VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is sajnálom, hogy Mádai képviselő úr már nem tartózkodik a teremben. Szerettem volna reflektálni néhány kitételére. Így ezt megtartom arra az alkalomra, amikor itt lesz. Mindazonáltal szeretném elmondani, hogy kicsit méltatlannak tartottam hozzá ezt a hozzászólást, ugyanis semmilyen érvet nem mondott a nyugdíjrendszer mellett. Annyit mondott, hogy meg kell csinálni. Azt gondolom, hogy az ellenzék egyik alapvető kifogása is lehet ez a kormány nyugdíjreformjával szemben. Az önmagában nem érv, hogy meg kell csinálni - ennél azért némileg többet várnánk.
Hozzászólásomat hadd kezdjem azzal a megállapítással, hogy jómagam is híve vagyok az öngondoskodásra, az egyéni felelősségvállalásra épülő tőkefedezeti elvnek, ennek a rendszernek. Híve vagyok - nem egyedül - ebben az országban, hiszen a '96-os felmérések szerint az önkéntes biztosítópénztárakban már 327 ezer tag van. Körülbelül 14 milliárd forintos vagyont kezeltek '96 végén, és ma már ennél nyilván többet. Ez körülbelül 240 nyugdíjpénztár között oszlik meg. Én is azt gondolom, hogy a felosztó-kirovó rendszer mellett igenis szükség van egy olyanfajta rendszerre is, amely ezt a fajta piaci logikát behozza a nyugdíjrendszerbe. Azonban hozzá kell tennem: ha a kormány még sokat érvel a tőkefedezeti elv mellett, akkor kételyeim támadnak, hogy helyes-e ezt a rendszert támogatni.
Szeretnék néhány olyan gondolatot felvetni, amely talán a kormány és a kormánypártok számára nem volt evidencia e nyugdíjreform kidolgozásakor, és amelyről úgy gondolom, hogy jóval kevesebb szó esik ebben a vitában. Mintha ezekről a pontokról hallgatna a kormány, vagy legalábbis félinformációkat, téves információkat ad a társadalom számára. Az egyik az a kérdés, hogy a tőkefedezeti elv bevezetése hozzájárul-e a gazdasági növekedéshez. Erre nagyon optimista válaszokat hallunk: igen, mihelyt lesz tőkefedezet, lesz gazdasági növekedés.
Tisztelt Ház! Nem egészen hiszem, hogy ez önmagában így van. (Dr. Pusztai Erzsébet: Sőt!) Min alapszik ez a kormányzati logika? A logika azt mondja nagyon egyszerűen: ha lesznek megtakarítások, a megtakarításokból beruházások lesznek, ha több beruházás lesz, az nyilvánvalóan gazdasági növekedést fog jelenteni. Azt gondolom, ez egy túlságosan egyszerű képlet ahhoz, hogy igaz legyen.
Mivel a kormány nem beszél arról, hogy a gazdasági növekedés hogyan függ össze a tőkefedezettel, próbáljuk meg kitalálni. Vélhetően arról van szó, hogy ha a rendszerben lesz valamiféle megtakarítás... De kezdjük az elejétől, kezdjük azzal, hogy a pillér első rendszerében vélhetően hiány fog keletkezni. Ezt ma már a kormány is elismeri. Ma még nem tudjuk, hogy mekkora lesz ez a hiány, erről diszkréten hallgat mindenki, de vélhetően hiány lesz.
Ha hiány lesz, nyilván állampapírokkal - vélhetően, mert ezt sem tudjuk pontosan - fedeznie kell a kormánynak. Az államadósságot állampapírokkal finanszírozzuk, ez nyilvánvaló. Azonban - mondja a kormány - a második pillérben ezalatt megtakarítások keletkeznek, és ezeket a megtakarításokat fogják majd ezek a nyugdíjpénztárak piaci módon befektetni. Méghozzá oly módon befektetni, hogy nem az állampapírokat vásárolják meg, hanem ennél nyereségesebb vállalkozásokat, részvényeket, papírokat - és így tovább - fognak vásárolni.
Mindjárt jön az első logikai bukfenc: működési költségek vannak ezeknél az alapoknál. Nyilvánvalóan a működési költségeket le kell vonnunk e rendszer működéséből. Itt mindjárt billen egyet a logika, de ez elvileg még nem zárná ki, hogy a kormánynak is igaza lehet. A kormány azonban úgy gondolkozik, hogy ha magasabb hozamot hozó papírokat vásárolnak ezek az alapok, akkor az ezek közötti különbség - amely az állampapírok kamata és a magasabb hozamot hozó papírok közötti kamatok különbségét jelenti - jelentkezik majd megtakarításként.
Úgy gondolom, azon a konferencián, amely az idén februárban volt a nyugdíjreform kérdéséről, jó néhány szakértő cáfolta ezt a fajta logikát, és igen erős fenntartásait hangsúlyozta ezzel kapcsolatban. Volt, aki úgy fogalmazott, hogy ha ez igaz, akkor a Pénzügyminisztérium előtt a József nádor téren a szobrot le kell cserélni Münchhausen báró szobrára, mert ez a logika "a hajánál fogva kihúzzuk magunkat a bajból" című logikára van felfűzve.
Az a kormányzati logika sem igaz ennek megfelelően, hogy a nyugdíjak átlagos színvonala az új rendszerben se csökkenjen - fogalmaz a kormány-előterjesztés. Azt gondolom, a társadalom számára ma már egyre inkább nyilvánvaló, hogy a nyugdíjak sajnos nem tudják megőrizni ebben az új rendszerben az eddigi szintjüket - ezek vélhetően csökkenni fognak.
Abban vita van, hogy ez mennyivel fog csökkenni. Ezt előre nagyon nehéz modellezni. A kormánynál készült ilyen számítás. Azt gondolom, hogy a hiány nagysága nagymértékben fogja befolyásolni azt, hogy milyen gazdasági növekedés lesz ebben az országban, hogy mekkora lesz az államháztartás hiánya. Enélkül tehát - hogy ezt az adatot ne tudnánk megbecsülni többé-kevésbé jól - nem lehet érdemben beszélni a nyugdíjreformról. A kormány előterjesztése azt a logikát, érvet fogalmazza meg a felosztó-kirovó rendszerrel szemben, hogy itt majd a tőkefedezetinél mindenkinek egyénileg lesz nyilvántartva a nyugdíjfelhalmozása, a nyugdíjjáruléka, és ez az embereket ösztönzi arra, hogy a feketegazdaságból visszajöjjenek a legális szférába.
Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy ez a logika szintén nem számol azzal, hogy ma Magyarországon a feketegazdaság milyen elvek szerint működik. Olaszországban megpróbálkoztak ezzel a rendszerrel, a feketegazdaságból nem jöttek vissza sem a munkaadók, sem a munkavállalók. Magyarországon - ahol az olaszországinál kétszerte nagyobb a kutatók számítása szerint a GDP-hez a feketegazdaság részaránya - nem hiszem, hogy ez szintén eredményre fog vezetni.
(14.00)
A munkaadó és a munkáltató sajnos továbbra sem lesz érdekelt abban, hogy ezek a járulékok befolyjanak.
A pénztári kezelés költségeiről, úgy gondolom, szintén nem szól a kormány. Itt felmerült az a vita, már az előttem hozzászólóknál is, hogy önkéntes vagy kötelező. Ha már kötelező, akkor gondoljunk bele abba, hogy a működési költségeknek vajon milyen korlátja van egy-egy nyugdíjpénztárnál. Ezek a pénztárak vélhetően versenyezni fognak egymással - gondoljuk mi. De hát a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvényjavaslat előterjesztésében azt látom, hogy itt bizony kötelezően jönnek létre ilyen nyugdíjpénztárak is, méghozzá költségvetési támogatással és segédlettel. Ezért nem egészen érzem azt, hogy ezek majd piaci érzékenységet tanúsítanának, és hogy versenyre kényszerülnének.
Arról nem is beszélve, hogy a kiszámíthatóság és a biztonság elve - amelyre a kormány szerint így nagyobb garancia lesz -, úgy gondolom, egy tőkepiaci manővereknek kitett biztosítótársaságnál nem egészen ugyanaz, mint például a felosztó-kirovó rendszerben.
Azt gondolom, tisztelt Ház, hogy a költségekről a költségek fölvillantása nélkül nem érdemes a tőkefedezeti rendszer mellett érvelni. El kell mondani őszintén, hogy ennek a költségei bizony magasabbak lesznek annál a költségnél, amit ma a mostani rendszer tartalmaz. Azon az ominózus konferencián elhangzott, hogy Németországban a vállalati nyugdíjpénztárak költségei körülbelül 8 százalékot tesznek ki, míg az Egyesült Államokban - a piaci körülmények között működő biztosítótársaságoknál - ez 10-17 százalék között van.
Ma a felosztó-kirovó rendszer működési költsége 2 százalék, 2-3 százalék körüli. Ilyenkor elhangzik az érv, hogy a felosztó-kirovó rendszer deficites rendszer, nem tudja alapvetően garantálni a nyugdíjak nagyságát.
Tisztelt Ház! Többen utánaszámoltak már annak, hogy ez a rendszer, a felosztó-kirovó rendszer, ha nem aggatta volna rá jó néhány törvény a korábbi nem nyugdíjbiztosítási funkciókat, feladatokat, akkor ez a rendszer szufficites lenne. Tehát úgy gondolom, ha pusztán a kormányzati logikából gondolom végig ennek a rendszernek a megreformálását, akkor is több téves pont van ebben. Hiszen, mint ahogy a nyugdíjbiztosításnál elmondják, az egyéni befizetéseknek a vezetése megoldható a rendszeren belül, a rendszer maga jó, Németországban működik, és úgy tűnik, bevált. Még azt a fajta megrázkódtatást is kezelni tudta, amelyet a kelet-német területek, a volt NDK visszacsatolása jelentett a nyugat-német rendszerhez.
Magyarországon ötven évre nyilván senki nem lát előre - ebben csatlakozom az előttem szólóhoz -, de nagyon nehéz megmondani, hogy a következő ötven évben milyen inflatorikus, demográfiai, foglalkoztatási változások lesznek ebben az országban.
Én tehát azt gondolom, a tőkefedezeti rendszer mellett igazából nem nekem kell érvelni. De ha már a kormány érvel mellette és ezeket az érveket elmondja, akkor ezt ne úgy tegye, hogy ezek az érvek hamisak legyenek, és ne úgy tegye, hogy félrevezessék azokat az embereket, akik ma azt gondolják, hogy ennek a rendszernek a keretei között majd valamikor 2025 után magasabb nyugdíjat vehetnek fel. Sajnos nem fognak magasabb nyugdíjat felvenni, és akkor már azok a kormánypárti politikusok, akik ma emellett érvelnek, nem tudják elmagyarázni, hogy ez miért lett kevesebb. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
