KAPRONCZI MIHÁLY
KAPRONCZI MIHÁLY
KAPRONCZI MIHÁLY (független): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! "A parlamenti demokrácia egyes kérdései Magyarországon" címet adtam felszólalásomnak, mivel nem célom hét évvel a rendszerváltás után és a jelenlegi ciklus harmadik évének végén felsorolni a társadalomnak azokat a várakozásait, melyek egy része csak álom maradt. Nem is az a célom, hogy a civil társadalom szerveződésének elégtelenségéről beszéljek, aminek egyik oka, hogy a hatalom nem nézi jó szemmel ma sem, ha ezen szervezetek megpróbálják a közösség asztalára letenni elképzeléseiket. Véleményük gyakori magyarázat nélküli figyelmen kívül hagyása vezetett az egyes politikai pártok által gyakran felpanaszolt társadalmi passzivitáshoz, a politikai elit hitelességének csökkenéséhez.
Felszólalásom tárgya tulajdonképpen a parlamenti képviseleti egyenlőség kérdése, mely egyenlőséget az alkotmány és a vonatkozó törvények is biztosítanak minden országgyűlési képviselőnek. Sajnos a tisztelt Ház gyakorlata ezzel szemben áll, mivel az országgyűlési képviselőknek van egy csoportja, amely meg van fosztva a képviselői eszközök nagy részétől. A független országgyűlési képviselők - bár jogi helyzetük azonos a többiekével, ugyanúgy választók ezrei állnak mögöttük - nem szólalhatnak fel napirend előtt, nem reagálhatnak napirend előtti felszólalásokra, így nincs módjuk fontos és rendkívüli ügyekben megszólalni választóik érdekeinek védelmében.
A pártalku révén létrejött frakciókban ülő képviselő mintegy lemond erről a jogáról, mert nevében az általa választott frakcióvezető vagy helyettes megszólalhat. A független képviselőkre az alkotmányt és a törvényeket félrerúgva rákényszerítik a hallgatást. Azonnali kérdést sem tehet fel független, mivel a Házszabály ezt az eszközt is kivette a kezükből azzal, hogy azt csak frakcióvezető terjesztheti elő. Mi indokolja ezt?
A parlament munkájának legfontosabb része a bizottságokban zajlik, főleg szakmai, politikai kérdésekről. Itt fontos döntések születnek, de a függetlenek innen is ki vannak zárva. Javaslataikat, indítványaikat sorban leseprik, majd lényegében ugyanazon indítványokat pártképviselők által benyújtva, főleg a koalíciós képviselők esetében, átengedik, támogatják. Ki érti ezt? Ugyanaz a Házszabály, mégis homlokegyenest más a megoldás, de természetesen a függetlenek hátrányára.
A független képviselők tevékenységét nehezítik akkor is, amikor a működési keretük felhasználását mondvacsinált szabályokkal korlátozzák a parlamenti adminisztráció segítségével, noha a törvény szó szerint az alábbiak szerint határozza meg annak felhasználhatóságát: "A független képviselő munkájának segítéséhez az alapdíja 75 százalékának igénybevételére jogosult." Ez a törvényszöveg nyilvánvalóan a független képviselőnek ad felhatalmazást arra, hogy ő, és senki más ne dönthesse el, főleg nem a parlamenti alkalmazottak, hogy mire van szüksége a munkájához. Olyan jog ez, mint például a mentelmi jog, amely a képviselő függetlenségét erősíti. A parlament alkalmazottai mégis megpróbálják ellenőrizni, sőt előírni, hogy mire van szüksége a képviselőnek a feladatai teljesítéséhez. Teszik ezt a Számvevőszékre hivatkozva, mely nekem írt levele szó szerint a következőket tartalmazza: "Az 1991. évi LXXIII. törvény a korábbi szakértői díj jogcímet a képviselő munkájának segítéséhez kitétellel váltja fel." A módosításhoz azonban nem készült indokolás, így csak a törvényhozó, illetve törvény-előkészítő tudhatja, mit ért az említett kifejezés alatt. A törvényhozó megítélésére bízza tehát működési keretének felhasználását.
Ki az a parlamenti alkalmazottakon kívül, aki vitatja, hogy a független képviselő törvényhozó? Az alkalmazottak által emlegetett Számvevőszék semmi esetre sem. Mint ahogy a mentelmi jogra sem vonatkozik a Btk., biztos vagyok abban, hogy a képviselő költségkeretére sem vonatkozik - mint kivételes törvényre - a számviteli törvény. Ha így lenne, ennek feltétlenül benne kellene foglaltatnia az általam idézett törvényben.
Megállapítható tehát, hogy a magyar parlamenti demokrácia mindaddig nem nevezhető alkotmányosnak, amíg a független képviselők jogállását, lehetőségeit a többség törvénysértő módon korlátozza és a kisebbség nem élhet választói által ráruházott jogaival. A független képviselő intézményét az alkotmány és az idevonatkozó törvények módosításával a többség megszüntetheti; de mindaddig, amíg ez bekövetkezik, a független képviselők minden jogát biztosítani kell, mert addig az Országgyűlés törvénysértő és alkotmányellenes gyakorlatot folytat. De sajnos így van ez már néhány év óta.
Megállapításomat egy példával szeretném illusztrálni. Április 28-án napirend után felszólaltam az átvilágítási törvény alapján kiadott, a képviselő ártatlanságát bizonyító határozatok nyilvánossága ügyében. Felszólalásomban kértem a parlament vezetését, tegyenek intézkedéseket arra, hogy az átvilágító bizottságok nyilatkozatai alapján ne kelljen a képviselőnek titokban tartani a saját személyére vonatkozó határozatot. Azt is kilátásba helyeztem, hogy amennyiben ez nem történik meg, önálló határozati indítványt fogok benyújtani e kérdés rendezésére.
Az indítványt be is nyújtottam. Tettem ezt azért, mert felháborítónak tartom, hogy mi, akik tiszta lappal rendelkezünk, fedezzük az elmúlt rendszer besúgóit és ezek felbujtóit, valamint fedezzük a forradalmárok ellen drasztikusan fellépő karhatalmistákat. Legnagyobb megdöbbenésemre indítványommal kapcsolatban levelet kaptam dr. Gál Zoltán elnök úrtól, melyben visszautasította indítványomat. Úgy gondolom, hogy az adott esetben valóban mérlegelhető, amit leírt, de mint kiderült, a Házszabály 97. § (4) bekezdésében leírtak ellenére, melyre hivatkozott az elnök úr, tévesen tájékoztatott, mert ott az 1994. évi XXIII. törvény és az 1995. évi LXV. törvény módosítására hívott fel a határozati indítvány helyett, míg a valóság az, hogy maga a titokgazda dr. Incze Béla, az átvilágítók soros elnöke, az alábbiakat mondta szó szerint a Kossuth Rádió 16 óra című műsorában: "A parlamenti képviselőnek joga van arra a személyes önrendelkezési jogánál fogva, hogy az adatait nyilvánosságra hozza."
Véleményem szerint ezt az indokolást kellett volna tartalmaznia a visszautasító levélnek, amit megköszöntem volna, és természetes, hogy elálltam volna az indítványtól. Most csak azt nem tudom eldönteni, hogy szándékosan vagy véletlenül tájékoztattak félre, mert fel sem merem tételezni a parlament jogi apparátusáról, hogy ekkorát tévedjen egy ilyen fontos ügyben.
(20.30)
Az ügyben továbbra is az a véleményem a jog alapján állva, hogy a vétlen képviselőknek nyilvánosságra kell hozni az átvilágítási határozataikat, mert ezzel tartoznak választóiknak.
Bízom abban, hogy az esti órákban engedélyezett, halkan szóló kisebbségi véleményem eléri a célját, és független képviselői munkámat az alkotmánynak és a törvényeknek megfelelő módon folytathatom.
Köszönöm figyelmüket.
