DÖGEI IMRE
DÖGEI IMRE
DÖGEI IMRE (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A környezetünkről szóló törvény igen sok vitát, javaslatot tartalmaz. Azonban e sok hozzászólás itt a parlamentben mindig élénken foglalkoztatja a magyar lakosságot, hisz a fák védelmében és környezetünk megóvásáról oly sokan és sokszor szóltunk már itt a parlamentben, de a téma oly örök, hogy nem lehet róla eleget beszélni, valamint eleget tenni.
Budapest is a környezet terén és a fák védelmében egyes kerületekben nagyon el van hanyagolva. Ha nem is minden kerületben van ilyen szomorú helyzet, de a peremkerületek és a környező hegyek között a természetvédelem igen sok kívánnivalót hagy maga után. Ha körültekintünk, különösen így tavasszal és a nyár bekövetkeztében, mindig észlelünk füstcsóvát, amikor is tiltottan égetik az avart, amely igen sokszor tragédiákhoz vezet, természeti károkat okozva úgy a növényvilágban, mint az állatvilágban. Ennek a megakadályozása érdekében nem lehet elégszer beszélni, hogy mennyire veszélyes, hisz Budapest zöldövezetnek van nyilvánítva, és a gyönyörű városunkat mindenképpen ezek a felelőtlen emberek veszélyeztetik. Demszky Gábor főpolgármester is utalt erre, nemegyszer már újságcikkben hirdette meg az ő erényét, hogy ő hogyan fog erre odafigyelni, és nemegyszer jelezte, hogy a törvény szigorával fog eljárni mindezen kártevők ellen. Bizony az eredményt nem hozta meg igazán, nincsenek megvédve a tüzektől az erdők, de nincsenek megvédve igazán a polgárok sem, hisz a gallyak, elszállt levelek elégetése óriási szennyezést okoz.
Ezért állandó viták és komoly nézeteltérések vannak az emberek között is. Hangsúlyozni kívánom, hogy az emberek közötti vita a környezetre nem annyira ártalmas, mint az, hogy az erdők veszélyes helyzetbe kerülnek. A fák pusztulnak, az újjátelepítés és annak felnövése pedig igen hosszú időt vesz igénybe. Mindezek után a törvény szigorával kell fellépni a tűzgyújtókkal szemben, és amit a főpolgármester úr is megígért, az késik.
A vidéket járva még szomorúbb a kép. A vandál kezek nem kímélik az élő fát sem, és az elvetemült emberek nem ismernek irgalmat, bárhogy sír a fa. Irgalom nélkül kivágják, vagy úgy megcsonkítják, hogy abból új fa nem lesz többé. A községek, városok szélei, a településhez közel eső utak mentén is óriási a pusztulás. Ennek megakadályozására is a törvény szigorával kell fellépni, hisz nemcsak a fák kivágása, hanem a csonkítása is nagyon szomorú látványt nyújt. Nem beszélve a szemétlerakó-helyekről, ezek környéke még elszomorítóbb képet ad.
Mindenképpen törvényt kell alkotni, és egyre késik a mezőőri rendszer bevonása, valamint a helyi büntetések alkalmazása is elmarad. Egyre szomorúbb és szomorúbb látvány tárul elénk az országot járva, hisz részben kényszerből vágják tüzelőnek, de nemhogy egyszálasítják az erdőket, hanem bokrosítva cserjék alakulnak, amelyből a kiigazodás nagyon nehéz.
Ezért kell központi intézkedést úgy a minisztérium részéről, mint az önkormányzatok részéről is meghozni. Mindezek ellen az önkormányzatoknak és a Környezetvédelmi Minisztériumnak kell fellépni, illetve a leghatározottabban kell érvényt szerezni a törvénynek. Nem lehet tovább tűrni azt, hogy évről évre egyre szomorúbb és elriasztóbb látvány tárul akár a turista, akár az állampolgár szeme elé.
Én kérem itt az illetékes önkormányzatokat, Nagy-Budapestet is, és a vidéki önkormányzatokat is beleértve, hogy ezeket a vandál kezeket le kell fogni, hogy ne legyen kedve a környezetünkkel szembeni fellépőknek a pusztításhoz, hanem inkább "ültess fát!" mozgalom legyen, hogy eszébe jusson, jobb telepíteni, mint rombolni.
Erre kérem a mélyen tisztelt Országgyűlést, a minisztériumot, az önkormányzatokat ismételten, hogy ennek a csodálatos környezetünknek, amely Magyarországot jelképezi - hisz nem véletlenül mondja a költő, hogy ha a Föld Isten kalapja, Magyarország a bokréta rajta - a védelmében lépjünk fel. Én óva intek minden egyes olyan intézményt, amely ennek segédkezet ad, hogy ne tegye. Lépjünk fel határozottan, Magyarország nekünk drága, és ennek a megvédése, azt hiszem, mindnyájunk feladata.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.)
