DR. ÁDER JÁNOS
DR. ÁDER JÁNOS
DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Előző felszólalásomban már nem volt idő arra, hogy két olyan kérdéssel foglalkozzam, amiket az előző alkalommal sem sikerült érinteni, ugyanakkor fontosak, és a vitában elég sokan érintették. Az egyik az ítélőtáblák, a másik pedig az országos igazságszolgáltatási tanács kérdése.
Az ítélőtáblákkal kapcsolatban röviden szeretném elmondani, hogy a kormány és az előterjesztő több megoldást választhatott volna. Választhatta volna azt, hogy marad a jelenlegi fórumrendszer, és nem kerül sor ítélőtáblák felállítására. Választhatta volna azt, hogy egy ítélőtáblát állítunk fel. Választhatta volna azt, hogy egy ítélőtáblát állítunk fel most, és amikor a feltételek megteremthetők, akkor további négyet. De választhatta volna azt is, hogy egyszerre felállítja mind az öt ítélőtáblát. És választhatta, amit végül is választott, hogy először hármat, utána kettőt állít fel. A felsorolt lehetőségek közül ez volt a lehető legrosszabb választás. Erről már elég sokan beszéltek. Ha a Ház többsége az ítélőtáblák felállítása mellett dönt, ennél biztos, hogy jobb lenne, ha egyelőre csak egy ítélőtáblát állítanánk fel, és a működési tapasztalatok alapján kerülne sor további ítélőtáblák felállítására.
Az ezzel kapcsolatos érveket részben már elmondták, elmondtuk. A Legfelsőbb Bíróság bírói létszámából ennek az egy - nyilván a fővárosban lévő - ítélőtáblának a létszáma biztosítható lenne, költségvetési igénye lényegesen kisebb lenne, mint a másik kettő, illetve további kettő, tehát összesen négy ítélőtábla felállításáé. A hatásköri szabályok módosítása révén lényegében biztosítható lenne, hogy ne legyen túl nagy munkaterhe ennek az ítélőtáblának. És nem következne be az sem - amiről ma már nagyon sokan beszéltek -, hogy az ítélőtáblák felállítása elszívhatja, vagy el is szívja majd a környező megyei bíróságokról a képzett bírákat, ez pedig szívóhatást gyakorol a helyi bíróságokra, amiből komoly munkavégzési problémák keletkezhetnek.
Egy valami bizonyos - és ebben a megkérdezett bírósági vezetők, bírósági dolgozók véleménye egybehangzó -, hogy az ítélőtáblák felállítása egészen biztos, hogy semmiféle eljárásgyorsítást nem eredményez, az eljárások ettől nem gyorsulnak. Sokkal inkább az a helyzet, hogy a gombhoz varrtuk a kabátot: született egy döntés arra vonatkozóan, hogy az ítélőtáblákat fel kell állítani, és lényegében az eljárási szabályok átalakítása ezen igény kielégítésének megfelelően történt meg. Hangsúlyozom, hogy nem kifejezetten ellenzem az ítélőtáblák felállítását, csak az ilyen módon történő felállítását nem tartom helyesnek, mert több problémával jár majd, mint amennyi előnye - különösen alkotmányjogi szempontból - származhat.
A másik kérdés, amiről szintén nagyon sok szó esett, az az országos igazságszolgáltatási tanács. Láthatóan nem közelednek az álláspontok az országos igazságszolgáltatási tanács mellett, illetve ellen érvelők között. A Fidesz-Magyar Polgári Párt az országos igazságszolgáltatási tanáccsal mint intézménnyel és ennek a felállításával egyetért. Ezt támogattuk az alkotmány-előkészítő bizottság ülésén is. Valóban olyan intézményre van szükség - és ezt a szerepet betöltheti az országos igazságszolgáltatási tanács -, ami a bíróságok külső igazgatásának kérdéseit és más kérdéseket is az igazságügy-minisztertől erre a testületre telepít.
Azonban ez a javaslat számos gondot vet fel, és számos kérdést hagy nyitva. Az egyik az országos igazságszolgáltatási tanács választása, jelölése és összetétele. A törvénytervezetben leírt szabályok meglehetősen elnagyoltak abból a szempontból, hogy például az országos igazságszolgáltatási tanács választásánál a határozatképesség hogy nézzen ki. A törvényből nem derül ki, hogy mit jelent a határozatképesség, mert ez a fogalom nincs definiálva a törvényben. Ha a határozatképesség nem biztosítható, akkor lényegében 15 napon belül a résztvevők számától függetlenül meg lehet ismételni az ülést. Nem világos a jelölési rendszer, nem világos az egész levezetési módja és nem világos, hogy hogyan válik valaki jelöltté. Tehát számos olyan garanciális kérdés van, amely már az országos igazságszolgáltatási tanács megalakulásának körülményeivel kapcsolatban aggodalmakat kelthet.
A másik: azzal egyetértek, hogy az országos igazságszolgáltatási tanácsban kilenc bíró van, de talán szerencsésebb lenne normatívan szabályozni, hogy milyen módon és milyen körből kerülnek ki ezek a bírák, és nem csupán az elektori gyűlésre bízni, hogy ez a kilenc bíró kilenc megyei bírósági elnök lesz-e. Törvényi szinten kellene előírni, hogy például a kilenc bíró egyharmada helyi bíró legyen, egyharmada megyei bíró, és egyharmada a Legfelsőbb Bíróságról és az ítélőtáblákról kerüljön ki. Már csak azért is, mert ha olyan jogosítványokat kap az országos igazságszolgáltatási tanács, mint amilyeneket kap, akkor jó, ha valamennyi bírósági szint, valamennyi bírósági vezető, valamennyi bírósági problémára, fontos kérdésre rálátó képviselő hallathatja a hangját e döntések előkészítése és a döntések meghozatala során.
A legfontosabb kérdés, hogy bár a hatásköröket meglehetősen részletesen, 18 pontban sorolja fel a törvényjavaslat, ezzel együtt egy igen fontos kérdésre nem ad megnyugtató választ. Ez a kérdés pedig a költségvetés pénzügyi kérdésekkel kapcsolatos döntési jogosítványai. El kell mondani, hogy mindenki számára világos legyen, aki a jelenlegi formájában felállítandó országos igazságszolgáltatási tanács mellett érvel, hogy ilyen hatáskörű országos igazságszolgáltatási tanács sehol a világon nincs. Ahol létezik országos igazságszolgáltatási tanács, ott elsősorban a korábbi igazságügy-miniszteri jogköröket korlátozza, elsősorban személyzeti kérdésekkel, a bíróságok külső igazgatásával kapcsolatos döntési jogosítványokkal rendelkezik, de a pénzügyi, költségvetési, gazdálkodási kérdések nem tartoznak hozzá.
Ebben a tervezetben a pénzügyi, költségvetési kérdések is teljeskörűen az országos igazságszolgáltatási tanácsra tartoznak úgy - és igazából ez a legnagyobb probléma -, hogy semmiféle kontroll nincs. Több mint 30 milliárd forintról fognak dönteni 1998-99 után az országos igazságszolgáltatási tanács tagjai; tudom, hogy ennek egy része automatizmus. Tudom, hogy a bérek is automatikusan kerülnek majd kifizetésre, hiszen ezeket törvény határozza meg, és az előmeneteli rendszer szerint ezen lényegesen változtatni nem lehet; azonban még így is elég komoly költségvetési források felett rendelkeznek, és nem világos, hogy ennek a döntési módja, majd utána a költségvetési gazdálkodás ellenőrzése hogyan történik.
(Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Felvetődhet, hogy külső vagy pedig belső ellenőrzése legyen ennek. Az a minimum, amiben gondolkodni kellene megoldási javaslatként erre a problémára, hogy kötelezően fel kellene állítani egy olyan bizottságot az országos igazságszolgáltatási tanácson belül, amely ezekkel a kérdésekkel foglalkozik, a költségvetés előkészítésével kapcsolatos kérdéseket meghozza, a költségvetés végrehajtását ellenőrzi, és erről a parlamentet a következő költségvetési vita előtt tájékoztatja. Enélkül megnyugtatóan minden esztendőben költségvetési döntéseket hozni itt a parlamentben - mondom még egyszer - körülbelül 30 milliárd forintos nagyságrendű költségvetési részről, fejezetről meglehetősen nehéz lesz.
(14.30)
Lehetne még sorolni azokat a kérdéseket, amelyekre igazából ez a törvényjavaslat - nyilván a gyors kodifikációs munka következtében - nem ad megnyugtató választ. Ezeknek egy része a bizottsági munka során talán javítható módosító indítványokkal, azonban mindenképpen fontosnak tartottam ennek a két kérdésnek a kiemelését, mert - mondom még egyszer - azok, akik ebben a formájában is tudják támogatni az országos igazságszolgáltatási tanács felállítását, jó ha szembesülnek azzal, hogy ezeket a kérdéseket nem oldja meg a törvénytervezet, és nagyon szerencsétlen dolog lenne, ha az országos igazságszolgáltatási tanács működése után röviddel derülne ki az, hogy ezeket a kérdéseket a Ház elfelejtette, elmulasztotta szabályozni. Köszönöm a figyelmet.
