JUHÁSZ GÁBOR
JUHÁSZ GÁBOR
JUHÁSZ GÁBOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. Úgy látom, hogy engem már nem fenyeget az a veszély, ami az előbb Ungár Klárát, bár még nem lehetek benne biztos, ha arra gondolok, hogy Mádi képviselőtársam talán nem fog félbeszakítani. Azzal együtt, hogy én az első két mondatomat Kis Gyula úrnak szánnám, mert úgy gondolom, hogy az a megközelítés, hogy a ma meglévő kormány föladná a Bokros-csomag eredményeit, vagy ha úgy tetszik, gazdaságfilozófiáját, és, mondjuk, éppen ebből a szájból most egészen másra akarja elherdálni ezt a pénzt, ez nagyjából annyi, hogy fordítva ülni a lovon. Hiszen felismerne egy viszonylag egyszerű dolgot, hogy ahol megtakarítások jelentkeznek, és ezen megtakarítások bázisán, pontosabban el nem költött kiadások bázisán lehet valamilyen más kiadásokat eszközölni; én úgy hiszem, mielőtt még belecsúsznék abba, hogy Ungár Klárához hasonlóan próbáljam magyarázni a bevételek és kiadások viszonylag egyszerű összefüggéseit, szóval, úgy gondolom, felismerhető az a tény, hogy talán éppen a Bokros-csomag volt az egyik olyan lehetőség, aminek a kapcsán a gazdaságban elindult valami olyan, amikor időszerűvé válik egy ilyen reformnak a bevezetése. S nem mindegy az, hogy feladjuk ezeket, vagy éppen ellenkezőleg: az eredményeiket próbáljuk meg beforgatni a gazdaságba, illetve így a szociális ellátásokba is. (Egy hang a bal oldalon: Úgy van!)
Fontosnak tartom elmondani, hogy ez a vita nem néhány hete folyik. Nem néhány hete folyik, hiszen 1990 óta a mindenkori kormányok rettegnek attól, hogy kinek lesz majd az a lehetősége vagy feladata, amikor vagy nem tudja elkerülni a nyugdíjreform bevezetését, hiszen ez legkésőbb 2009 környékén így is, úgy is bekövetkezik, tehát addig lehet még halogatni, tovább nem lehet halogatni, hiszen ott finanszírozhatatlan lesz a ma meglévő rendszer; tehát elvi típusú lesz a vita, hogy akarjuk, vagy nem akarjuk - kénytelenek leszünk.
A másik pedig, hogy '90 óta az is egy nagyon érdekes dolog, hogy melyik kormány az, amelynek van gazdasági lehetősége, hogy egy ilyen áttérést, és az ennek nyomán keletkező, törvényszerűen keletkező hiányt finanszírozni tudja. (Közbeszólás a jobb oldalon: Van?) És én úgy gondolom, hogy elindult a magyar gazdaság egy olyan pályán, amikor erre látszik reális lehetőség.
Nagyon fontosnak tartom elmondani azt is, hogy ez egy különös hangulatkeltés, hogy a ma nyugdíjasokat próbálják meg hergelni ezzel a dologgal, noha ki kell azt mondani őszintén, ez a nyugdíjreform nem a meglévő nyugdíjasoknak szól. Őket ez a dolog a legkevésbé fogja érinteni. A mai nyugdíjreform sokkal inkább jelenleg is a karzaton néhány helyen helyet foglaló fiatalokról szól, azokról a fiatalokról biztosan, akik pályakezdők lesznek, és azokról még, jobbára gazdasági racionalitás szerint, akik 1951 után születtek. S akik ez előtt születtek, gyakorlatilag azoknak az új rendszer akkor választható, ha ez számukra előnyös. Szeretném hozzátenni, akkor viszont választható - és ez egy nagyon fontos szabály.
(16.10)
Szóba kerültek a családtámogatások. Én úgy hiszem, egy ilyen társadalomban, amely a miénk is, egy teljesen új utat választott a családtámogatásoknak a rászorultsági elvre való rátérése: ez elkerülhetetlen volt. Nagyon fontosnak tartom megjegyezni azt is, hogy a rászorultsági elv nemcsak azt jelentette, hogy voltak olyanok, ahol gyakorlatilag a nettó egy főre eső jövedelem 20 ezer forintos összeg feletti részénél elestek ettől a támogatástól, hanem voltak olyanok is, ahol lefelé nyitott: tehát akik eddig nem voltak jogosultak ilyenfajta támogatásokra, azok most jogosulttá váltak. És mondjuk ki őszintén, ez a legnyomorultabb népréteg, azok, akik még jogosultságot sem szereztek az addig meglévő ellátásokra. Én ezt nagyon fontosnak tartom elmondani, hiszen új lehetőségeket nyitott meg a valóban legszegényebbek előtt.
Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy ezek mellett, ezekkel párhuzamosan nemrégiben fogadta el a parlament nagy többséggel a gyermekekről szóló törvényt, a gyivi-törvényt, s 2300 forintos havi juttatást hoz minden családba, csaknem 680 ezer gyereknek: én ezt egy nagyon fontos dolognak tartom. Úgy hiszem, a kormány úgy-ahogy próbálkozott azzal is, hogy a ma meglévő többgyerekeseknek a lakáshoz jutását segítse, hiszen évekkel ezelőtt született minőségében és nagyrendjében is új támogatás erre vonatkozólag. Azt lehet mondani, pontosan úgy halad előre mérsékelten, ahogy a gazdaság teljesítőképessége ezt a dolgot megengedi. És azt lehet mondani, hogy elkötelezett ebben a kormány, ez nyilvánvaló.
Szóba került a gyerekvállalás, illetve a szülőképesség: én nagyon örülök, hogy a vita nem fajult el személyeskedővé, hiszen a végén ki-ki a saját személyes aktivitását bizonygathatta volna a tárgykörben, és azért annak örülök, hogy erre nem került sor.
Ugyanakkor én azt fontosnak tartanám elmondani, bármilyen keményen hangzik is, legyünk őszinték: az ember a saját gyerekét magának szüli, nem az államnak. Amikor az ember gyereket vállal - anélkül, hogy belebonyolódnék ennek a filozófiájába, bár vannak, akiknél ez véletlenszerűen is be szokott következni, de még azokat sem hagyja magára az állam, hiszen éppen a nemrégiben hivatkozott törvény az, amely ezen gyerekek számára is preferálja a családban való felnövés lehetőségét; és azért ezt is ez a kormány tette, csak szeretném megjegyezni -, szóval azok, akik maguknak saját családjukban szülnek gyereket, én úgy hiszem, úgy kell kalkulálni, hogy a gyerekvállalás mindenkor egy jelentős áldozat volt. Amikor mi gyerekeskedtünk, a mi szüleinknek sem volt könnyű, és meg merem kockáztatni, hogy a mi gyerekeinknek is épp oly nehéz lesz, hiszen az emberre egyszerre szakad rá - néhány év különbséggel - a pályakezdésnek a problémája, az önálló egzisztenciateremtés minden problémája és még ugye a gyerek is. Tudjuk, néha még önmagában a pici megszületése környékén is jelentős munkaleterheltségek vannak, amire azt lehet mondani, hogy nyilván egy közvetlen állami beavatkozást nem szeretnénk semmilyen formában.
Fontosnak tartom elmondani, hogy én alapvetően a fiatalok szempontjából kívánnám nézni ezt az egész nyugdíjtörvényreform dolgot, már csak azon apropóból is, hogy a kormány - az én megítélésem szerint nagyon helyesen - kétszer is a Gyermek- és Ifjúsági Érdekegyeztető Tanács elé vitte. Azért mondanám, hogy nagyon helyesen, hiszen ez a szerv nem volt az előző ciklusban, így aztán azt lehet mondani, végül is megteremtődött annak a lehetősége, hogy a korosztályról szóló törvények, amelyeket a kormány terjeszt be, tartalmazzák a generációnak a véleményét is; hiszen sikerült érvényesíteni azt az elvet, hogy nem szólhat úgy egyetlen törvény sem, hogy az érintetteknek legalább a lehetősége ne lenne meg a véleménynyilvánításra. Én ezt egy fontos dolognak tartom.
Ha megnézzük, hogy ők mit tartottak a legfontosabbnak a nyugdíjreform kapcsán: az egyik az egyéni jólét volt - és ez egy nagyon fontos dolog -, a másik pedig a kiszámítható időskornak a kérdése. Úgy látta mindenki - ezek között a szervezetek között vannak politizáló ifjúsági szervezetek is -, hogy ez a kettő gyakorlatilag csak és kizárólag a gazdasági teljesítőképességtől függ: azon fog múlni a kiszámítható öregkoruk és az egyéni jólétük, a boldogulásuk is. Arra a kérdésre, helyes-e ez a váltás, egyértelmű volt a véleményük, hogy helyes, akarják, hiszen nem lehet az, hogy amikor ők megöregszenek, ők is egy meglehetősen alacsony szintű nyugellátásban részesedjenek.
Nagyon fontosnak tartották azt, ők maguk bírnak lehetőséggel, hogy befolyásolják, mennyi nyugdíjat fognak kapni, így a személyes teljesítményükkel képesek befolyásolni az időskori egzisztenciát is.
A másik ilyen fontos dolog volt, amit megemlítettek és aktuális: úgy látták, az önálló járulék-nyilvántartás az, ami a leggyengébb pontja ennek a dolognak, tehát azt lehet mondani, képesek voltak szakmai problémákat is felvetni.
1997. január 21-én volt az első ilyen ülés, amikor a kormány velük megvitatta; ezzel csak vissza szeretnék utalni arra, ez nem egy ilyen kéthetes probléma, hogy a kormány szeretné megvitatni. Egy gondolattal megemlékeznék arról is, hogy ellenzéki képviselőtársaim közül mindösszesen hárman tartózkodnak jelenleg a padsorok között. (Dr. Pusztai Erzsébet: Ne szórakozzunk!) Legyünk őszinték: ez az időkeret, amelyet nagyon komoly bírálat ért, olyan tág, én úgy hiszem, hogy nagyon komoly problémát fog okozni, hogyan fogják majd kitölteni tartalmi mondanivalóval. (Dr. Kis Gyula József: Eddig ti mondtatok csak le a hozzászólásról!)
Jónak tartották azt is, hogy kétpillérű a nyugdíjelem, s nagyon fontosnak tartották, hogy társadalmi támogatottsága legyen. Én úgy gondolom, egy társadalmi támogatottságot még egy jó törvénynek is alapvetően akkor lehet hozni, ha például tudjuk, hogy pontosan milyen, tehát az elfogadása után. Azt hiszem, nem titok az senki előtt, hogy a kormány komoly szándékkal bír arra nézve, hogy az elfogadása után megismertesse ezt a törvényt mindenkivel, akivel csak lehet vagy akit csak érint.
Voltak persze félelmeik is a nyugdíjjal kapcsolatban, és a legnagyobb félelem az egzisztenciális bizonytalanság, a munkanélküliségi ráta növekedése vagy magas szintje volt. Én úgy hiszem, ugyanakkor arra az összefüggésre itt többen rávilágítottak ma, hogy alacsonyabb munkanélküliségi ráta csak akkor lehet, hogyha a gazdaság növekszik; a gazdaság meg akkor fog növekedni, ha ennek különben a feltételei - például a szükséges és rendelkezésre álló források - biztosítottak. És ennek a nyugdíjrendszernek az egyik leglényegesebb eleme, hogy valóban gazdasági növekedést elősegítő maga a szerkezete, ahogy ez kinéz.
Nagyon érdekesnek tartom azt is, ahogy az ellenzéki pártok a ma délelőtti vita kapcsán ehhez hozzáálltak, hiszen az MDNP és a KDNP jobbára tárgyszerű és valóban a részleteit adott esetben bíráló, de alapvetően a vegyes rendszert elfogadó hozzászólásokat tett - vagy legalábbis én így értékeltem. Persze tiltakozhatnak képviselőtársaim, ha ezt indokoltnak tartják; ugyanakkor fontosnak tartom elmondani azt is, hogy voltak olyan hozzászólások is, amelyekről én úgy láttam, hogy se tárgyszerűségükben, se tárgyi tartalmukat illetően, sőt még a fogadtatásukat illetően is mintha nélkülöztek volna minden olyan anyagismeretet, amelyet több száz oldalon a kormány különben minden országgyűlési képviselő számára eljuttatott.
Néhány gondolatban foglalkoznék a garancia kérdésével is, hiszen a fiatalok körében ez az egyik legsarkalatosabb pont volt. Mi a garancia arra, hogy ők is kapnak majd nyugdíjat ebben a vegyes rendszerben is? Én úgy hiszem, lassan megszokjuk, hogy az állami garancia nem elsődleges, hiszen a jelenlegi nyugellátást is állami kifizetések garantálják; tudjuk azt is, hogy sok probléma van ezeknek a hiányával. Ugyanakkor én fontosnak tartom elmondani: úgy ahogy a bankoknál megszoktuk, hogy elsődlegesen a bank garanciája van rajta, és másodlagosan van rajta állami garancia meghatározott összegig; valami hasonló módon fog történni a nyugdíjaknál is: benne lesz egyrészt a pénztárak saját garanciája, másrészről pedig - amennyiben ez nem elég - ott lesz mögötte az az állami garancia, amely egyértelműen kimondja, hogy az egyén nem járhat rosszul. És ezt én egy nagyon fontos szabálynak tartom. Lehet persze sajnálni a nemzetgazdaságot, de mégis én az egyén szempontjából tartom ezt mérlegelendőnek, és én úgy érzem, ez a törvénytervezet garantálja, hogy az egyén nem járhat rosszul.
Fontosnak tartom elmondani azt is, jól körülhatárolható a kör, amely ennek győztese tud lenni, akinek ez a változás kedvezőbb: kedvezőbb lehet azoknak, akik '51 után születtek, s kedvezőbb lehet azoknak, akik különben jól keresnek.
Azt is meg kell mondani, hogy igazán nagy vesztese nincsen ennek a tervezetnek, hiszen nem hagy senkit magára az állam, tehát nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy szegény emberként éhen hal valahol az út szélén; és ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert ha már az egyén nem képes gondoskodni magáról, még ebben az esetben is - igaz persze, hogy nem luxus életmódot biztosítva, de - az állam gondoskodik mindenkiről.
(16.20)
És ez egy nagyon fontos elem, úgy gondolom, hogy az európai politizáláshoz, egyáltalán, a jóléti társadalomhoz hozzá tartozó elem. Az, hogy mekkora ez az összeg, illetve éppen akkor mennyit fog érni reálértéken, úgy gondolom, hogy a mindenkori nemzetgazdasági teljesítőképességen fog majd múlni, de kiszámítható, hiszen százalékos, a már meglévő ellátások százalékában adják.
Azzal zárnám le, hogy persze, lehet azt mondani erre a javaslatra, csomagra, hogy olyan, mint a Bokros-csomag, csak annyival rosszabb, hogy még ráadásul kampányízű is.
Annyiban persze hasonlít a Bokros-csomaghoz, hogy az is rengeteg módosítást tartalmazott, és meglehetősen kevesen voltak a parlamentben, aki ezt teljességében, egészében és részleteiben is ismerték. Közöttünk is nagyon kevesen vannak; hiszen ha megnézzük a hozzászólásokat, a képviselőtársaink többsége - velem együtt - egy-egy részletére vállalkozik. Ez egy nagyon bonyolult dolog - ennyiben hasonlít a Bokros-csomaghoz, de azt hiszem, hogy több hasonlatosság nincs is.
Ugyanakkor fontos elmondani azt, hogy ez nem kampány. Nem kampány, hanem ez a kormány van olyan helyzetben, amikor időszerűen lehet tárgyalni ezt az ügyet. Az időszerű tárgyaláshoz pedig néhány kellék hozzátartozik. Az egyik az, hogy legyen erre politikai szándék, hogy akar változtatni ezen. No, mert persze halogathatnánk is - ha úri kedvünk úgy kívánná - egészen 2008-ig, ahogy ezt említettem is, onnan tovább már nem.
A másik ilyen dolog, hogy van-e a gazdaság olyan helyzetben, hogy lehet rá reálisan alapozni. Úgy hiszem, hogy a gazdaság van olyan helyzetben, és most van olyan szándék, hogy most kell ezt kidolgozni, éppen azért, mert a kidolgozottság olyan szintet ért el, amikor ezt a parlament elé lehet hozni. Hozzátenném, hogy ez is ennek a kormánynak az idején van, mégpedig nem is a legutolsó évében, és úgy gondolom, éppen azért lett mostanára időzítve, hogy csak kevés olyan vád érje, hogy a dolog kampányízű. Hozzáteszem: az a legjobb kampány, ha különben egy törvény jó. És azt is hozzá szeretném tenni, hogy ez csak ritkán múlik konkrétan az ellenzéki pártok képviselőinek véleményén, mert jobbára a nép fejében derül ki, hogy egy törvény jó vagy rossz volt, neki ez kedvező vagy kedvezőtlen.
Úgy hiszem, hogy a kormányzat, illetve a kormánypártok ezzel nem kampányolni akarnak, hanem egyszerűen most van olyan helyzet, amikor objektíve ez a lehetőség adott, és most van arra szándék, hogy kihasználjuk ezt a lehetőséget, és megalkossuk ezt a törvényt.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
