GYIMÓTHY GÉZA
GYIMÓTHY GÉZA
GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A '80-as évek végén Magyarországon az egy főre jutó évi tej- és tejtermék-fogyasztás 190 kilogramm volt, ma pedig nem éri el a 130 kilogrammot. A szarvasmarhatartók, a tejfeldolgozók, -forgalmazók és az egész szakma jelenlétében május 27-én, a tej világnapja alkalmából Budapesten egy országos kampány, egy országos tejnépszerűsítő akció indult. A megnyitót Nagy Frigyes miniszter úr tartotta, sokan részt vettek a szakmabeliek közül, és örömmel tapasztaltam azt az összefogást, amely a szarvasmarhatartók, tejforgalmazók, -feldolgozók, kereskedők, csomagoló eszközöket gyártók részéről ott megfogalmazódott, hogy valamit tenni kell a tejfogyasztás növeléséért.
Tudniillik ha ez a tendencia marad, Magyarországon a napi tejfogyasztás kevesebb, mint az első világháború előtti, 0,4 liter, de a tej mellett beleértendő ebbe a vaj, a sajt, minden tejtermék, ami Magyarországon egy fő egy napra jutó tejfogyasztását érinti. Ha ez a tendencia marad, itt valóban fiaink nem válnak be katonának, az iskolásgyermekek - a mostani felmérés szerint - 64 százaléka naponta nem fogyaszt semmilyen tejterméket, úgy megy iskolába, hogy nem is hallott az iskolatejről és nem is kapott semmi tejterméket; természetesen ez a jövendő generációkra vészes következményekkel jár.
Tehát beindult ez a kampány a tejfogyasztás növeléséért, amiért természetesen mindenkinek nagyon sokat kell tenni. Először is meg kell köszönni a Tejtermék Tanácsnak, hogy valóban színvonalas tanácskozásokkal, kampánnyal, plakátokkal, májustól október végéig vagy év végéig tartandó nagy országos akciókkal próbálja a tej mint a legteljesebb értékű élelmiszer fogyasztására serkenteni újra az ország lakosságát. Természetesen ez nemcsak propaganda kérdése, hanem elsősorban pénz kérdése. Ma Magyarországon véleményem szerint legalább a lakosság 60-70 százaléka nem tudja megfizetni a tejterméket, talán a tejet még igen, de a tejterméket - elsősorban a sajtra vagy a különböző feldolgozott tejtermékekre gondolok - nem tudja megfizetni.
Abban az országban, ahol 70 évvel ezelőtt, azt hiszem, a világon az elsők között, itt, Magyarországon az akkori kisgazda miniszter, Mayer miniszter úr hathatós segítségével megindult 1927-ben az iskolatej-akció. Ma Magyarországon az a furcsa helyzet áll elő, hogy amikor a felére csökkent a tehénállomány az elmúlt tíz év alatt, akkor gyakorlatilag zárják be a falusi tejcsarnokokat. Én Komárom megyében élek, talán 4-5 falusi tejcsarnok van már, korábban szinte minden faluban volt tejcsarnok. Mi ennek az oka? Az ok a következő: a felelőtlen privatizáció, amely miatt nagyon sokszor felszólaltunk a parlamentben is. A Független Kisgazdapárt hét év óta támadta ezt az élelmiszer-ipari privatizációt, mert a külföldiek kezére jutott a tejipari vállalatok zöme, és természetesen ezek a privatizált cégek nem érdekeltek abban, hogy Császáron, Dadon vagy bármelyik kis faluban, ott, ahol kiváló adottságok vannak és évszázados hagyományai a tehéntartásnak, tejtermelésnek, ott a falusi tejcsarnokokat üzemeltessék. Tehát a kormányzat részéről véleményem szerint az első feladat az lenne, hogy újra le kellene ülni ezekkel a privatizált tejipari vállalatokkal, a Tejtermék Tanács hathatós segítségével valahogy olyan megoldást kellene találni, hogy életben tartsák ezeket a falusi tejcsarnokokat.
Természetesen a háztól eladják az emberek, a pár tehenet tartó gazdák a tej egy részét, de ma már azok a régi, a túrót, a tejfölt és a hagyományos tejtermékeket készítő idős asszonyok sajnos, kiöregednek ebből a szakmából úgymond, és a háznál a tejipari feldolgozások nyilván nem megoldhatók. Elsősorban a faluközösségeket - mint ahogy Nyugaton is tapasztalhatjuk -, azokat a jó együttműködéseket, azokat a Reifeisen szövetkezeteket, tejszövetkezeteket, amelyeket gazdák alakítottak, mindenképpen támogatni kellene a kormányzatnak sokkal hathatósabban; a másik pedig, hogy a privatizált vállalatokkal leülve megtalálni azt a módot, hogy ha mást nem, a gazdák használatába, kezelésébe adni ezeket a falusi tejcsarnokokat és ösztönözni a tejipari vállalatokat, hogy mindenképpen tartsák életben ezeket a tejcsarnokokat. Ez a legfontosabb dolog.
A másik: a szarvasmarhatartóknál örömmel vettük, hogy az ez évi támogatásba a nőivarúak, tehát a tehénlétszám növelésére is 30 ezer forintos támogatást kaptak, de mindezt kevésnek tartjuk, ha a gazdák egyéb gazdálkodási, termelési feltételeket nem biztosítjuk, elsősorban a takarmányszükséglet megtermeléséhez szükséges géptámogatásokra gondolok.
A harmadik dolog valóban az iskolatej, a szociális kérdés. Ma az ország a különböző tárcák révén is, akár a Népjóléti Minisztérium keretein belül is nagyon sok pénzt, sok milliót fordít különböző szociális segélyek, munkanélküli segélyek és egyéb formában az emberek napi vegetálásához, napi megélhetéséhez. Úgy látnánk, hogy sokkalta jobban hasznosulna az a pénz, ha nem égetett szeszre használnák el - mert nagyon sok helyen iszákos családfő kezébe jutva ez a pénz természetesen nem a legértékesebb élelmiszer, a tejfogyasztás növelésére hat, hanem égetett szesztermék fogyasztására. Ezért az iskolatej-akciók beindítását most már nemcsak szólamokban kérném, hanem a parlament segítségét kérném, hogy valóban induljon be most már az iskolatej-akció.
(8.20)
Ez nagyon sok ezer tejtermelőnek, tehéntartónak és még több iskoláskorú gyereknek az életét hosszabbítaná meg, de legalábbis az életminőségét javíthatná meg. Ezért kérem a tisztelt Házat, hogy ezt a tejfogyasztás növeléséért indult kampányt ne a régi, rosszízű kampány szó alapján értendő kampányfogásnak tartsa, hanem az életünk minőségét megváltoztató legértékesebb élelmiszer, a tej fogyasztásának növeléséért valóban történjenek hathatós intézkedések, és ehhez mindnyájuk segítségét kérem.
Köszönöm. (Taps.)
