OLASZ JÁNOS
OLASZ JÁNOS
OLASZ JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Államtitkár Urak! Nem abból a fajtából vagyok, aki gyakran zavarba jön, most azonban ilyen helyzetbe kerültem, amikor itt szétnéztem az ülésteremben, és úgy regisztráltam magamban, hogy a frakciók társadalombiztosítási szakértői vannak jelen, és olyan helyzetbe kerültem, hogy az óriások csatájában kell kívülállóként szólnom. Az óriásokat elmondtam, hogy miért nézem annak; kívülálló pedig azért vagyok, mert oktatási ügyekkel, emberi jogi, kisebbségi ügyekkel foglalkoztam eddig.
Nyilván én nem annyira átfogó dologról szólok, nem átfogóan elemzem a benyújtott törvénycsomagot, hanem abból a perspektívából próbálom vizsgálni, ahogy mi, kívülállók - ezt a kívülállót természetesen jó értelemben kérem, hogy fogadják el, tehát ahogy mi, kívülállók - látjuk.
A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvényt 1998. január 1-jétől felváltó négy új törvény és a H/4292. számú országgyűlési határozati javaslat parlamenti vitája alapos előkészítő munka után kezdődött el. A hosszú ideje rendszeresen kapott elemzések, hatástanulmányok, szövegtervezetek azt erősítették bennem, hogy a törvényt előkészítők a törvénycsomag jelentőségének megfelelő alapossággal építették be tervezetükbe a nemzetközi tapasztalatokat, a tudományos fórumok, műhelyek következtetéseit, az érdekegyeztetésen részt vevő partnerek, pártfrakciók elvárásait.
"Tény, hogy a részletes nyugdíj-biztosítási ágazati szakmai véleményekre is figyelemmel a törvényjavaslatok minősége folyamatosa javult, mind a tartalmat, mind pedig a szövegezés szakmai és nyelvtani részét illetően" - találjuk a Nyugdíjfolyósító Önkormányzat az Országgyűléshez beterjesztett nyugdíjreformcsomagról szóló szakmai véleményében.
Amilyen alaposnak az előkészítést, annyira átgondoltnak tartom az új rendszerre való teljes áttérésre biztosított idő meghatározását is. A 2009. január 1-jéig tartó átmeneti idő nem csorbít a megszerzett jogon annál, aki koránál fogva - mert elmúlt 47 éves - járulék-befizetési kötelezettségének eddigi élete során a jelenlegi rendszerben tett eleget, már nem is választhatja az új rendszert. Lehetőséget ad a 47 év alattinak arra, hogy modellszámítások alapján eldöntse, számára mi a kedvező, az-e, ha marad a megreformált, korszerűsített felosztó-kirovó rendszerben, vagy a két pilléren nyugvó formát választja, vagyis belép a tőkefedezeti elven működő magánnyugdíjpénztárba, azzal a lehetőséggel is élve, hogy egy éven belül választhat, vagy változtathat korábbi döntésén. Az 1998. január 1-jével munkába lépő, 42 év alatti pályakezdők csoportja az egyetlen, ahol kötelező a kétpillérű rendszerben való járulékfizetés.
Alkalmas lesz a 11 éves átmenet arra is, hogy a megvalósulás során a menet közben észlelt zavarok törvénymódosítással korrigálhatók legyenek.
Nem érinti a nyugdíjrendszer megváltoztatása közvetlenül a már nyugállományban lévőket, de az éves nyugdíjemelés szabályainak változása igen. A törvénytervezetben megfogalmazott rendszer vegyes módszerrel, az átmenet idejére szinte éves részletezéssel a keresetekhez és az árak alakulásához is köti a nyugdíjak éves rendszeres emelését.
Azt hiszem, jogosnak, igaznak kell elfogadnunk a Nyugdíjasok Országos Képviselete és a Magyar Nyugdíjasok Egyesületeinek Országos Szövetsége által megfogalmazottakat, miszerint a nyugdíjemelések rendszerének tervezett változtatása nem felel meg az 1048/96. (V. 22.) kormányhatározatban előírtaknak, ugyanis ez a fajta indexálás rontani fogja a már nyugdíjban lévők helyzetét.
Csehák Judit a Szocialista Párt vezérszónokaként úgy fogalmazott, hogy 1998-99-re lehet olyan megoldást találni, ami jó lesz. Ezt összevetve a megismert kormányzati szándékkal, hiszem, hogy a 3 millió nyugdíjas érdekének megfelelő megoldás születik, 2000-től pedig az 50-50 százalékos emelésben már egy jól működő gazdaság hatása lesz érzékelhető.
Tisztelt Ház! A törvénycsomag jó megítélését, kedvező fogadtatását gyengíthetik a célzatosan, nem összefüggésükben bemutatott, kiragadott mondatok, módosítások. Az összefüggést én most a négy törvény és a határozati javaslat egymástól való elválaszthatatlanságaként értelmezem. Ilyen jelleggel, jelenséggel két területen találkoztam.
Az egyik egy Budapesten megjelenő szakmai hetilap címoldalán a következőket közli: Társadalombiztosítási járulékfizetési távlatok, alatta nagybetűvel: a munkaadóké csökken, a munkavállalóké nő. Az írás egyébként tárgyszerűen foglalja össze, táblázattal is könnyebbé téve az eligazodást, a járulékfizetési szabályokat. A hír igaz, mondhatnánk, mert 2000-ig valóban erről van szó. Csakhogy az országgyűlési határozat, a H/4292. számú országgyűlési határozati javaslat - Az új nyugdíjrendszer bevezetéséhez kapcsolódó egyes feladatokról című határozat ez - 3. pontjában egyértelműen fogalmaz a kompenzálásról, miszerint a nyugdíjrendszer átalakítása nem eredményezheti sem a munkaadók, sem a munkavállalók terheinek növekedését. Ennek érdekében az egyéni társadalombiztosítási járulék fokozatos emelkedését a személyi jövedelemadózás szabályainak megfelelő, fokozatos változtatásával teljes körűen ellentételezni kell.
Hasonló a másik jelenség is: a társadalombiztosítási ellátásra és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat 36. § (4) bekezdés a), b), c) pontokban foglaltak megítélése is. Arról van itt szó, hogy megállapodás megkötésével és a megállapodás megkötése napján érvényes minimális bér alapulvételével számított nyugdíjbiztosítási járulék megfizetésével szolgálati időt szerez az, aki felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán eltöltött idejét, ideértve a doktoranduszképzést is, a gyermekgondozási segélyen töltött idejét, a gyermekgondozási segély idejével megegyező otthoni gondozási idejét kívánja szolgálati időként elismertetni.
(14.40)
Tény, igaz, hogy a bejövő teher a jelenlegi állapothoz képest nehézséget jelent. Nehéz lenne feldolgozni, elfogadni a változást akkor is, ha elfogadjuk, hogy a beszámítás feltételeit szigorítania kell a rendszernek. De az országgyűlési határozati javaslat 5. pontjában kimondja, javasolja, hogy a felsőfokú oktatásban részt vevőknél a képzési idő, valamint a gyermekek otthoni gondozása idejének szolgálati időként történő megvásárlásakor a megfizetett nyugdíj-biztosítási hozzájárulás és a nyugdíjjárulék összegéhez személyi jövedelemadó-kedvezmény kapcsolódjék. Indokoltnak tartanám, ha a gazdaság teljesítőképességének javulása függvényében, arányában itt is elérhető lenne a teljes körű ellentételezés.
Ugyanez a törvényjavaslat foglalkozik - a 31-32. §-ában - az egyéni vállalkozók járulékfizetésével. A javaslat szakít azzal a jogi szabályozással, miszerint a járulék alapja az előző évi jövedelem. A járulékfizetés alapjául - a törvény hatálybalépése után - a tárgyévben elért, járulékalapul szolgáló jövedelemből kell kiindulni. Ez azt is jelenti, hogy ezzel megszűnt az egyéni vállalkozók körében a tevékenységet kezdők kategóriája, és természetesen ezzel a kedvezménye is.
Fenntartja a javaslat azt a jogi megoldást is, miszerint ha az egyéni vállalkozó legalább 36 órás munkaidővel járó munkaviszonyban is áll, akkor is legalább a minimális bér 50 százalékának alapulvételével fizeti járulékait, ha ténylegesen nem is ér el ennyi jövedelmet. Senki nem vitatja, hogy a tb-ellátórendszerek nehéz helyzetében minden járulékforintra szükség van, de átgondolásra érdemesnek tartom, hogy az adminisztrációs teher, amely az új szabályozással zuhan az egyéni vállalkozóra, arányban áll-e az új szabályozás hozadékával. Célszerű-e a vállalkozói kedvet lehűteni a kezdő vállalkozók kedvezményének megvonásával? Ha az előterjesztő is úgy látja, hogy a főállása mellett vállalkozó esetenként olyan helyzetbe kerül, hogy a járulékalapot sem tudja megkeresni, indokolt-e a merev különbségekre nem figyelő szabályozás?
Tisztelt Ház! Hozzászólásom utolsó részében a szociálistörvény-módosítással kapcsolatban a 6. § által a törvénybe bevitt kiegészítésről - az időskorúak járadékáról - és a 9. § (1)-(2) bekezdésében foglaltakról mondom el, hogy mindkét módosítást szükségesnek, jelentősnek tartom. A legfontosabb rendelkezésnek az időskorúak járadékának bevezetését értékelem. Az elmúlt 3 év során szinte nem volt olyan fogadóórám, amelyen ne keresett volna meg, ne kért volna segítséget kétségbeesett tehetetlenségében olyan idős ember, aki semmilyen saját jövedelemmel nem rendelkezik, de mert van olyan hozzátartozója, aki gondoskodik róla, kiszorul a szociális támogatás jelenlegi formájából is. Ha ez az ellátási forma az elképzelés, a szándék szerint fog működni, úgy hiszem, a mindenkori legkisebb nyugdíj 80 vagy 90 százaléka emberré teheti az esetenként embernek sem tekintett időskorú rászorulót.
A 9. §-ban a javaslat a szociális törvényt azzal egészíti ki, hogy meghatározza azokat az együttműködési programokat, amelyeket az aktívkorú, nem foglalkoztatottak rendszeres szociális segélyének folyósítása alatt az érintett részére szervezni kell. Ezek: az önfenntartó képességének javítása, szinten tartása vagy alakítása, ilyen képességfejlesztés, életmódformáló tevékenység, munkavégzésre felkészítő programok, közcélú vagy az egyéni környezetre irányuló munkajellegű tevékenység, valamint a közhasznú foglalkoztatás; és olyan alkalmak szervezése, ahol a munkaerő-piaci esélyének javítása válik lehetővé. Úgy hiszem, az ilyen programok szervezése, a segélyezettek ebbe való bevonása mindenképpen segíti az egyén helyzetének javítását, és meggátolja a munka világától való elszakadását is.
Hölgyeim és Uraim! A benyújtott törvényjavaslat-csomagot én megismertem, az általános vitára természetesen alkalmasnak tartom, támogatom az elfogadását. Köszönöm hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
