MÁDI LÁSZLÓ
MÁDI LÁSZLÓ
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bizonyos értelemben szerencsém van, hogy az előttem felszólaló szocialista képviselőtársam után következem, ugyanis néhány gondolatom összecseng az általa elmondott javaslatokkal.
A továbbiakban egyébként alapvetően a szociális törvény módosításához fogok szólni, amely ugyanakkor szerves részét képezi az egész csomagnak, és nyilvánvalóan nem is lehet pusztán ennek a törvénymódosításnak a belső anomáliáit itt boncolgatni, hanem ennél szélesebb kitekintésre is szükség van.
Azt a kettős célt tűzi ki maga elé ez a törvénymódosítás, hogy egyrészt az időskorúak megélhetését, biztonságát, létfeltételeit biztosító új ellátáshoz, amelyet az időskorúak járadékaként említ, másodrészben nyilvánvalóan a csomag többi eleméhez való harmonizációt, összhangot megteremtő, illetve meghatározáspontosító javaslatokat fogalmaz meg.
Önmagában az időskorúak járadékának bevezetését a Fidesz örömmel konstatálja, még akkor is, ha a Fidesz elgondolása más, egy ennél bővebb és más finanszírozási formájú ellátást fogalmaz meg. Mi - ahogy Selmeczi képviselőtársam a korábbiakban elmondta - egy adóból, tehát költségvetésből finanszírozott népnyugdíj intézményét tartanánk szerencsésnek, amely egyértelműen biztosítana ezen emberek számára is, de más, hasonlóan nehéz szociális helyzetben levő állampolgárok számára is egyfajta minimális megélhetését. Ez a bevezetendő időskori járadék messze nem elégíti ki azokat a kívánalmakat, amelyeket mi szeretnénk megfogalmazni.
A másik része annak, amiről Szabó Imre kollégám beszélt, ennek a finanszírozási háttere. Jómagam immár hét esztendeje figyelemmel kísérem a szociális törvénykezést és általában a különböző kiadásoknak az önkormányzatok irányába történő áttolását. Egyrészt azt tapasztalhatjuk, hogy folyamatos feladattöbblet fogalmazódik meg az önkormányzatok részére, miközben ennek pénzügyi háttere messze nincsen biztosítva, és látni kell, hogy ez a települések között egyenlőtlen terheket jelent, és jónéhány települést lehetetlenít el. Hiszen a települések némelyikében a szociális típusú kiadások és problémák halmozottan jelennek meg, miközben elsősorban ezeken a településeken a vagyoni háttér oldaláról nincsen semmilyen olyan típusú mentőöv, amely ezen települések állampolgárai számára lehetőséget adna az emberi, az európai életszínvonal, civilizáció biztosítására.
Az önkormányzatokat újabb többletteherrel sújtjuk, és újabb adminisztrációs teherrel sújtjuk. Nem árt ezt is hangsúlyozni, azt gondolom, ez is jócskán fel fog vetni problémákat, hiszen egy újabb feladat újabb adminisztrálását és nyilvántartását kell ellátniuk.
A törvény koncepcionális vagy lényeges módosítása egy kicsit lehetőséget ad arra, hogy áttekintsük Magyarországon 1997-ben a szociális helyzetet, és a három év kormányzati ciklus után egy kicsit megvizsgáljuk azt, milyenek Magyarországon az emberek életkörülményei, milyenek a kilátásaik jelen helyzetben.
Itt részben számokat is tudnunk mondani, amelyek sajnálatos módon nem kedvező jelenségeket tárnak elénk: többek között például a létminimum alatt élők aránya 20-25 százalékos szintről öt év alatt mintegy 35 százalékos szintre nőtt, ami egyértelműen a társadalom kettészakadásának a problémáját vetíti elénk, és amelyhez a részben a szociálpolitikai, részben a gazdaságpolitikai intézkedések jelentős mértékben hozzájárultak. A nyugdíjasok esetében - ha az időskorúaknál tartunk, hiszen a csomag alapvetően az ő ellátásaikat, az ő élethelyzetüket fogja befolyásolni - meg kell állapítsuk, hogy mintegy 20 százalékos reálnyugdíj-veszteség történt az elmúlt három évben, ami a Horn-kormány ideje alatt figyelhető meg.
Ha különböző szociológiai kutatásokat vizsgálunk, rá kell jöjjünk azonban, hogy nem is az időskorúak ennek az átmenetnek a legnagyobb vesztesei, hanem a fiatal családosok. Sajnálatos módon a szociális törvény módosításánál is észrevételezni kell azt, hogy ilyen tekintetben a korábbi negatív lépések után igazából semmilyen reményteljes pozitív lépés nem történik, s ezek a negatív lépések, amelyek a Bokros-csomag hatására vagy attól függetlenül is a fiatal családosok élethelyzetét rontották, mindenképp hosszú listát képeznek. Ilyen a gyed megszüntetése, a családi pótléknál az a reálértékvesztés, amelyet a mostani emelés képtelen korrigálni, ugyanakkor a családi pótléknál több tízezer gyermeknek a kiszorulása az ellátásokból, miközben nagyon jól tudjuk, hogy azok az értékhatárok, amelyek meg vannak határozva a családi pótlékra való jogosultságnál, messze nem reális számokon nyugszanak. Hiszen ma az emberek életkörülményeit, élethelyzetét messze nem tükrözik azok a jövedelemstatisztikai adatok, amelyek az APEH rendelkezésére állnak, és amelyek meghatározzák azt, hogy kinek a gyereke részesüljön családi pótlékban, és kié nem.
Ha az értékhatároknál tartunk, például a családi pótléknál, akkor látni kell azt, hogy mondjuk egy egygyermekes, huszon-egynéhány éves házaspárnak 60 ezer forint fölötti jövedelem esetén már nem jár családi pótlék a gyerek után, ami egy nonszensz, ismerve a mai létminimum-számításokat. Tehát olyan gyerekek is kirekesztődnek ezáltal a szociális ellátásokból, akik messze jogosultak lennének. Ezáltal jelentős mértékben befolyásoljuk a gyermekvállalási kedvet is, hiszen a gazdaságpolitika, a szociálpolitika, ha javítani nagyon nehezen tud is, de rontani igen hatékonyan; és a Bokros-csomagnak és a Horn-kormánynak az elmúlt időszakbeli ténykedése egyértelműen ezt a negatív hatást erősítette. És lehetne folytatni a sort a negatív intézkedésekkel, a várandósági pótlék megszüntetésével; a gyerekek után járó adókedvezmény megszüntetésével; azt gondolom, ezek mind-mind antiszociális intézkedések voltak.
(15.50)
Magyarországon ma egyre nagyobb teret kapnak azok a demográfiai, illetve a gyerekszámmal kapcsolatos statisztikai adatok, amelyek mélyen el kell hogy gondolkoztassanak a jelenlegi pártstruktúrától függetlenül minden felelősen gondolkodó politikust vagy közéleti embert, amelyek azt mutatják, hova tartunk, merre tartunk; hiszen ezek a demográfiai adatok rendkívül negatív, katasztrofális jövőképet vetítenek elénk. Az elmúlt évben alig százezer gyerek született, miközben több mint 70 ezer abortusz történt ebben az országban. A parlamentnek és a kormányzatnak felelősséggel kellene viseltetni ezen a rendkívül érzékeny terepen is. Ennek csak egy része magyarázható azzal, hogy elhalasztották a szüléseket a fiatal anyák, hiszen ma egy igen nagy populációjú nemzedék, az 1974-78 között születettek vannak szülőképes korban, és - sajnálatos módon - ők produkálták az elmúlt évtizedek legalacsonyabb gyerekszámát Magyarországon.
Az egész törvénycsomag - erre korábban képviselőtársaim is kitértek - az utolsó pillanatban, a kormány utolsó évében került csak a parlament elé, ami egyértelmű felelőtlenséget mutat, hiszen ennek az előkészítése jóval hamarabb kellett volna hogy megtörténjen, ugyanis a nyugdíjhelyzet és általában a társadalombiztosítási alapok kapcsán minden párt által elismerten változtatási kényszerek vannak jelenleg. Ám látni kell, ez nem jelenti azt, hogy egy ilyen rendszert, amely rendkívül nagy stabilitást és rendkívüli körültekintést igényel - hiszen hosszú évtizedekre befolyásolja az emberek életét, életkörülményeit -, nem lehet egy-két hónapos társadalmi és néhány hetes parlamenti vitával felelősségteljesen, kellő körültekintéssel meghozni.
Tehát a kormánykoalíció felelőtlen ebben a tekintetben, mert olyan hajszolt tempót próbál a parlamentnek diktálni, amelyben - meggyőződésünk szerint - nem lehet kiérlelt, kellően körültekintő, strukturálisan is felépített új rendszert kiépíteni. Ez az időkényszer lehetetlenné teszi, hogy hosszú távon is működőképes, részleteiben is alaposan végiggondolt új rendszert hozzunk létre. Az ellenzéki pártok ebbéli véleményeiket már elmondták.
A konstruktivitás hangoztatása mellett a szociális törvény módosítása nem kifogásolható, bár ennek a finanszírozási része alapvetően problémás. Ugyanakkor nem tekinthetünk el attól, hogy mi nem egy ilyen típusú csonka rendszer, hanem egy állampolgári jogon járó és adóból, költségvetésből finanszírozott népnyugdíj bevezetését tartanánk indokoltnak. Ebben a formában a választások közeledtével már egyértelműen kampányíze van a dolognak ezen népcsoportok számára, amit nem szabad eltitkolni. Ebben a formában, ilyen időkerettel, ennyire komolyan végig nem gondolt javaslatot nem volna szabad tárgyalni. Erről győznek meg a statisztikai adatok is. Amikor az állampolgárokat megkérdezik arról, hogy mit tudnak a tőkefedezeti rendszerről, a nyugdíjreformról, akkor arról adnak tanúbizonyságot, hogy nagyon-nagyon kevés információ birtokában vannak, és nagyon kevéssé vannak felkészülve arra, hogy felelősen dönteni tudjanak. Ilyen körülmények között már csak ezen oknál fogva sem lehetne egy ilyen horderejű változtatást végrehajtani. Ugyanakkor pedig nem lehetne azon ellenérvek méltó megválaszolása nélkül megtenni ezeket a lépéseket, amelyet az ellenzék a korábbiakban és az elkövetkezendőkben is megfogalmazott, illetve meg fog fogalmazni.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
