DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Annak ellenére, hogy csak 5 perc 30 másodpercem van, mégis végigültem ezt a vitát. Annak ellenére, hogy gyakorlatilag nincs rá módom, hogy részleteiben kifejtsem a Magyar Demokrata Néppárt véleményét, mégis végigültem ezt a vitát, tisztelt Juhász képviselő úr. Teljesen fölösleges ilyen megjegyzéseket tenni, teljesen fölösleges minősíteni a különféle hozzászólásokat. Szokjuk már meg végre, hogy mindenki önmagát minősíti, ön is!
Nos, akkor, amikor még valamivel több időm volt, elkezdtem egy gondolatmenetet, szeretném folytatni. Szeretném ott folytatni, hogy nem elég azt mondani, hogy akarjuk, nem elég azt mondani, hogy igen, véleményünk, hitünk szerint ilyen vagy olyan a gazdaság helyzete, hanem ezt bizonyítani is kell, tisztelt képviselőtársaim! Nem elég kimondani, hogy igen, ez a kérdés gazdaságilag megalapozott, ezt bizonyítani is kell, képviselőtársaim, bizonyítani kell, hogy ennek a hatása nem lesz, nem lehet rosszabb; bizonyítani kell, hogy egyáltalán lesz pozitív hatása. Olyan gazdasági háttérszámításokra és bizonyítékokra van tehát szükség, amik lényegesen túlmutatnak az "azért csináljuk, mert így gondoljuk" című érvelésen.
Felvetettem ezzel kapcsolatban jó néhány kérdést, és elmondtam: ezekben a hatástanulmányokban nincs benne a különféle beígért adókedvezmények államháztartási hatása. Nincs kiszámolva! Tehát nem tudjuk, hogy a hiányon kívül - ami egyik oldalon előáll a nyugdíjbiztosításban - milyen más kiesések keletkeznek a másik oldalon, az állami költségvetésben.
Azt mondtam, van itt még egy probléma, amivel senki nem foglalkozik, pedig rendkívül komoly gond. És nemcsak azért, mert én azt gondolom vagy mert a mi gazdasági szakembereink azt gondolják és azt mondják: a makroprognózis fontos hiányossága az, hogy nem vagy csak néhány sablonos közhely szintjén elemzi azt a nagy jelentőségű fejleményt, hogy a következő évtizedekben akár egy éves GDP szintjére emelkedhet majd a nyugdíjalapok tőketömege. Aligha kezelhető perifériás mozzanatként az a kérdés, hogy ez a több tízmilliárd dollárnyi összeg milyen szerepet játszik majd a jövő évtizedek magyar társadalmában. És tisztelt képviselőtársaim, nem lehet elég az a válasz, hogy jaj de jó, majd növekszik a gazdaság, mert a kérdés nem ilyen egyszerű.
Most egy német úrtól idézek, Horst Wolf Müller úrtól, aki a Német Alkalmazottak Társadalombiztosítási Intézete igazgatója: "Németországban biztosításmatematikai módszerekkel felbecsültük a szükséges fedezeti tőke nagyságát. " - Ők ezt így szokták csinálni, előre felbecsülik. - "Egy teljes tőkefedezeti biztosításra való átállás körülbelül 10 billió német márka tőkét igényelne." Ez önmagában nem sokat mond, de ez a tőke a GDP háromszorosa. Vagy érzékletesebben: ez a nyilvántartott ingatlanvagyon körülbelül 80 százaléka.
Nos, ha ennek a magyar rendszerben - akkor, amikor a vita folyt - 30 százaléka, a jelenlegi helyzetben 25 százaléka kerül tőkefedezeti rendszerbe, akkor is igen jelentős összegről van szó. Ha ekkora tőkét belföldön akarnánk tartani, piaci kamatkorrekciókkal kellene számolni, ez hozamveszteséget jelent. Ezek a kalkulációk Németországra vonatkoznak. A világszerte mutatkozó tőkeigényre való tekintettel talán számolni lehet megfelelő külföldi befektetési lehetőségekkel. Hogy mindez mennyiben érvényes Magyarországra, azt önök nálam jobban meg tudják ítélni, tisztelt képviselőtársaim. Önök az itt lévő háttértanulmányokból meg tudják ítélni ezt? Mert a háttértanulmányok erről egyetlen szót nem szóltak.
Folytatom: az árfolyam-, kamat- és pénzügyi kockázatokat megfelelő pénzügyi eszközökkel korlátozni lehet, bár nem költségmentesen. Ez a hozam terhére megy. A hitelkockázatot azonban nem lehet korlátozni. Jelentős gazdasági hatást csak akkor érhetünk el, ha a befektetések belföldön kerülnek a reálgazdaságba. A döntő kérdés, hogy megfelelő számban akadnak-e ilyen befektetések - ezt nagyon nehéz megválaszolni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Önök találtak választ a háttéranyagban erre a kérdésre? Pedig amíg ezt a kérdést meg nem válaszolják, addig csak fikció, csak mese, feltételezés és hit, hogy a létrehozott tőkefedezeti biztosítások, ó, majd mily fantasztikus hatást fognak elérni ebben a gazdaságban. Mert nemcsak pozitív, hanem negatív hatásaik is léteznek, de erre vonatkozóan semmiféle felmérés nem történt. Hiszen ha belföldön túl nagy a kínálat, akkor is minden egyes nyugdíjbiztosító növelni kényszerül a hozamokat - természetesen a befizetők érdekében -, akkor kialakul egy hozamnövelési verseny. Sokkal nagyobb a spekuláció tere, tisztelt képviselőtársaim, és ez nem törvények, hanem gazdasági törvények kérdése.
Amennyiben pedig Magyarországon nincs megfelelő hozamot biztosító befektetési lehetőség, ezek az összegyűlt tőkealapok hová lesznek befektetve? Megtilthatjuk-e, hogy törvényben előírjuk az embereknek, hogy saját maguk számára tegyék félre a pénzt, majd ezekből a hozamokból kapnak nyugdíjat, ugyanakkor megtilthatjuk-e, hogy ezek a tőkealapok külföldön fektessék be az összeget?
(16.30)
Ha külföldön találnak megfelelő befektetési lehetőséget, hogyan fogja ez a magyar gazdaságot élénkíteni? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Van-e ezekre a kérdésekre a gazdasági háttérszámításokban egyetlen mondatnyi válasz is, tisztelt államtitkár úr? Mert én nem találtam!
Köszönöm figyelmüket.
