DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS
DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS
DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Arról szeretnék néhány szót ejteni, hogy 1997. május 6-10. között az IPU Magyar Nemzeti Csoportja Magyar-Lengyel Baráti Tagozata hivatalos látogatást tett Varsóban és Poznaban. Tudom, hogy ez önmagában nem világrengető esemény, de mégis a hagyományosan jó, sokrétű kapcsolatok rendszerében, azt hiszem, immáron elmondhatjuk, hogy egy megbízható, szerény adalék.
Azt hiszem, így van ez akkor is, amikor az jut eszembe, hogy az euro-atlanti integráció közös célkitűzésében most - Madrid előtt, és reményeink szerint majd után is - együtt tudunk tevékenykedni ezen, mindkét állam számára jó előrelépéssel kecsegtető célok megvalósításán. Ebben értettünk egyet Marek Grela úrral, a lengyel külügyminisztérium államtitkárával. A parlamentben és a szenátusban is fogadtak bennünket: Adam Struzik úr, a szenátus elnöke és Olga Kryzanowska, a szejm, a parlament alelnöke is megállapította, hogy örvendetes a két parlament bizottságai között megkezdődött önálló kapcsolat.
Így jó példaként említhetjük a külügyi és a honvédelmi bizottságot, az úgynevezett Interparlamentáris Unió nemzeti csoportjai közötti kapcsolatot. Mint ahogy ezt megjegyeztük, szerencsés lenne, ha a két ország önkormányzati parlamenti bizottságai között is hasonló jellegű kapcsolatfelvételre kerülhetne sor. Lenne mit tapasztalatban kicserélni.
Hasonló az a javaslat, amelyet dr. Marek Mazurkiewicz professzor úrnak, a nemrégiben elfogadott új lengyel alkotmány előkészítését végző bizottság elnökének tettünk fel. Kérdésünk úgy hangzott: vajon el tudná-e képzelni azt, hogy Magyarországon egy tapasztalatcserére - akár konferencia formájában is - sor kerülhetne. A professzor úr a szakértőivel együtt szívesen tenne eleget egy ilyen jellegű tapasztalatcserének, meghívásnak.
El kell mondanom, hogy ebben a varsói programban megint csak azt lehetett látni, hogy az együttműködés nemcsak a fővárosok között, hanem úgy, ahogy ezt a mi csoportunk az elmúlt évben már elkezdte, a régió szintjén is jól szolgálja az előbb már említett fő célkitűzést.
E tartalom jegyében látogattunk el május 9-én Poznaba, ahol - érdekességként el kell mondanom, hogy Wojciech Kaczmarek főpolgármester - személyében egyik ágán magyar származású vezeti immár a második ciklusban a várost. A városról annyit, hogy mintegy 600 ezer lakosával Wielkopolska, a valamikori történelmi nagylengyel régió központja, a kelet-nyugati, nyugat-keleti logisztikai tengely egyik fontos állomása. Mint ilyen már 75 éve, hogy jelentős nemzetközi vásárváros, 14 bank, 9 színház, 14 felsőfokú intézmény van ott. Az iparosodás egyik legújabb jele a Volkswagen Művek poznai egysége.
Úgy gondoltuk, hogy amikor a látogatásunkat ide is irányítottuk, akkor tiszteletet kellett adnunk Pozna '56-os áldozatainak. Ezt megtettük. Elmondom azt, hogy ez az a város, ahol egy-egy utca őrzi '56 Lengyelországa és '56 Magyarországa legfiatalabb áldozatainak emlékét, ahol négypárti delegációnk természetesen koszorút, virágot helyezett el.
Ezen a helyen szeretném kérni a külügyi kormányzatot: tekintettel arra, hogy Pozna regionális súlya igen jelentős - távolsága Varsótól 300 kilométer -, támogassa azt az elképzelést, miszerint ebbe a városba, ebbe a régióba tiszteletbeli konzult tudjunk kinevezni. A legjobb tudomásom szerint a magyar külképviselet már jól előkészítette ezt a folyamatot. Most azt szeretném kérni a külügyi tárcától, hogy támogassa ezt a tevékenységet. Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy ilyen tiszteletbeli konzullal kapcsolatos lehetőségek másutt is nyílhatnak a régió magyar-lengyel kapcsolatainak képviseletére. Azt hiszem, e szempontból a következő ilyen célpont épp a tengerparti Gdask vagy három város lehetne.
Szeretném megemlíteni azt is, hogy Staniszewska asszonnyal, a testvércsoport vezetőjével megállapodtunk egy ez évi november 6-9-e közötti kirándulásról - önköltséges alapon -, amelyben a regionális együttműködést fogjuk továbbvinni most a Bielsko-Biała, Katowice és Opole háromszögbe.
Végezetül szeretném átadni a szenátus elnöke és a szejm alelnök asszonya személyes jókívánságait Gál elnök úrnak, egyben végezetül megköszönni támogatását csoportunk nevében.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
