MÁDAI PÉTER
MÁDAI PÉTER
MÁDAI PÉTER (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Nem veszem igénybe a 15 percet, és a megtakarított időt átadom államtitkár úrnak. Egy ritkán idézett churchilli mondással szeretném kezdeni: "A demokrácia a választások végéig tart, utána a kormányzás időszaka következik, a többség által támogatott kormányprogram megvalósításának időszaka." Szeretném, ha nem értenének félre, kedves képviselőtársaim, semmi mást nem csinál most a kormánykoalíció és a kormány, mint hogy a '94-es választások idején ígért társadalmi reformlépéseket teszi meg.
Egy érdekes dologról, a társadalombiztosítási nyugellátásról szeretnék szólni. Teljesen véletlenül 42/94. sorszám alatt van, és ha némi irónia lenne bennem, akkor azt mondanám, hogy '94-ben kellett volna ezt megtenni az előttünk lévő kormánynak, és nem ránk hagyni. Úgy érzem magam most egy kicsit, mint az energiaár piaci rendezésével. Éveken keresztül mondtuk, kértük, figyelmeztettünk, nem történt meg, most, amikor meg kell - és elég radikálisan - lépni, akkor egy kicsit visszahull a mi fejünkre. Juhász Pál képviselőtársam többször idézett bizonyos, úgy gondolom, farizeus magatartást. Azt hiszem, hogy most az ellenzék részéről egy kicsit ezt érzem. Igyekeztem a vitában folyamatosan részt venni. Nagy öröm volt számomra Szabó Tamás tényleg lényegre ható elemzése, amiben sok-sok mindent elmondott. Igazán kritikával ezeket a törvénytervezeteket - és főleg ezt - azonban, azt gondolom, kormánypárti részről hallottam, és ez egy kicsit elgondolkodtat.
A múlt héten két sajtótájékoztatót is hallottam az ellenzék részéről. Nem jó az előterjesztés. Jó. Indokai vannak? Igen. Tessék! Rossz, rosszabb, legrosszabb. Azt gondolom, hogy rosszabb, legrosszabb lehet, ha van alternatíva, mert akkor viszonyítunk, ha meg csak annyi, hogy rossz, akkor az nem érv, tehát az nem igazán vita.
Másik: tudom, hogy van egy olyan lehetőség, hogy az ember bizonyos könyveket betesz a feje alá, a párnája alá, és ha szerencséje van, akkor ami abban van, az be is kerül a gondolkodásába. Az az érv - és azt gondolom, ez farizeus érv -, hogy nincs idő és nem volt idő részletes megvitatásra, enyhén szólva csúsztatás. Képviselőtársaim pontosan tudják, hogy amikor a futárpostával körülbelül két hónappal ezelőtt az idevonatkozó törvénytervezeteket, hatástanulmányokat megkaptuk, az körülbelül ilyen vastag... (Dr. Pusztai Erzsébet: Két hónapja volt május eleje?) Erzsikém, megkapod a szót utána, jó?! Én sem szóltam bele a tiedbe! (Dr. Pusztai Erzsébet: De beleszólhatsz.) Akkor már hónapok óta folyt egy nagyon széles társadalmi vita, többnyire kiemelve olyan dolgokat, amik nem is voltak benne. Magam nyugodt lélekkel mondhatom, hogy több hónapja fórumokon széles körben ismertettem az elképzeléseket, a terveket, tehát az, hogy nem volt idő rá, azt gondolom, pontatlan.
Nekem is gondom van a törvénnyel, azonban még egyszer szeretném mondani, meglépnünk meg kell, méghozzá nemcsak a jövő, hanem a jelen érdekében is. Ezt pontosan tudták az előttünk lévők is. Hogy miért nem tették meg, nem tudom.
Szeretnék egy-két pontatlanságra is utalni. Győriványi Sándor képviselőtársam a GDP 24 százalékát említette az Egyesült Királyságban mint bizonyos rendszerekre fordított pénzt. Ha ez így igaz, akkor az is igaz, hogy Magyarországon sem kevesebb, mert képviselőtársam egyik oldalról mindent belevett, a másik oldalon pedig tulajdonképpen csak a harmadát. Az igazán nagy gond az, hogy ez a 24 - vagy Magyarországon még magasabb - százalék sem elegendő a jelenlegi körülmények között. Mi a gondom? Ezt sokan elmondták kormánypártiak. Nyugtalanít a bérhez és inflációhoz kötés kicsit vegyes lebegtetése. Azt gondolom azonban, nem az a szándék, hogy a nyugdíjasok, akik most velünk sírtak, később rosszul járjanak, azt remélem, hogy ennek a finomítása megfelelő eredményt hoz.
Itt egy nagyon lényeges dologra szeretném felhívni a figyelmet, ami nekem nagyon fontos. Egyetlen ellenzéki képviselőtársam sem tett hitet amellett, hogy a magyar gazdaság igenis egy javuló pályán van. Azt hiszem, hogy hit nélkül, tényeken alapuló hit nélkül igazán kormányzásra törni, felelősséget vállalni egy országért, legalábbis farizeus dolog, hogy ismét Palit idézzem.
Szolidaritás: ha van szolidaritás törvényben, akkor azt gondolom, ebben a nyugdíjtörvényben ez megnyilvánul. Egy egészséges szolidaritás, az állampolgárok vállalkozó lehetőségét maximálisan figyelembe véve olyanfajta szolidaritás, amelyet hitem szerint sem liberális, sem szociális, sem keresztény elkötelezettségű ember nem vonhat kétségbe. Aki kétségbe vonja, az nem olvasta el figyelmesen a törvényt.
Azt gondolom, hogy ezzel a törvénycsomaggal együtt nagyon fontos lenne, ha a parlament elé kerülne az úgynevezett esélyegyenlőségi törvény, mert ennek a komplex tervezetnek legalább ilyen módon része kell legyen.
Rendkívüli mód örülök két kitételnek. Az egyik: a rokkantnyugdíj-rendszer egy évvel való eltolása. Ez semmi mást nem mutat, nem a probléma elhalasztását, hanem azt a felelősséget, hogy ezt valóban sokkal körültekintőbben kell megnéznünk. Meg kell nézni, hogy megvan-e a rehabilitáció feltétele, meg kell vizsgálnunk, hogy a rehabilitáltak, ha erre megvan az orvosi lehetőség, munkahelyhez jutnak-e, és sok mindent mást. Ha ez nem érzékenység és nem odafigyelés, akkor én valószínűleg rosszul tanultam.
Legalább ennyire fontos az, hogy 2000. január 1-jéig, illetve 1999. december 31-éig egy számomra nagyon fontos területet függőben hagy, ez pedig a különleges munkakörülmények között dolgozók kedvezményei. Ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert egy nagyon komoly vívmány volt - természetesen elsősorban a bányászokról beszélek -; mire 2000-be jutunk, feltehetőleg nagyon kevés lesz, de aki elolvasta a törvénytervezetet, világosan látja, hogy nagyon széles körű egyeztetés előzi meg. Itt egyetlen mondatot, amit nem nagyon emlékszem, hogy valaki idézett volna a törvényből: a 3. § pedig úgy kezdődik, hogy "Az 1997. december 31-én hatályos jogszabályok alapján megszerzett jogosultságokat megszüntetni, illetve korlátozni nem lehet". Azt gondolom, hogy ez egy alapvető dolog, talán a 3. oldalig mindenki eljutott, hogy elolvassa, de ezek után még egyszer szeretném mondani, megszorításról beszélni, rosszindulatot feltételezni, számomra legalábbis furcsa.
Befejezem, mert ígértem előbb az államtitkár úrnak lehetőséget az időmből. Bizonyára valamennyiben emlékszünk még rá, amikor valahányadik Apolló leszállt a Holdra. A mostani vitát hallgatva az az érzésem, hogyha abban az Apollóban mondjuk ellenzéki képviselőtársaim ültek volna, akiknek megadatik a lehetősége, hogy először a Holdra lépjenek, akkor valószínűleg még a mai napig ember lába nem érte volna a Holdat. Vannak feladatok, amiket nem lehet elodázni, amiket meg kell tenni, minél tovább várunk vele, annál nehezebb, annál nagyobb probléma. Nyitott - úgy érzem - mind a kormánypártok, mind a kormány arra, hogy ésszerű, a gazdasági körülményeket figyelembe vevő javításokra kész legyen, de ezeket nem nagyon hallottam.
Befejező mondat: én nagyon szeretem Mikes Kelement, és ha van egy kis időm, szívesen elolvasom a leveleit, mert azt a szép magyar anyanyelvet hallom belőle vissza, amit itt olyan ritkán. Egy számomra fontos mondatával szeretném befejezni.
"Vagyunk, mint voltunk, de leszünk, mint vagyunk." Köszönöm szépen. (Taps.)
(13.40)
