VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar alumíniumipar privatizációja befejezéséhez közeledik. Ennek utolsó jelentős állomása az Ajkai Alumíniumipari Kft. eladása, amelynek ügyében - a hírek szerint - ma fog dönteni az ÁPV Rt. igazgatótanácsa.
Mivel minden esély megvan arra - sajnos -, hogy rossz döntés szülessen, ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében itt szeretném kifejteni véleményünket.
A helyzet megértéséhez korábbi előzményeket kell megemlítenem. A szovjet-magyar timföld-alumínium-egyezmény megszűnése következtében jelentős kapacitásfelesleg, ebből fakadóan több száz millió forintot elérő éves veszteségtermelés alakult ki a vertikumban. A kapacitásproblémák csökkentése érdekében 1993-ban bezárták az Almásfüzitői Timföldgyárat, a dolgozókat elbocsátották. 1995-ben - magántőkét használva - a gyárat újra indították. Az üzemeltetők, akik 1997 januárjáig megvásárolták a társaság tulajdonjogát is, 1997 januárjára több mint egymilliárd forint veszteséget halmoztak fel, a gyárat újra be kellett zárni. Az állam mintegy 500 millió forintot vesztett ezen a tranzakción.
Az almásfüzitői fiaskó bebizonyította, hogy kohászati timföldet csak annak szabad gyártani, aki a termelési költségeket 200 dollár/tonna alatt tudja tartani. Ilyen előzmények után került sor az Ajkai Timföldgyár privatizációs pályázatának kiírására. Az ajkai technológia elavult, a szükséges fejlesztések forrásigénye mintegy 20 millió dollár lenne. A vállalat termelési költsége az előbb említett 200-zal szemben 240 dollár/tonna körül alakul.
Miután a társaság évente közel egymilliárd forint veszteséget termel, szóba jöhető megoldásnak csak az új piacot és technológiát is hozni képes, tőkeerős külföldi, szakmai befektető megtalálása ígérkezik. Egyetlen ilyen érdeklődő jelezte részvételi szándékát, de a kiírással ellentétben nem tartottak igényt a társaság egészére. Sérelmezték, hogy az állami tulajdonban lévő ajkai vállalat olyan tízéves timföldszállítási szerződést írt alá a magánkézben lévő inotai alumíniumkohóval, amely szerződésben alkalmazott árak jelentősen alatta maradnak a termelési költségeknek. Ilyen módon évente 300 millió forintot ad át az állam egyetlen magántulajdonosnak.
Ezen utóbbi tény magyarázza - félve attól, hogy az új tulajdonos megszünteti az Inota számára rendkívül előnyös szerződést -, hogy a privatizációs pályázatra 10 millió forintos vételáron ajánlatot nyújtott be az inotai alumíniumkohó. Az ajánlattevő vállalta a foglalkoztatás megőrzését, de azt is igénylik, hogy az eladás előtt a Hungalu mentesítse Ajkát a 4,8 milliárd forintos hiteltől. Ilyen módon a terheitől megtisztított több mint 5 milliárd forint értékű vagyont vásárolhassák meg az ajánlott 10 millió forintért.
Nos, úgy vélem, úgy véljük, az ajánlat szakmailag képtelenség. Önmagában nem az a baj, hogy mélyen eszközérték alatt akarják megvásárolni Ajkát. Még az is tudomásul vehető, hogy a vétel másnapján a vevő több pénzt vegyen ki a vállalatból, mint amennyi a vételár volt. Az eladónak, a Magyar Államnak akár még ilyen áron is megérheti a vételi ajánlatot elfogadni. Az ajánlattevő garanciát tudna vállalni arra, hogy a társaságot 10-15 évig üzemelteti. Ezzel szemben minden szakmailag mértékadó vélemény azt állítja, hogy a tőkével és a piaccal nem rendelkező tulajdonosok alatt a társaság egy-másfél év alatt összeomlik.
Ha más nem, Almásfüzitő éppen most folyó felszámolása elegendő figyelmeztetés lehetne arra, hogy a működés fenntartásához lényegesen több kell annál, mint amivel Inota rendelkezik. Kétségtelen az is, hogy a külföldi cég ajánlata nem felel meg a pályázati kiírásnak, ugyanakkor az is tény, hogy ő az egyetlen ajánlattevő, aki garanciát tud nyújtani a következő 10-15 éves működtetésre.
Tisztelt Ház! Tehát ebben az esetben úgy érzem, csapdahelyzetben van az ÁPV Rt. igazgatósága. Ha elfogadja a magyar fél ajánlatát, akkor a gyár azért fog tönkremenni; ha eleget tesz a pályázati kiírásnak, és nem fogadja el a külföldi fél ajánlatát, akkor a gyár azért fog tönkremenni.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt tehát úgy véli, hogy ebben a helyzetben nem születhet jó megoldás. Ha az ÁPV Rt. igazgatósága eleget akar tenni minden feltételnek, s valóban a magyar állam érdekei befolyásolják döntését, akkor - véleményünk szerint - új pályázat kiírására lenne szükség, annak a rendkívül előnytelen szerződésnek a megszüntetésével, amely ma Inotát 300 millió forint haszonhoz juttatja.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
