DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Úgy látszik, tényleg nincs határa egy hivatal embertelen eljárásának. (Moraj a bal oldalon.) A kérelmet én azért nem bíráltam el, mert elnöki utasítás volt, hogy a póthatáridőben beadott igényeket '94 szeptemberéig nem lehet elbírálni a folyamatban levő ügyek elbírálása miatt. Ez volt az egyedüli indoka. Ha én kivételezni akartam volna, akkor aznap elbírálom, és már rég megkapta volna az özvegy. (Felzúdulás a bal oldalon.)
Az a kérdés, hogy bizonyítva van-e, hogy özvegy az illető. Igen, mert bíróság holtnak nyilvánította a férjét. Bizonyított-e, tisztelt miniszter úr, hogy elvitték a Szovjetunióba kényszermunkára? '49-ben írja, tisztelt képviselőtársaim, hogy a férjét polgári személyként Szovjetunióba vitték! '49-ben valaki gondolhatta, képviselőtársaim, hogy '91-ben ez kárpótlási jogcím lesz?! Mivel kell még bizonyítani, ne haragudjanak, a történelmi tényeket, hogy '45 januárjában Soroksárról, Pesterzsébetről és a többi sváb településről elvitték a német származású személyeket Szovjetunióba kényszermunkára?! Egész Magyarországról elvitték, képviselőtársaim, ahogy vonultak előre az orosz csapatok! Mit kell még bizonyítani, ne haragudjanak, ezek után?! Halott az illető! Leírta '49-ben és még mindig azt mondani neki, hogy bizonyítson! Mivel tudja bizonyítani?! Nem katona volt! Ha katona lett volna, miniszter úr, akkor a Honvédelmi Minisztérium levéltára bizonyítja, hogy katona volt. Miután polgári személy volt, a minisztérium, a levéltár nem tud semmiféle adatot adni, mert nem katona volt. Ez olyan egyszeregy, aki ezt csinálta, képviselőtársaim, három évig, ezt tudhatja!
Nagyon kérem önöket, hogy ne fogadják el ezt a választ! Nem lehet elfogadni a választ! Köszönöm szépen. (Közbeszólás a jobb oldalról: Így van! - Taps az ellenzék padsoraiból.)
