NEMES MIKLÓS
NEMES MIKLÓS
NEMES MIKLÓS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A munka törvénykönyvének módosítása időszerű, mert a megváltozott körülmények, főképpen a privatizáció miatt, egyes alapvető munkajogi kérdések az érdeklődés középpontjába kerültek.
A módosítás során azonban feltétlenül tekintettel kell lenni arra, hogy a jogszabályoknak világosaknak, egyértelműeknek kell lenniük, pontosan kell szabályozni a szakszervezetek szerepét és a dolgozók egyéb érdekvédelmi szervezeteinek jogi helyzetét, a közös megegyezés értelmezését és a radikális létszámcsökkentések feltételeit, szabályait. A munka törvénykönyve módosításával összefüggésben utalni kell arra is, hogy célszerű lenne - a munkaügyi bíróságok megterhelését enyhítendő - az egyik új jogintézménynek a működésével is foglalkozni. Ez az új közintézmény a közelmúltban létrehozott Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat, amelynek működési költségeit részben a költségvetés, részben a Phare-program biztosítja, de gyakorlatilag nem működik.
A javaslat által érintett területek közül felszólalásomban a szövegezés egyes hiányosságaival, a szakszervezetek munkaügyi szerepével, illetőleg jogállásával és a jogutódlással kívánok foglalkozni. A javaslat 1. § (4) bekezdése a munkaviszony megszűnésére vonatkozóan tartalmaz módosítást. A javaslat szövegében és a hatályos munka törvénykönyvében is az a szövegezés szerepel, miszerint a munkáltatót megfelelő ellenérték fejében kötött megállapodás alapján legfeljebb három évig terheli a munka törvénykönyve 3. § (3) bekezdésében meghatározott kötelezettség.
Tekintettel arra, hogy a munka törvénykönyvének nincs végrehajtási rendelete, ezért a pontosabb meghatározás feltétlenül kívánatos. A törvényben rögzíteni kellene azt a minimumot, amelynél - megállapodás esetén - az ellenérték kevesebb nem lehet. A minimum ellenérték összege véleményem szerint a munkavállaló havi átlagkeresetének kétszerese lehet. A gyakorlati tapasztalatok szerint ugyanis a minimális érték meghatározása nélkül a munkavállaló a nála erősebb pozícióban lévő munkáltató akaratának megfelelő megállapodást is elfogadja, a fent javasolt minimumértéknél lényegesen kevesebb juttatás ellenében is.
A minimális ellenérték meghatározása nem kerül összeütközésbe azzal az általános elvvel, miszerint erre a megállapodásra a polgári jog szabályai szerint került sor. A munkáltatók, a különböző állami szervezetek általában választ adnak a munkaviszonnyal kapcsolatos szakszervezeti észrevételekre, javaslatokra. Gondot jelent azonban a gyakorlatban, hogy a szakszervezetek írásos felvetéseire többször szóbeli válasz érkezik a munkáltatóktól, de azokról emlékeztető, jegyzőkönyv vagy egyéb írásos anyag nem készül.
Többször előfordult ezzel kapcsolatosan, hogy az adott kérdéssel összefüggésben a munkáltató és a szakszervezet között vita keletkezett. Utólagosan mindkét fél másképpen, a saját érdekeinek megfelelően értelmezi a szóban adott választ, amelyet azonban utólagosan bizonyítani egyik fél sem tud. A viták elkerülése érdekében célszerű lenne a munka törvénykönyve 21. § (1) bekezdésének módosítása kapcsán rögzíteni azt, hogy az illetékes szervnek 30 napon belül írásban kell válaszolnia a szakszervezetek által ugyancsak írásban megtett észrevételekre.
Az írásbeliség kötelezővé tétele alkalmas lenne arra, hogy a későbbi jogvitákat a felek elkerülhessék. A munka törvénykönyve 21. §-ának módosításával kapcsolatosan a javaslat kötelezővé teszi a munkáltató részére azt, hogy intézkedése megtétele előtt, ha az a munkavállalókat közvetlenül érinti, a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezetet tájékoztassa. Közismert azonban, hogy a munkáltatók jelentős részénél nem működik szakszervezet. Ennek hiányában éppen az ilyen munkáltatóknál kerülnek a dolgozók a legkiszolgáltatottabb helyzetbe, a munkáltatók egyoldalú, sokszor nem kellően átgondolt és gazdaságilag indokolatlan intézkedései között, például létszámcsökkentés következtében.
Erre figyelemmel célszerű lenne előírni azt a kötelezettséget, hogy azoknál a munkáltatóknál, ahol szakszervezet nem működik, a munkavállalói csoportot kell az intézkedésről tájékoztatni. Ezt a változtatást indokolja az az általános tapasztalat is, hogy a munkavállalók gyakran közvetett forrásokból, például a médiákból értesülnek a számukra hátrányos intézkedésekről, mint például a drasztikus létszámleépítés. Ezt a változást, vagyis a munkáltatónak azt a kötelezettségét, hogy intézkedéseiről a munkavállalói csoportot értesítse, a munka törvénykönyve, illetőleg a módosítás egészén célszerű lenne alkalmazni.
A javaslat 7. §-a a munkáltatóijog-utódlással kapcsolatos jogi helyzetet szabályozza. Előírja, hogy a kollektív szerződésben meghatározott munkafeltételeket, a munkarend kivételével, a jogutódlással érintett munkavállalóknak a jogutódlást követően egy évig fenn kell tartani. Ezzel a módosítási javaslattal egyetértek, mert számtalan példa igazolta, hogy a jogutód, főként külföldi munkáltatók legelső intézkedései közé tartozott a munkavállalókra vonatkozó garanciákat tartalmazó kollektív szerződés azonnali felmondása.
Megfontolandó, hogy a módosítás hatálybalépése során a folyamatban lévő perek tekintetében is kötelezővé kellene tenni a jogelőd munkáltató kollektív szerződésének alkalmazhatóságát. Ennek következtében a jelenleg folyó munkaügyi perekben a bíróság annak a kollektív szerződésnek a rendelkezéseit venné figyelembe, amelyet a jogelőd munkáltató és a dolgozó megkötött. Ez a javaslat megfelelőképpen szolgálná a munkavállalók védelmét a munkáltatói önkényeskedésekkel szemben.
A javaslat 14. §-a kiegészíti a munka törvénykönyve 91. §-át a következők szerint: "A munkáltató személyében bekövetkező jogutódlás önmagában nem szolgálhat a határozatlan idejű munkaviszony rendes felmondással történő megszüntetésének indokául." Ez a módosító indítvány vitatható. A tervezett módosítás elfogadása esetén ugyanis még gyakoribbá válik a munkaviszony nem rendes felmondással való megszüntetése, mert az erőfölényben lévő munkáltatók kierőszakolják a közös megegyezéssel történő munkaviszony megszüntetését olyképpen, hogy a munkavállalóknak kifizetik a rendes felmondás esetén a felmondási időre járó átlagkeresetet és a törvényes vagy a kollektív szerződés alapján őket megillető végkielégítést. A hatályos munka törvénykönyve szerint közös megegyezés esetén pedig nincs felmondási idő, és nem jár végkielégítés sem.
(19.10)
Ehhez a problémakörhöz kapcsolódik az, hogy a hatályos foglalkoztatási törvény szerint közös megegyezés esetén a munkaviszony megszüntetését követő másnaptól kezdődően részesülhet a munkavállaló munkanélküli-járadékban, feltéve, ha jelentkezik a munkaügyi kirendeltségeken. Járadékban részesülhet akkor is, ha közös megegyezés következtében előzőleg több százezer forint végkielégítést vett fel; ezzel szemben rendes felmondás esetén a felmondás időtartama és a végkielégítés ideje alatt nem kap munkanélküli-járulékot. Ezeket a rendelkezéseket kijátszva nagyon sok munkáltató erre figyelemmel fogja kezdeményezni a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését, amit a munkáltatók többsége feltehetően el is fogad, mivel az számára anyagilag előnyt is jelent.
A munkaügyi kirendeltségek a hatályos jogszabályok szerint nem vizsgálhatják, illetőleg nem veszik figyelembe az ellátás megállapításakor a közös megegyezés alapján kifizetett összegeket, erre tekintet nélkül kell megállapítaniuk a járulékot. A tervezett módosítás elfogadása esetén a hatályos munka törvénykönyve eggyel több olyan rendelkezést tartalmazna, amelyet a munkáltatók és a munkavállalók azonnal kiskapunak tekintenének. Ennek következtében a munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás esetén számottevően csökkenne a munkaviszony rendes felmondással való megszüntetése, ugrásszerűen növekedne az olyan közös megegyezések száma, amikor a munkavállaló a rendes felmondás esetére kifizetendő járulékot megkapja. Ennek a megoldásnak még feketébb változata lenne az, amikor a munkáltató zsebből fizeti ki a munkavállalót azért, hogy szabaduljon a járulékfizetési kötelezettség alól, amit a munkavállalók azért fogadnak el, mert emiatt nem kell adót fizetniük.
Tisztelt Képviselőtársaim! A munka törvénykönyve módosítására vonatkozó javaslat vitájára az Országgyűlésnek megkülönböztetett figyelmet kellene fordítani, mert a tervezett változtatások a dolgozók, munkavállalók széles körét érintik, és részben alkalmasak arra, hogy hátrányosan befolyásolják azok munkajogi helyzetét. Erre tekintettel a javaslatot csak jelentős változtatásokkal tartom elfogadhatónak. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az FKGP padsoraiban.)
