DR. SZABAD GYÖRGY
DR. SZABAD GYÖRGY
DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP): Tisztelt Elnöknő! Tisztelt Képviselőtársaim! Június 4-én sokan gondolnak Trianonra, mégpedig már egyre kevesebben Európában is a művelődéstörténetben szereplő trianoni palotára, Marie-Antoinette kedvenc szórakozóhelyére, sokkal inkább a versailles-i békerendszer egy döntési fórumára, amely fordulópontot jelentett Magyarország történetében.
Hogy miért jelentett fordulópontot az a magyar történelem egyik nagy kérdése, amire sok válasz született, sok vita folyik körülötte, sokat tudunk róla, és sok keserű megállapításunk lehet. Van benne olyan probléma, ami azzal függ össze, hogy a magyarság népi tömegei mikor és mennyire tudták kitölteni a Kárpát-medencét, mikor szorult vissza létezési lehetőségük a történelemben. Szól arról, hogy 1849 után miért következett be egy olyan fordulat a magyar politikai történetben, amelyik a függetlenség kérdését háttérbe szorította, és úgy gondolta - egykorú fogalommal élek -, hogy a napsütötte oldalra mehet át, és figyelmeztetések ellenére nem vette észre, hogy az árnyékba borulás előtti oldalra megy át; és szól arról, hogy az a dualista szerkezet, amibe belehelyezkedett, az egykorú megítélést később visszaigazolva nem villámhárító volt, hanem villámvonzó, hogy azon belül a parlamentáris lehetőségek olyan önkényuralmi tényezőkkel társultak, amelyek lehetővé tették, hogy korszerűtlen erő magának vindikálja a jogot, hogy mindent megfontoljon és mindent meggondoljon; és szól arról, hogy a Monarchia felbomlása után Magyarországon miért és hogyan kerültek túlsúlyra előbb olyan baloldali szélsőségek, majd - visszahatásként is - olyan jobboldali szélsőségek, amelyek folytán Magyarországot kritikusai a következetlenségek, a megbízhatatlanságok országának tüntették fel.
Hogy mit jelentett Trianon, én most nem akarom részletezni, inkább néhány tanulságát. Valamennyien - családunk sorsában, egyéni sorsokban, a nemzet sorsában - megéltük és megéljük a következményeket. Nem ellene lázítani, nem passzivitással a belenyugvást mondani indokolt ma. Hanem arra rámutatni - és én három dologra szeretnék rámutatni -, hogy a józan magyar nemzeti és demokrata gondolkodás hogy igazodhat el ma ebben a bonyodalomban. Egyfelől azzal, hogy tudomásul veszi, hogy a legfontosabb, amit ebben a kérdéskörben tehetünk az, hogy Magyarországon olyan jogállam épüljön ki, amely példa és kényszerítő erő lehet a környezetünkre, hogy ezt kövessék; olyan jogtisztelő magatartás, amelyik lehetetlenné teszi, hogy a szomszédságunknak joghátrányok következzenek be az ott élő három, három és fél millió magyar számára; és még egy, ami személyünk, valamennyiünk számára adott lehetőség: hogy nemcsak szavakban törődjünk a határon túli magyarsággal. Vegyék elő: ki előfizetője határon túli magyar folyóiratnak? Ki veszi előszeretettel a határon túl megjelenő magyar könyveket? Ki vesz részt a külföldön (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) szerveződő magyar színházak budapesti előadásain? Ki fogadja szeretettel az onnan átkelőket: (Az elnök a csengő megkocogtatásával ismételten jelzi az időkeret leteltét.) Ki gondol velük minden lehetséges segítő pillanatban?
Kérem, tudatosítsák pártkülönbség nélkül ennek az igényét a határon túlra sugárzóan. (Taps.)
