DR. OROSZ ISTVÁN
DR. OROSZ ISTVÁN
DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem volt szándékomban szót kérni a munka törvénykönyve módosításáról szóló előterjesztés vitája kapcsán, mégis úgy érzem, néhány mondatot az itt elhangzottakhoz kapcsolódva el kell mondanom.
Az eddigi vita alapján én meg voltam arról győződve, hogy ez egy szakmai törvény, olyan szakmai törvény, amelyben többé-kevésbé egyetértés van a kormánypártok és az ellenzék között. A mai napig terjedő vitában ez a nézetem és ez a véleményem megerősödhetett, hiszen a felszólaló ellenzéki képviselők is többé-kevésbé elfogadható, egyesek jó törvénymódosításnak tartották azt, ami itt előttünk fekszik.
Ma megdöbbenéssel hallottam - meg kell mondanom - azokat a véleményeket, amelyek részben a Kisgazdapárt tisztelt képviselői részéről, részben pedig a kereszténydemokrata párt felszólaló képviselői részéről elhangzottak. Annál is inkább, mert a Kisgazdapárt frakcióvezetője az eddigi, a korábbi vitában felszólalt, és ha jól emlékszem, azt mondotta, hogy ez az átlagosnál jobb előterjesztés, amely elfogadható a Kisgazdapárt számára. Megdöbbenéssel hallom, hogy ez az átlagosnál sokkal rosszabb előterjesztés, és tulajdonképpen nem felel meg a céljának.
Azt, hogy így van-e vagy nincs így, ezt én most nem kívánom vitatni, Sándorffy képviselő úr elképzelései az én elképzeléseimtől is nagyon messze állnak, még attól a legutoljára említett felfogásától is, amely arra hivatkozott, hogy a munkabér összetevőit meg lehet határozni, és ennek alapján valami munkabérnagyságot meg lehetne határozni ebben az országban, hogy mi mennyit ér, mennyit ér a munkaerő, és igazából kirekeszteni a piacot ebből az egész ügyletből.
Azt kell mondanom, hogy ez még attól a - nyilván a Kisgazdapárt számára fontos - keresztény felfogástól is messze áll, amelyet annak idején, a múlt század végén a Rerum novarum fogalmazott meg először, amelyik azt mondotta ki, hogy egyfajta igazságos munkabér jár a munkásoknak: a "iustum pretium" elvét; és ennek megfelelően a munkabérnek biztosítani kell - mondotta a Rerum novarum - a munkás megélhetését.
Azonban nem ezekről a kérdésekről akarok beszélni, hanem arról, ami számomra mégis fontos volt ebben a törvényben. Arról tudniillik, hogy van egyfajta folytonosság az elmúlt négy év törvényalkotása és a jelenlegi négy év törvényalkotása között. Ezt a törvényt és ezt a törvénymódosítást éppen erre tartom jó példának, hogy a modern viszonyok, az új viszonyok szempontjából fontos, megalkotott munka törvénykönyve létrejött az elmúlt négyéves ciklus alatt; a módosítások elkezdődtek egyébként az elmúlt négy esztendőben.
(18.50)
Tehát ezért nem értem Gáspár Miklós képviselőtársam véleményét sem, aki átlagot akart számítani abból, hogy évente hány módosítás következett be. Hiszen az elmúlt négy évben, rögtön a megalkotás után néhányszor módosult a munka törvénykönyve, és ezt óhatatlanul folytatnia kell a jelenlegi kormányzatnak is; már csak azért is folytatnia kell, hiszen az élet, a viszonyok változtak az elmúlt két és fél esztendőben is.
Rosszabb lett-e, rosszabb lesz-e a munka törvénykönyve ezekkel a módosításokkal vagy nem? Gáspár képviselő úr azt mondta, hogy rosszabbak lesznek, hiszen nem a lényeges kérdésekről szólnak a módosítások. Nyilvánvalóan, aki előre elhatározta azt, hogy ezt rosszabbnak fogja tekinteni a módosításokkal, azzal nincs mit vitatkozni. Nem lehet vitatkozni, hiszen nem mérlegelte a módosításokat, nem tette mérlegre, hogy ez valóban jobb vagy rosszabb helyzetet teremt-e a módosítás kapcsán. Csak azt mondotta, hogy ez rosszabb; ez olyan, mint a kinyilatkoztatás - vegyük tudomásul.
Nos, legalább egy kérdésben - nem akarok visszaélni a tisztelt hallgatóság türelmével - szeretném bizonyítani azt, hogy ez a módosítás jobb, mint a jelenleg hatályos törvény. Ez a szakszervezeti tisztségviselőkre vonatkozó elképzelés, amely a törvényben érvényesül - a módosítás 3. §-a, amely a munka törvénykönyve 23. § (3) bekezdése helyébe lép. Ez a 23. § (3) bekezdése az eredeti törvényben, amely a következőt mondja: "A munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet jogosult a munkavállalókat, illetve ezek érdek-képviseleti szerveit közvetlenül érintő jogellenes munkáltatói intézkedés, mulasztás ellen kifogást benyújtani". A paragrafus 3. pontja azt mondja: "Nincs helye a kifogásnak, ha az intézkedéssel szemben a munkavállaló jogvitát kezdeményez". Ezt egészíti ki a jelenlegi módosítás, amelyik hozzáfűzi a kiegészítéshez azt, hogy "Ettől eltérően, ha a munkáltató a szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyát a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv előzetes egyetértése hiányában szüntette meg rendes felmondással, a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet jogosult kifogás benyújtására".
Ez a jogosultság védelmezi - ha jól olvasom a módosítás szövegét - a szakszervezeti tisztségviselőt; azt a szakszervezeti tisztségviselőt, aki mégiscsak megjeleníti és megtestesíti a munkavállalói érdekeket. Hiszen ha vissza akarunk térni a múlt századi viszonyok közé - sokan mondják azt, hogy ma Magyarországon eredeti tőkefelhalmozás folyik, és sokan szeretnének olyan viszonyokat teremteni, mint amilyenek az eredeti tőkefelhalmozás korában voltak, amikor gyermekmunka volt, nem volt meghatározva a munkaidő hossza, és sok minden más volt, amit hadd ne soroljak fel -, tehát akik ezt szeretnék, azok többé-kevésbé a szakszervezeteket szeretnék kiiktatni a magyar közéletből és a magyar munkavállalók szervezetei közül, hiszen a szakszervezetek jelentik azt a védelmet a munkavállalónak, amit egyébként a múlt század második fele óta - vagy a múlt század vége óta, a szakszervezetek megalakulása óta - valóban jelentettek.
Nem tartozom azok közé, akik vissza szoktak mutogatni az elmúlt négy esztendőre, de kénytelen vagyok megtenni, ha a képviselőtársaim mutogatnak a mostani parlamentre. Márpedig bizony tessék visszaemlékezni arra, hogy ebben a parlamentben az elmúlt négy esztendőben az a Kisgazdapárt sem védelmezte meg a szakszervezeteket, amelynek képviselői most olyan nagy hangon védelmezik a szakszervezetet, a munkavállalókat! Ebben az ülésteremben egyetlen párt volt, amelyik kivonult a szakszervezet-ellenes törvények meghozatalakor, ez a 33 fős Szocialista Párt volt. Azért erre sem árt emlékeznünk! (Dr. Avarkeszi Dezső: A frakció volt 33 fős!) Igen, 33 fős volt a frakció. Ha azt mondjuk, hogy kérem szépen, most a munkások érdekében lépünk fel, akkor bizony meg kell kérdezni azt, hogy miért nem tetszettek fellépni az elmúlt négy esztendőben a munkások érdekében.
De nem akarom ezt a sort folytatni; soha nem mondtam volna, ha ennek az ellenkezője ebben a parlamentben nem hangzik el.
(Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Azt hiszem, a módosítás - hogy a munka törvénykönyve módosításának be kell következnie - nem érhette váratlanul a jelenlegi parlament képviselőit. Hadd idézzek egyetlen mondatot a kormányprogramból, amely gondolom, nemcsak a kormánypárti képviselőknek ismeretes, hanem az ellenzéki képviselőknek is. A kormányprogram mondja: "Újragondolandók a munka törvénykönyvében és más jogszabályokban rögzített szakszervezeti és a munkáltatói jogok és munkaügyi intézmények". Ez az újragondolás következik most be, amely megfelel a jelenlegi viszonyoknak. Nyilvánvalóan vissza lehetne állítani, és arra lehetne törekedni, hogy azokat a munkavállalói jogokat és szakszervezeti jogokat állítsuk vissza - amelyeket, gondolom, a tisztelt képviselőtársaim is olyan jól ismernek, mint én -, hogy a szakszervezetnek vétójoga, egyetértési joga van és így tovább, és így tovább, amelyek nyilván ezen körülményeknek most nem felelnek meg. El kell dönteni, hogy ezeket akarjuk-e visszaállítani, és akkor tényleg egy szocialista szakszervezeti rendszert teremtünk meg, vagy pedig az új körülményeknek megfelelő helyzetet akarunk teremteni.
A másik kérdés, amelyről engedjék meg, hogy nagyon röviden szóljak még, a beterjesztett javaslat 8. §-a. Ez azt mondja ki - módosítván a munka törvénykönyvének 72. §-át -, hogy munkaviszonyt létesíthet - az (1) bekezdéstől eltérően - az, aki a 15. életévét betöltötte. Ezzel egy évvel felemelkedik a munkába állás lehetőségének ideje, hiszen az eredeti törvény a 14. évet jelöli meg a munkába lépés időpontjaként.
Én is nagyon fontosnak tartom azt, hogy a munka törvénykönyve EU-kompatíbilis legyen. A törvény szabályozásai valóban ezt a kompatibilitást akarják megteremteni. Azonban nem ártana, ha ez a kompatibilitás, mondjuk, a hazai törvényeinkkel is megtörténne vagy érvényesülne, tehát végiggondolnánk azt, hogy ez a fajta változtatás valóban összhangban van-e egyéb törvényeinkkel.
Én hivatásomnál és munkámnál fogva természetesen a közoktatási és a felsőoktatási törvényt ismerem igazában. Azt kell mondanom, hogy ez a 15 évre felemelt munkába lépési idő sincs igazában összhangban a tavaly nyáron elfogadott közoktatási törvénnyel és a nemzeti alaptantervvel, amely azt mondja ki, hogy tíz évig tart a képzés; tehát aki tíz év előtt kilép ebből a rendszerből, az valójában nem végzi el az iskolát. Lehet, hogy az EU számára a 15 év kompatíbilis, de hogy számunkra a 16 év a kompatíbilis, ez nyilvánvaló más törvényeinkkel kapcsolatosan. Ha ugyanis tíz évig közoktatásban kell lennie a gyermeknek, akkor az az előtti kilépés nem igazában helyeselhető, még akkor sem, ha az Európai Unióban ez így van. Ez nem zavarná a mi európai uniós belépésünket, hiszen egy évvel többről van szó; ha ezt 16 évre mondjuk ki, akkor a 15 év belefér, hiszen az ennél kevesebb.
Hadd mondom azt, hogy nem ártana, ha ezt mondanánk ki, mert a jelenlegi helyzetben a nyolcosztályos általános iskola esetében - amikor a nyolcadikkal lényegében lezárul egy oktatási szakasz -, ha onnan kilép a gyermek az életbe és munkát vállal, az egy természetes dolog, hiszen egy teljes oktatási rendszerben vett részt, és a nyolcadik osztállyal ezt befejezte. Jelenleg azonban vagy a jövőt illetően - már '98. szeptember 1-jétől kezdve - ez nem így lesz, tulajdonképpen a tizedik év után lehet kilépni.
Arra kérem tehát a törvényalkotókat, fontolják meg, hogy ez a fajta összhang is megteremtődjék. Remélem, hogy ez be fog következni, és valóban egy olyan törvényt sikerül alkotnunk a módosítással, amely nemcsak a kormánypártok, hanem az ellenzéki pártok számára is elfogadható lesz. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
(19.00)
