DR. ÁBRAHÁM JÁNOS
DR. ÁBRAHÁM JÁNOS
DR. ÁBRAHÁM JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az igazságszolgáltatási reform szükségszerűen érinti az ügyészségről szóló 1972. évi VI. törvényt, valamint az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló '94. évi VIII. törvényt is. Ez utóbbi törvény indokolása már rögzíti, hogy a bírák, az ügyészek, a bírósági és ügyészségi dolgozók előmeneteléről és javadalmazásáról szóló '90. évi LXXXVIII. törvény megalkotásakor is irányadó szempont volt, hogy a bíróság és az ügyészség tekintetében ne legyen eltérő szabályozás.
(14.10)
Az egységes szabályozáshoz fűződő érdek az ügyészségnél is szükségessé tette az 1994. évi módosításnál a bírókéval, illetőleg más bírósági dolgozókéval azonos juttatások bevezetését. Általános érvénnyel kijelenthetjük, hogy ez állandó tendencia volt a magyar jogfejlődés során. A különbségek a két igazságszolgáltatási szervezet sajátos helyzetéből, feladatából fakadnak.
Az egységes szabályozás elve csorbulni látszik az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló '91. évi VIII. törvény módosításáról beterjesztett törvényjavaslat 26. §-a, valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló T/4217. számú törvényjavaslat 101. § (2) bekezdése között.
Az előbb hivatkozott módosítási javaslat szerint a tisztséghez fűződő, a törvényben nem szabályozott egyéb jogosultságok tekintetében a legfőbb ügyész a miniszterrel, a legfőbb ügyész helyettese pedig az államtitkárral azonos beosztásúnak minősül. Ezzel szemben a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvényjavaslat hivatkozott rendelkezése szerint a tisztséghez fűződő egyéb jogosultságok tekintetében a Legfelsőbb Bíróság elnöke a miniszterelnökkel, az elnökhelyettes a miniszterrel azonos beosztásúnak minősül.
A Legfelsőbb Bíróság elnöke, illetve elnökhelyettese és a legfőbb ügyész és helyettese tekintetében ez a különbségtétel nem biztos, hogy szakmailag indokolt. Az ügyészség szervezete és működése feltételrendszerének a bírósági reformra figyelemmel kidolgozott koncepciójáról szóló 1013/1197(II.13.) számú kormányhatározat 2. melléklet 8. pontja szerint az ügyész naptári évenként két alkalommal jogosult külön juttatásra. Az ügyészi szolgálati törvény 48. §-át a törvényjavaslat ezzel ellentétben úgy rögzíti, hogy az ügyészt külön juttatásként minden naptári évben egyhavi alapilletményének és rendszeres pótlékának megfelelő összeg illeti meg. Ezt az ellentmondást szükséges lenne feloldani az ügyészek érdekeinek sérelme nélkül.
Tisztelt Ház! Az igazságszolgáltatás feladatainak korszerű ellátásához, az igazságszolgáltatási reform végrehajtásához minden részterületre kiterjedően kell a megfelelő feltételeket biztosítani, tehát nem elegendő az eljárásához a bírósági szervezet, a bírósági igazgatás, valamint a bírák jogállásának és javadalmazásának alapvető megváltoztatása, nyilvánvaló, hogy ezzel párhuzamosan az ügyészségi szervezetben is módosításokat szükséges végrehajtani.
Ez azt jelenti, hogy az ítélőtáblák felállítása miatt az ügyészségi szervezet felépítését ehhez kell igazítani, valamint a bíróvá válás folyamatához hasonlóan indokolt az ügyésszé válás feltételeit is szigorítani. Bár ez utóbbival kapcsolatban a szabályozás szigorító rendelkezéseivel elvben és hosszú távon egyetértve, gyakorlati realitásukat is indokolt lenne figyelembe venni és az átmeneti rendelkezések körében érvényesíteni. A tervezet 68. § (2) bekezdése csupán azt teszi lehetővé, hogy a meghosszabbított joggyakorlati idő alól az a fogalmazó mentesüljön, akinek a joggyakorlata a törvény hatálybalépésekor, tehát várhatóan '97. október 1-jén a másfél évet eléri. A titkári kinevezés mellőzhetőségét pedig a tervezet egyáltalán nem teszi lehetővé.
Az új szabályozás hatálybalépésével közel azonos időre esik az ügyészi munkát jelentősen érintő új törvények hatálybalépése, a fellebbviteli ügyészségek felállítása, amelyek alaposan feltételezhető, hogy további ügyészi létszámot igényelnek. Ez felveti azt, hogy az ügyészi tevékenység időszerűségét jelentős mértékben hátrányosan érintené, ha az ügyészi kinevezhetőség időtartama két évvel kitolódna.
További érvként hozható fel, hogy azok a fogalmazók, akik a törvény hatálybalépése előtt kaptak kinevezést, abban a feltevésben helyezkedtek el az ügyészségen, hogy közel három év elteltével ügyészek lehetnek, a további életvitelük megtervezése, családalapítás, lakásvásárlás stb. e tudatban történt.
A szabályozásnak ki kell terjedni a fentiek alapján az ügyészi kinevezésre, illetve az álláshelyek betöltésének módjára, továbbá a minősítési rendszer pontosítására, valamint az alkalmatlanság megállapításának szabályaira is. A javaslat szigorítja az ügyészi tisztség betöltésének feltételeit. A jogi értelemben vett büntetlen előéletűnek tekintendő, az egyéb feltételeknek egyébként megfelelő személy sem tölthet be ügyészi tisztséget, akit korábban bűncselekmény miatt szabadságvesztésre vagy közérdekű munkára ítéltek, illetőleg akinek a büntetőeljárás során kényszergyógykezelését rendelték el.
További más, nyilvántartásban szereplő adatok esetében az alkalmasság kérdésének eldöntése mérlegelési körbe tartozik. Az ügyészségi fogalmazót a titkárrá történő kinevezést megelőzően, az ügyészségi titkárt pedig a pályázat benyújtását követően minősíteni kell. A minősítés lényegében a szakmai tevékenységnek tényeken alapuló átfogó értékelése, amely alapján eldönthető az, hogy a nevezett alkalmas-e a titkári, illetve ügyészi kinevezésre.
Az ügyészi munkakör, illetve állás pályázat útján történő betöltése a bíróénál tágabb körben került meghatározásra a törvényjavaslatban. Nemcsak a magasabb vezető állású és helyi vezető ügyészi munkakörök esetében kötelező a pályázat kiírása, hanem valamennyi vezető állású ügyészi, legfőbb ügyészségi, katonai főügyészségi, fellebbviteli főügyészségi és katonai fellebbviteli ügyészi állás esetében is kötelező a pályázat.
A speciális ügyészi feladatok és hatáskörök indokolják a törvényjavaslat szerinti szigorítást az összeférhetetlenségi szabályokra vonatkozóan is. A javaslat szerint ügyész nem lehet szövetkezet vezető tisztségviselője, illetőleg gazdasági társaság korlátlanul felelős tagja. Az ügyészi szolgálati viszonyról szóló javaslat több eleme - a sajátosságból fakadó eltérésekkel - lényegében azonos az igazságügyi alkalmazottakra vonatkozó szabályozással, illetőleg tervezettel.
Az ügyészek javadalmazására és előmenetelére vonatkozóan a módosító javaslat többségében követi a bírákra vonatkozó szabályokat. Az ügyész javadalmazása illetményből és a már említett évente fizetendő külön juttatásból, továbbá más javadalmazásból, kedvezményből és költségtérítésből tevődik össze. Az ügyészek és bírák azonos javadalmazása előbb említett elvének ellentmond, hogy a 2. számú melléklet egyes vezetői munkakörei esetében nem biztosított a bírókéval azonos javadalmazást, holott azt az 1013/1997.(II.13.) számú kormányrendelet 2. számú mellékletének 6. pontja a szabályozás alapjaként írja elő. Így például a már többek által említett legfőbb ügyész vezetői pótléka 20 százalékkal kevesebb a Legfelsőbb Bíróság elnökénél, de a többi azonosnak mondható munkaköröknél is van különbség.
A tervezet figyelmen kívül hagyja továbbá, hogy az ügyészi szervezet eltérő sajátosságaiból adódóan vannak olyan vezetői munkakörök, amelyek megfelelői a bírói szervezetben nehezen határozhatók meg vagy nincsenek, mivel a bírói szervezetben nem képzelhető el konkrét szakmai irányítás, az igazgatás pedig az országos igazságszolgáltatási tanács jogkörébe fog tartozni. Ilyen vezetői állás a legfőbb ügyészségi osztályvezető-helyettes és csoportvezető ügyészi állás is. E vezetők a tervezet szerint anélkül látnák el irányítói, vezetői feladataikat, hogy többletmunkájukat a tervezet vezetői pótlékkal honorálná.
A tervezet arra sincs figyelemmel, hogy a Legfőbb Ügyészségen osztályvezető ügyészi megbízást látnak el olyan vezetők is, akik nem tartoznak főosztályi szervezetbe, hanem közvetlenül a legfőbb ügyész helyettesének irányítása alatt állnak. Esetükben a 4. pontban felsorolt főosztályvezető-helyettes ügyésszel azonos pótlékot indokolt megállapítani.
Tisztelt Ház! Végezetül az ügyészségről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szeretnék röviden szólni. A javaslat illeszkedik a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló T/4216. számú törvényjavaslathoz, ezen túlmenően jelentősnek ítélem az új mentelmi jogi szabályozást, amelynek lényege, hogy a tettenérés esetét kivéve őrizetbe venni, büntető-, illetve szabálysértési eljárást indítani vagy ilyen eljárásban kényszerintézkedést alkalmazni a legfőbb ügyész, az ügyész, az ügyészségi titkár és fogalmazó, valamint a nyomozó ellen csak a javaslatban meghatározott szerv, illetve feljebbvaló hozzájárulásával lehet. Bár formai változásnak látszik, hogy a javaslat az "általános törvényességi felügyelet" megjelölés helyett az "ügyészi törvényességi felügyelet" elnevezését iktatja törvénybe, azonban a változás utal arra, hogy az ügyészség nem a törvényes rend kizárólagos általános őrzője, meghatározó a büntető-igazságszolgáltatással kapcsolatos feladatköre, és a törvényességi felügyelet jogkörét szűkebb körben gyakorolhatja, úgy, mint ahogy ez egy demokratikus jogállamra jellemző is.
Köszönöm türelmüket. (Taps.)
(14.20)
