DR. VILÁGOSI GÁBOR
DR. VILÁGOSI GÁBOR
DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársam! Bár a rendszerváltás során valóban nagy várakozással tekintettünk a demokrácia vívmányai elé, azonban a történelmi hűség kedvéért meg kell említsem, hogy a lakónyilvántartó könyv vezetésének kötelezettsége nem a rendszerváltáskor, hanem már a nyolcvanas évek elején megszűnt. Ennek indoka az volt, hogy a lakcím bejelentéséről és nyilvántartásáról szóló rendelkezéseknek sem a bérlő, sem pedig a tulajdonos vonatkozásában nem volt lakásjogi következménye, hisz nem a bejelentés tényét, hanem a tényleges ott-tartózkodás tényét kellett adott esetben vizsgálnia az eljáró hatóságnak, és ezt kellett bizonyítani is. Ez a felismerés vezetett végül is oda, hogy a lakástörvény úgynevezett befogadás intézményét vezette be, aminek az volt a lényege, hogy a bérlő a tulajdonos hozzájárulása nélkül nem fogadhatott be senkit a lakásába.
Nos, nézzük a lakástulajdoni formák oldaláról ezt a kérdést. Az önkormányzatok részéről különösen értelmezhetetlen a lakónyilvántartó könyv bevezetésének, kötelező vezetésének felvetése hiánya, hisz az önkormányzatoknak a lakástörvény keretein belül rendeletben kell és kellett dönteniük a bérbeadói hozzájárulás feltételeiről, követhetővé téve ezáltal a lakásban tartózkodó személyek körét és a jogkövetkezményeket. Tudtunkkal egyébként ez kivétel nélkül meg is valósult, tehát ezek a bérbeadói hozzájárulási feltételek kimunkálásra kerültek, és többek között arra is vonatkoznak, hogy milyen személyi kör elhelyezési kötelezettségét vállalják a bérleti jog megszűnésekor, illetve kiket engedhetnek elhelyezési kötelezettség vállalása nélkül a lakásba a tulajdonosok, illetve bérlők.
(15.30)
A lakásszövetkezeteknél a tulajdonosváltozást minden esetben a lakás tulajdonosa köteles az igazgatóságnak bejelenteni, de - ahogy képviselő úr is utalt rá - itt a problémát elsősorban valóban a társasházaknál kell vizsgálnunk, illetve felfedeznünk, hiszen itt nincsen jogszabályi kötelezettség arra vonatkozóan, hogy be kell jelenteni a tulajdonosváltást például, hanem itt kizárólag a tulajdonostársak közgyűlése dönthet és dönt ebben a kérdésben. Ebből viszont az következik, hogy ha megfelelőek az alapszabályok, az alapító okiratok, és a megfelelő szabályokkal él a közgyűlés, akkor ilyen probléma természetesen ott sem vetődhet fel. De sajnos nem megfelelőek ezek a szabályok, nem megfelelően élnek ezekkel, és itt ilyen problémák valóban felvetődhetnek.
Azt hiszem, az elmondottak talán rávilágítanak arra, hogy kötelező jelleggel, központilag előírt nyilvántartás bevezetése nem indokolt, és a felvetett problémákra sem jelentene gyógyírt. Ugyanakkor pedig a társasházak vonatkozásában szeretném tájékoztatni képviselő urat is, hogy a törvény előkészítése folyik az Igazságügyi Minisztériumban, és azt én is indokoltnak tartanám, ha a problémákat tekintjük, hogy most már kötelező jelleggel elő kellene írni, hogy a lakások eladása, illetve bérbe adása bejelentési kötelezettség alá essen, ezáltal ezt a lakáskört is ki lehetne vonni az ilyen problémák alól. Egyébként pedig a Belügyminisztérium természetesen rendelkezik egy lakcímadatbázissal, és innen megnyerhetők azok az adatok, amelyek elősegítik azt, hogy az esetleges bűncselekmények esetén a bűnfelderítés sikerrel járjon.
Tehát összegzésként azt mondanám, hogy a problémák valósak, bízom benne, hogy ezekre az új, társasházakra vonatkozó törvény megoldást ad, ugyanakkor pedig egy központi lakónyilvántartás bevezetése szükségtelen, és ezek a problémák azzal nem orvosolhatók.
Köszönöm szépen.
