CSÉPE BÉLA
CSÉPE BÉLA
CSÉPE BÉLA (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Minden korban egy nemzet lelkiismerete attól függően is nyugodt vagy nyugtalan, hogy miként becsüli meg nagyjait, mártírjait, akik életüket kockáztatták vagy adták egy diktatúrával szembeni ellenállásban. Különösen igaz ez ma Magyarországon a letűnt diktatúra utáni korban.
Sajnos, szomorúan kell megállapítanunk, hogy a kialakult, átmenetinek is nevezhető korban - akár 1956-ra, akár azt megelőző vagy követő évekre tekintünk -, a volt elnyomók, üldözők általában sokkal jobb körülmények között élnek, mint a volt ellenállók; illetve az idő múlása miatt immár özvegyeik, leszármazottaik.
Kétségtelen tény, hogy 1956 értékelése, megbecsülése e parlament legelső törvénye által is megtörtént, azonban a volt ellenállók közül mára igen sokan kerültek a lakásrezsijüket fizetni nem vagy alig tudók egyre szélesebb táborába. Mikor érdekükben szólunk, nem kommunistázunk vagy valamiféle leszámolást hirdetünk, amivel gyakran az ellenzéket vádolják, s mint ahogy a minap is legfelsőbb körből az ügynöktörvénnyel kapcsolatban elhangzott, hanem jobb megbecsülésükért a nemzet lelkiismeretéhez szólunk.
És itt nemcsak 1956 hőseire gondolunk. Az '56-os szabadságharc nem egy véletlen szikra következtében lángolt fel, hanem a nemzet alapvető érdekeit képviselők ellen végrehajtott törvénysértések láncolata vezetett ehhez. Helytállásuk következménye bebörtönzés, internálás, kényszermunka volt. Megbecsülésük éppúgy fontos, éppúgy megérdemlik a megbecsülést, mint a fasizmus áldozatai és 1956 hősei.
Mindezek alapján sürgetjük a következőket:
Történjen meg végre teljeskörűen a jogi rehabilitálás. Tájékozódásom szerint ez még teljeskörűen nem történt meg. Vizsgálja meg a kormány egy, az eddiginél jobb anyagi rehabilitáció lehetőségét is. Meg kell szüntetni a nyugdíj-kiegészítés terén fennálló diszkriminációt, amely kettéosztja a nemzeti helytállásban részt vevőket aszerint, hogy nyugdíjuk 1995 decemberében 25 ezer forint alatt vagy felett volt-e. Legyen újra és posztumusz módon is adományozható az ellenállási emléklap. Kerüljön sor továbbra is az '56-os emlékérem és emléklap adományozására.
Tájékozódásom szerint az erre javaslatot tevő társadalmi bizottságot mostanában nem hívják össze, mert az elnök és titkára nyugdíjbavonulás miatt lemondott. Közvetlenül a miniszterelnökség vette kezébe ezt az ügyet, és például az emléklapot már általában nem adják ki, holott a törvény tételesen felsorolja, hogy milyen esetekben adományozható emléklap.
A törvény valóban ezt a szót használja, hogy adományozható, de ezt véleményünk szerint nem lehet egy jó vagy rosszkedv szerint alkalmazni abban az esetben, ha a törvény tételesen felsorolja az emléklap adományozásainak a kritériumait.
Összességében: harcuk, áldozatuk, küzdelmük elismerése ellenére a letűnt diktatúrával szembeni ellenállók - kevés kivételtől eltekintve - mára inkább a birtokon belüliek áldozatai, mint kiemelten megbecsült emberek. Felhívjuk a kormányzatot, a parlamentet: amennyire lehetséges, amennyire a lehetőségeink ezt megengedik, javítsunk ezeknek a megbecsülést érdemlő embereknek a helyzetén. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
(8.50)
