SZABÓ SÁNDORNÉ
SZABÓ SÁNDORNÉ
SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy társadalmi érdeklődés, feszült, túlpolitizált viták közt folytatja a parlament e nagy horderejű törvénycsomag tárgyalását. Ellenzéki képviselőtársaim véleményével ellentétben vallom: nem egyetlen elemről szól ez a csomag, hanem egy egész rendszer reformjáról szól. Olyan törvényt tárgyalunk, amely mindenkit érint - rólunk szól. Érinti gyermekeinket, unokáinkat, bennünket, szülőket és szüleinket, nagyszüleinket egyaránt. Pontosan e miatt a széles körű társadalmi érintettség miatt reményeim szerint szakmai vitáknak kellene folyni a Ház falai között.
A nyugdíjrendszer reformja, a parlament előtti törvénytervezetek - az 1991-es országgyűlési határozati javaslat alapelveivel és célkitűzéseivel összhangban - a járulékfizetés és az ellátás jobb összhangját, a generációk közötti szolidaritást, a biztosítási elvek erősítését és a biztosítási ellátásra nem jogosultak időskori megélhetésének garantálását tartalmazzák.
A társadalombiztosításról szóló '75. évi II. törvényt felváltó törvénycsomag új társadalombiztosítási filozófiát jelenít meg. Ha a jelenleg működő rendszertől való eltérését négy szóval fogalmazhatnám meg, azt mondanám: biztosítási elv, arányosság, öngondoskodás.
Vannak azonban hazánkban jelenleg is olyan idős emberek, akiknek saját jogon nincs, vagy kis összegű nyugdíja, ellátása van. Elsősorban róluk szól a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló '93. évi III. törvény módosítását tartalmazó T/4297. számú törvényjavaslat; szoros kapcsolatban van, összefügg a nyugdíjrendszer reformjával, valamint a szociális ellátások átalakításával kapcsolatos tervekkel is. A törvényjavaslat foglalkozik azokkal, akik a legnehezebb helyzetben vannak. E törvényjavaslat legjelentősebb eleme egy új ellátási forma bevezetése, ez az időskorúak járadéka. Az időskorúak járadékának bevezetésével a cél: az állam a szociális ellátórendszeren belül egy minimális összegű saját jövedelmet biztosítson a rászoruló idős emberek számára. A saját jövedelmen van itt a hangsúly. Ez egy méltóságteljesebb élet lehetőségét adja meg nekik. Tulajdonképpen nekik jár ez személy szerint és nem segélyként.
Kiknek jár az időskorúak járadéka? A törvényjavaslat szerint - az ország gazdasági helyzete miatt - ma még rászorultsági alapon az a személy kérheti az önkormányzattól, akinek saját és vele együtt lakó házas- vagy élettársa egy főre jutó jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíjminimum 80 százalékát, egyedülálló esetében a 90 százalékát. Azt hiszem, nem kell magyarázni, hogy itt a 90 százalék a nehéz élethelyzetből fakadó magasabb megélhetési költségeket veszi figyelembe. A törvénytervezet a tágabb, "egyedülálló" fogalmat használja, s azt hiszem, ez nagyon kedvező, sokkal kedvezőbb, mintha az "egyedül élő" fogalmat használná. Tudjuk, lehet valaki úgy egyedülálló, hogy közben más családtagjával él egy háztartásban.
Várhatóan kik veszik igénye ezt az ellátást? 1998. január 1-jétől körülbelül 60-70 ezer idős ember lesz jogosult erre az ellátásra. Egy részük a mai rendszeres szociális segélyezettek köréből kerül ki, ugyanis '98. január 1-jétől nem kerül sor rendszeres szociális járadék megállapítására. A másik érintett csoportba azok a személyek tartoznak, akiknek ma nincs semmiféle jövedelmük, és családjuk tartja el őket. A harmadik csoportba azok az idős emberek tartoznak, akiknek házastársa nyugdíjas, és házastársi pótlékot vagy jövedelempótlékot kapnak. A negyedik csoportot várhatóan azok alkotják, akik '98 után özvegyülnek meg, és az egy évig folyósított ideiglenes 50 százalékos özvegyi nyugdíj lejárta után 20 százalékos állandó özvegyi nyugdíjból lesznek kénytelenek élni. Az állandó özvegyi nyugdíjminimumot szeretnénk módosító indítványokkal fenntartani, illetve fokozatosan megszüntetni, hogy akinek van, illetve lenne lehetősége saját jogú nyugdíjjogosultság megszerzésére, az fel tudjon erre készülni, hogy meg tudja szerezni. Szeretném itt is, én is nyomatékosan hangsúlyozni: szerzett jogokat nem érint ez a tervezet. Tehát akiknek van megállapított ellátásuk, azok változatlanul kapják.
Az időskorúak járadéka kapcsán fölmerül az, hogy mekkora ennek a járadéknak az összege. Az időskorúak járadékának legnagyobb összege - összhangban az egyéb, megélhetést biztosító szociális ellátásokkal - a nyugdíjminimum 80 százaléka, illetve egyedülálló esetében 90 százalék. Ha ez évi adatokkal számolunk, a 80 százalék 9200 forintnak, a 90 százalék 10 350 forintnak felel meg. Amennyiben a jogosultnak van más forrásból származó jövedelme, azt kell kiegészíteni, és olyan járadékot kell megállapítani, amivel eléri a nyugdíjminimum 80, illetve 90 százalékát.
Felmerül azonban itt néhány kérdés, probléma. Az első az, hogy a nyugdíjminimum 2009 után megszűnik, jelenleg is és addig is a szociális ellátások viszonyítási alapja a nyugdíjminimum. Mi lesz azután? Mi lesz a számítás alapja? A minimálbér? Az átlagbér? Ez egy komoly kérdés lesz az elkövetkezőkben.
A másik nagy kérdés, hogy a nyugdíjminimum megszűnése után, tehát 2009 után az öregségi járadékra jogosultak köre várhatóan - sajnos - jelentősen megnő. Azok szorulnak majd erre az ellátásra, akik kevés szolgálati idővel rendelkeznek és alacsony nyugdíjuk van, vagy elegendő a szolgálati idejük, de mégis alacsony nyugdíjuk van.
(9.20)
Frakciónkban, munkacsoportunkban olyan módosító javaslatok formálódnak, amelyek a szolgálati időt is figyelembe veszik a járadékra jogosultak esetében. Ha például valakinek tíz év munkaviszonya volt, a nyugdíjbiztosítótól befizetett társadalombiztosítási nyugdíjjárulék kompenzálására kapna egy végkielégítést, és ez egészülne ki az öregségi járadékkal. Ha ezt a példát továbbviszem, húsz év munkaviszony után nagyobb végkielégítési összeget kapna, és hasonló megoldással az öregségi járadékkal egészülne ki. Harminc év munkaviszony után egy kicsit már változna a helyzet, mert a nyugdíját egy meghatározott összeggel egészítené ki ez a járadék. Negyven év szolgálati idő esetén a minimumnyugdíj megmaradna, és ezt szeretné a munkacsoportunk és a frakciónk támogatni, és ezt a tb fizetné.
Tisztelt Képviselőtársaim! A rászorulti kör és az időskori járadék összegének meghatározása után az a fontos kérdés fogalmazódik meg, hogy ki adja, ki folyósítja ezt az ellátást. Kérni kell? Ha kérni kell, akkor kitől kell kérni? A települési önkormányzatnál kell bejelenteni az igényt, ott állapítják meg az ellátást, és ők fizetik ki. A ténylegesen az önkormányzatoknál kifizetett összeg 70 százalékát a központi költségvetéstől az önkormányzat visszaigényli; 30 százalékot kell magának az önkormányzatnak a szociális és gyermekjóléti normatívából erre fordítania. Azt hiszem, ez ismét újabb gondokat és problémákat vet fel.
A jövő évi költségvetési törvény előkészítésénél, annak alkuinál ez a feladat újabb jelentős adu lehet, ami a települési önkormányzatok szociális és gyermekjóléti normatíváinak jelentős emelését kell hogy kikényszerítse. A kedvezőtlen demográfiai és gazdasági helyzetű települések számára súlyos feszültségeket is okozhat e pluszfeladat. Az időskorúak járadékának bevezetésével jelentős lépést teszünk, elindulunk egy úton. Ezt indokoltnak tartjuk az országgyűlési határozatban is rögzíteni. Az ország teherbíró képességével összhangban, annak javulásával ezután majd lesz mire építeni. Hosszabb távon reményeink szerint - a rászorulti körből kilépve - állampolgári jogon járó alapnyugdíj lesz majd - a központi költségvetés finanszírozásában. Sajnos e feltételek teljesíthetősége, teljesülése még távol van. Hosszú az út még addig. Tudjuk, a jó szél csak azt a hajóst segíti, aki tudja, melyik kikötőbe tart. Hajónk elindult, a kikötőt, célunkat is tudjuk; és nem Szamarkand az - ezt a jelen nem lévő fideszes képviselőknek említeném. Talán jó szelünk is lesz - ebben bízunk.
Kérem képviselőtársaimat, hogy a társadalmi érintettség okán csak a jobbító, segítő szándék motiválja munkánkat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
