DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Most megint fantasztikus mennyiségű idő, 10 egész perc áll rendelkezésemre ahhoz, hogy mondjak valamit erről a 4 törvényről és 1 országgyűlési határozati javaslatról. (Varga Mihály: Nagylelkűek!)
Nos, én most megint csak egy részelemét veszem ki ennek. Egy részelemét - és lehet hogy furcsa, hogy éppen én foglalkozom vele, de mégis én fogom tenni -, ez a gazdasági megalapozottsága ennek a reformcsomagnak. Hiszen 1990-től, az akkori szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság tagjaként folyamatosan a nyugdíjrendszer átalakításának kérdéskörével, a nyugdíjrendszeren belüli feszültségekkel és a nyugdíjrendszer átalakításának megoldási módjaival foglalkoztunk.
Akkor a kormány által benyújtott országgyűlési határozati javaslat több változatot tartalmazott, hogy milyen irányokat tűzzön ki az Országgyűlés a nyugdíjrendszer átalakítására. Az akkori kormányjavaslatban is egyik változatként megjelent a tőkefedezeti rendszer kötelező vagy szabadon választott -, de a kormányjavaslatban kötelező - létrehozásának koncepciója. Akkor a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottságban kormánypárti és ellenzéki képviselők együtt nagyon hosszú időn keresztül dolgoztunk, gondolkoztunk, és hallgattuk meg a szakértők különféle véleményét arról, hogy melyek azok az irányok, amelyek reálisan kitűzhetők. Igen, akkor is meggondoltuk, mert szó volt róla, hogy a tőkefedezeti rendszer létrehozása mennyibe kerül az országnak. Akkor, kormánypárti és ellenzéki képviselők együtt, tisztelt képviselőtársaim - nem úgy, mint most -, végiggondolva a dolgot, minden tényezőt számításba véve az országgyűlési határozatnak azt a változatát alakítottuk ki szinte saját kezűleg megírva a szöveget, amit a parlament, az akkori parlament több mint 80 százalékos többséggel fogadott el.
Ez volt az 1991-ben született országgyűlési határozat, ami más irányokról szólt. Mert valóban háromelemes nyugdíjrendszert tartalmazott, de nem ezt a három elemet tartalmazta, hanem azt mondta, hogy legyen nemzeti alapnyugdíj, azt mondta, hogy legyen biztosítási elvű munkanyugdíj, megreformált felosztó-kirovó rendszer, és legyen meg az önkéntes kiegészítő biztosítás lehetősége. Akkor kormánypárti és ellenzéki képviselők egyaránt - meghallgatva a szakértőket, végiggondolva az összes tényezőt, a gazdaság változásait - úgy értékeltük, olyan óriási bizonytalansági tényező van egy tőkefedezeti rendszer létrehozásában, hogy nem szabad elindulni egy ilyen gazdasági átalakulás idején ilyen lépésekkel, hogy kiszámíthatatlan egy ilyen lépésnek a következménye. Nem azért, mert nincs rá matematikus és nincs rá gép, hanem azért kiszámíthatatlan, mert nem lehet megjósolni a következő néhány év gazdasági változásait, annyi bizonytalansági tényező van a rendszerben.
Tehát nem volt véletlen az, hogy akkor a parlament ilyen aránnyal fogadta el azt az országgyűlési határozati javaslatot. Mert nem az a kérdés, hogy az ember elvben egyetért-e egy bizonyos fajta biztosítási rendszerrel. Ez ügyben talán meghallgathatnánk a szakértőket, akik ugyanolyan kvalitású, ugyanolyan tudású szakértők: elvben az egyik az egyikkel nem ért egyet, elvben a másik a másikkal nem ért egyet. Társadalombiztosítási szakértőkről van szó, tehát ez csak politikai döntés lehet, hogy mi melyik rendszert tartjuk és látjuk jobbnak, hiszen a nemzetközi szakemberek sem tudnak egyértelmű bizonyítékot arra, hogy mitől lenne az egyik rendszer olyannyival jobb, mint a másik. Nem ez a kérdés.
Nem is az a kérdés, hogy az ember ne gondolná úgy, hogy ha mindkét rendszernek súlyos gondjai vannak, akkor talán egy párhuzamosan futó, két lábon álló rendszer, két típusú biztosítási rendszer egymás mellett esetleg mégiscsak nagyobb stabilitást biztosíthat. Nem ez az igazi gond. Az az igazi gond, hogy mikor, hogyan és milyen feltételrendszerrel hozzuk ezt létre.
Itt van a kormányjavaslat gazdasági megalapozása. Nagyon érdekes dolog, azt hiszem, a kormány szakértői hallhatták már egy párszor komoly szakemberek, matematikusok, társadalombiztosítási szakemberek véleményét arról, hogy ez a megalapozás mit jelent. Hogy tekinthető-e ez ennek a nyugdíjrendszer-prognózisnak a valódi gazdasági megalapozásaként. Hiszen ez a prognózis nélkülöz minden elemzést azzal kapcsolatban, hogy melyek azok a külső, belső társadalmi, gazdasági, politikai és sorolhatnám tényezők, amelyek változatképző elemként jelennek meg a gazdasági prognózisban. Elég meglepő módon csupán a gazdasági növekedés és az infláció, illetve ennek a két indikátornak teljesen szimpla leegyszerűsítéseként megjelenik a fogyasztás és felhalmozás, teljesen önkényesen és lényegében minden indokolást nélkülöző hosszú távú rátákban kifejezve.
Hogy miért annyinak számolták ki? Csak. Körülbelül ez a válasz rá. Nincs részletesen megmagyarázva, hogy milyen változókat és hogyan vettek figyelembe. A prognózis annak sem szentel sok teret, hogy az alapváltozattól eltérő pesszimista "B" és optimista "C" változat esetén milyen hatásokkal és távlati összefüggésekkel kell számolni. Odabiggyesztették formailag, hogy legyen valami látható, hogy jó, kérem szépen, itt milyen mélységesen mély és komoly számítások történtek.
Azután borzasztó érdekes az a kérdés, hogy ez a prognózisszámítás leegyszerűsített grafikus módon azt mutatja nekünk, hogy az infláció, a gazdasági növekedés változásával ezt meg ezt számolhatunk, és érdekes módon nincs mellette az egyéb beígért változások államháztartási hatáselemzése. Azt kimutatják, hogy a társadalombiztosítás kötelező ágában mekkora hiány várható. Már eleve gyanút kell keltsen, hogy ilyen hatalmas nagy különbség van a kormány által előterjesztett prognózisok és a társadalombiztosítás szakemberei által kiszámított prognózisok között.
Valami nem stimmel; és én egyáltalán nem vagyok meggyőződve, mivel nem tudtak meggyőző adatot mondani, hogy miért éppen a kormánynak lenne igaza. Hiszen a társadalombiztosítás szakemberei meggyőzően bizonyítják, hogy itt olyan számokat vettek figyelembe, amilyenek eddig még sose voltak. A járulékmérték növekedése soha nem érte el azt a szintet, amit jövő évre a kormány tervez. És ha menetrendszerűen - és nemcsak a jövő évben - a bevételek túltervezettek, a kiadások alultervezettek, akkor néhány év múlva ez az olló sokkal nagyobbra nyílhat, mint amekkorát ezek a szépen elnagyolt prognózisok mutatnak.
Ez az egyik súlyos kérdés, mert ha ezt most megteszik, és kiderül öt év múlva, hogy ez az olló sokkal nagyobbra nyílik, és kiderül 10 év múlva, hogy ez a kérdés kezelhetetlenné válik, akkor mit fognak mondani. Azt, amit az ágyszámleépítésnél, hogy hát, túlbecsültük az ágyszámleépítés hatásait?! Ennyi az egész?! A következő kormányok számára az egész államháztartási egyensúly már lényegtelen? Hogy hogyan válik kezelhetővé ez a kérdés? Egy ilyen hosszú távra szóló program megtervezésénél, azt hiszem, mindenkinek, aki tervez, kötelessége a legsötétebb változatokat is figyelembe venni. Kötelessége minden tényezőt számításba venni, mert csak akkor hozhat igazán jó döntéseket.
Hiányzik ebből az egyensúlyszámításból az államháztartásnak az a része, amit adókedvezményként ígérnek. Kérem, itt elmondják, hogy igen, ami a társadalombiztosítás, a nyugdíjbiztosítás alapjából hiányozni fog, az finanszírozható, az a GDP 1 százaléka alatt marad. Miért? Isten bizony, azért.
(14.20)
De hiányzik ezekből a számításokból a beígért adókedvezmények hatása. Mert beígérték elég rendesen, elismerve például, hogy a 2009-ben nyugdíjba menő nők sokkal rosszabbul járnak, ezért külön adókedvezményt ígérnek számukra, azt, hogy kölcsönös kiegészítő nyugdíjbiztosítást köthessenek. Persze az más érdekes kérdés, hogy ki tud kötni, de mindenesetre ezek az adókedvezmények a másik oldalon nem jelennek meg mint hiányok. Ez hiányzik a számításból!
S van egy nagyon fontos dolog, amiről eddig senki nem beszélt, tisztelt képviselőtársaim, és szomorú vagyok, hogy én beszélek róla, pedig nem én vagyok a gazdasági szakember. Külföldi szakemberek vetették fel különböző vitákon: vajon hol van a számításokban annak a hatása, hogy egy ilyen fejletlen tőkepiacon egy ilyen jelentős tőkefelhalmozás milyen gazdasági hatásokkal jelentkezik? Államtitkár úr hiába ingatja a fejét, idézni is tudok német társadalombiztosítási szakemberektől - meg is fogom tenni, amint a következő hat percemet megkapom -, mert a különféle kiegészítő biztosítások és tőkefedezeti biztosítások hozamnövelési versenybe kezdenek, tisztelt képviselőtársaim. Mert az a természetes kényszer munkál, hogy a befektetett összegek hozamait minél magasabbra növeljék. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Versengeni fognak egymással. Ennek vannak gazdasági hatásai, de majd a következő hat percben fogom idézetekkel elmondani önöknek aggályaimat.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)
