DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Meg sem kísérlem kiigazítani mindazt a csúsztatást, ferdítést (Dr. Homoki János: Mert nem is lehet!), amit Homoki képviselő úr összehordott. (Dr. Homoki János: Ezek mind idézetek pártdokumentumokból.) Mindenesetre amit Rajki Sándornétól és Nagy Imrétől idézett, az már ebből a mondatból is - de a szövegösszefüggésből méginkább - nyilvánvaló, ők arról beszéltek, hogy az MSZMP-nek nincs morális joga megtartani azt a vagyont, amellyel állítólag jogosan rendelkezik. (Dr. Pusztai Erzsébet: Horn Gyula is erről beszélt?)
(8.30)
Világosan mutatja ugyanakkor ez a vita azt is, hogy nagy vita volt erről az MSZMP-n belül, de erre a vitára pontot tett a '89-es pártkongresszus, amelyik feloszlatta a pártot, a pártvagyon döntő többségét visszaadta a költségvetésnek, a párt az 1989 novemberi négyigenes népszavazáson arra szólította híveit, hogy a pártvagyonnal történő elszámolásra igennel szavazzanak, és a következő parlament elfogadta - törvényben -, hogy az MSZP elszámolt elődjei vagyonával.
Érthetetlen lenne tehát, hogy Homoki képviselő úr miért vetette föl mindezt, ha nem lett volna ott a Horn Gyula-idézet is. Tisztelt Ház! Horn Gyula idézett - vagy idézettnek mondott - szavainak az MSZMP 1989. június 23-24-i ülésének jegyzőkönyvében nyoma sincsen.
Hogy ez nem tévedés, hanem tudatos inszinuáció, azt bizonyítja, hogy Homoki képviselő úr a három másik idézetet oldalszámmal, ezt az idézetet pedig csupán azzal, hogy a 23-24-i ülésen ezt mondta Horn Gyula, idézte.
Tisztelt Ház! Itt ennek a felszólalásnak kizárólag az volt a célja, hogy a miniszterelnököt egy nem igaz mondattal hírbe hozzák.
Tisztelt Képviselő Úr! Ebben a Házban az, hogy valaki hazudik, nem szalonképes kifejezés többé. Én tehát ezt nem mondom önnek. Csak azt mondtam, amit a főnöke szokott mondani: mondjon le! (Derültség, taps a bal oldalon.)
