagyon látom értelmét. Ugyanakkor, ha térítési díj megfizetésével a sorrend megváltoztatható, a várólista bevezetésének is lenne értelme.
A törvényjavaslat részletesen foglalkozik a részleges térítési díj mellett igénybe vehető egészségügyi szolgáltatásokkal. Ezen belül körülhatárolja azokat a fogászati ellátásokat, melyek csak részleges térítés mellett vehetők igénybe. A felsorolásban egyet tudok érteni azzal, ha a beteg egyéni igényei szerinti étkezést vagy magasabb színvonalú elhelyezést, gyakoribb szanatóriumi ellátást kíván, akkor részleges térítési díjat kell hogy fizessen. Ugyanakkor elfogadhatatlannak tartom, hogy az a beteg, aki beutaló nélkül veszi igénybe az egészségügyi ellátást, vagy más egészségügyi intézményt választ, mint amit a beutaló orvos kezdeményez, térítési díjat kell hogy fizessen. Ez megint egy olyan terület, ahol a törvénytervezet a szabad orvosválasztást korlátozza. Hiszen ha megengedjük a betegnek, hogy beutaló nélkül jelentkezzen az orvosnál vagy más egészségügyi szolgáltatót válasszon, de ezt csak részleges térítés mellett teheti, akkor mi más ez, mint a szabad orvosválasztás megakadályozása?
A törvényjavaslat részleges térítési díjat ír elő abban az esetben, amikor a beteg az időszakos fogászati szűrővizsgálatot nem vette igénybe. Ez egy fontos kitétele a törvénynek, és azt gondolom, nem baj, hogy ez bekerült a törvénybe. De ez az a terület, melynek gyakorlati, technikai lebonyolítása nagy nehézséget okoz már ma is, és sem a törvénytervezet, sem pedig egyéb népjóléti miniszteri rendelet nem szabályozza ennek a fajta térítési díjnak az előírását.
A törvényjavaslat számomra legmeghökkentőbb része, amely a méltányosságból igénybe vehető egészségügyi szolgáltatásokról szól. E passzus jóvoltából az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatója egy személyben méltányosságból a térítési díjak egy részét vagy egészét átvállalhatja, gyógyszer és gyógyászati segédeszköz árához további támogatást nyújthat, valamint gyógyászati segédeszköz árához a jogszabályban foglaltakhoz képest eltérő gyakorisággal nyújthat támogatást. Nem tudom elképzelni, hogy milyen feltételek megléte esetén dönthet egy személyben az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatója e méltányossági keretből. Jó volna, ha nem is ebben a törvénytervezetben, de legalább népjóléti miniszteri rendeletben szabályoznánk ezt a méltányosságból igénybe vehető egészségügyi szolgáltatást.
A törvénytervezet az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére való jogosultságot a társadalombiztosítási azonosítási jelről szóló okmány bemutatásához köti. Az úgynevezett taj-számhoz gyakorlatilag minden magyar állampolgár hozzájuthat. Tehát a taj-szám felmutatásának kötelezettségét törvénybe foglalni nem volna célszerű, de már most is nagy zavarokat okoz a taj-számot igazoló okmány bemutatásának kényszere. Nem oly régen egy Pest megyei kórház azért nem vett föl egy beteget gyógykezelésre, mert a beteg nem tudta felmutatni a taj-számát. Később ez a beteg más kórházba került, s pár nap múlva meghalt. Nem tudom, hogy biztos összefüggés állapítható-e meg a kórházi felvétel taj-szám hiányában bekövetkező elutasítása és a beteg halála között, de ehhez hasonló problémákat vethet fel, ha törvényben mondjuk ki a taj-szám igazoló okmányának bemutatási kényszerét. Úgy gondolom, nem ezt az utat kellene járni.
A törvényjavaslat foglalkozik az egészségügyi szolgáltatások finanszírozásával is. Megnyugtató, hogy azon egészségügyi intézmények részére, melyek kritikus gazdálkodási helyzetbe kerülnek, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár az Egészségbiztosítási Alap éves költségvetésében e célra megjelölt előirányzat terhére egyszeri kamatmentes finanszírozási előleget nyújthat. A kérdés csak az, hogy melyik vagy milyen egészségügyi intézmények folyamodhatnak a finanszírozási előlegért, és ki vagy kik fogják elbírálni az Országos Egészségbiztosítási Pénztárban, hogy mely egészségügyi intézmény kaphat kamatmentes finanszírozási előleget, és mely nem. Ez a kérdés azért is aktuális, mert a kórházak részleges konszolidációja után a kórházi adósságok ismét felhalmozódni látszanak, és hamar kerülhetnek a magyar kórházak olyan helyzetbe, hogy igényelni kell az említett kamatmentes finanszírozási előleget.
A törvényjavaslat több paragrafuson keresztül is foglalkozik az ellenőrzés kérdéseivel. Nagyon fontos dolog, hogy törvényben deklaráljuk az Országos Egészségbiztosítási Pénztár ellenőrző tevékenységét, hisz a mai napig nem történtek olyan átfogó ellenőrzések a kórházaknál és egyéb egészségügyi intézményeknél, ahol kiderült volna, hogy valójában mit és mennyiért finanszírozott az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. A törvényjavaslatnak az is lényeges része, amely az ellenőrzés kapcsán feltárt hiányosságok szankcionálásával foglalkozik. Jó volna, ha a törvényjavaslatban megfogalmazottak a mindennapi életben is működnének.
Összefoglalva elmondható a törvényjavaslatról, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége örömmel üdvözli a kötelező egészségbiztosítás ellátásáról szóló törvényjavaslat beterjesztését, és kisebb módosításokkal ugyan, de támogatja annak elfogadását.
Köszönöm türelmüket. (Taps.)
