DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Az elmúlt három évnek nagy privatizációs botrányai voltak 1994-ben a HungarHotels, 1995-ben a Budapest Bank, 1996-ban a Tocsik-ügy és az energiaszektor - és 1997-ben minden jel arra mutat, hogy visszakanyarodunk a bankszektorba.
A kormány 1995. december 14-én döntött a Budapest Bank privatizációjáról; máig nem tudni pontosan, mi is történt a kormányülésen. Az azonban biztos, hogy a legérintettebb, személyében érintett személy Bokros Lajos volt, aki minden bizonnyal egy elfogulatlan tájékoztatást adott a kormánynak, egy darab angol nyelvű szerződéssel a kezében. Tehát a kormány tagjai nem tudták, hogy milyen szerződésről döntenek.
A privatizációt megelőző hetekben a kormány 12 milliárdos tőkeinjekcióval feljavította a bankot, majd a vételár is mindössze 12 milliárd forint volt. Ha egy zakóba teszik bele ezt a 12 milliárd forintot, majd 12 milliárdért értékesítik, akkor még el tudjuk fogadni. De egy olyan bank esetében, amelyiknek 74 fiókja volt, számtalan ingatlana, 400 ezer ügyfele, komoly ingósággal rendelkezett, és csak az ingatlanvagyona több mint 16 milliárd forint, úgy tűnik, mindenki belátja, hogy nevetséges volt ez a szerződés. A bank 1995-ös nyereségéről az állam lemondott, ez bruttó 3,5 milliárd forint volt. A szerződés alapján több mint 8 milliárd forint értékben az eladó magyar állam arra vállalt kötelezettséget, hogy a vevő rendelkezése szerint bármit visszavásárol, ami a vevőnek nem tetszik a vevő egyoldalú nyilatkozatával. Így került sor a Polgári Bank visszavásárlására 1,1 milliárd forintért, melyet később a Pénzügyminisztérium a pénzintézeti központi banknak 500 millió forintért értékesített azzal a feltétellel, hogy bizonyos kockázatvállalás esetén ez az ár csökken. Tehát az állam fizetett 1,1 milliárdot, eladta 500 millióért, és úgy hírlik, hogy az 500 millióból a valódi vételár 5, azaz öt millió forint volt és 495 millió maradt a kockázatvállalási keret.
Tegnap megtudhattuk Király Pétertől, a pénzintézeti központi bank vezérigazgatójától, hogy átvizsgálták a Polgári Bankot, és megállapították, hogy a bank '96. évi vesztesége 1,7 milliárd forint. Képviselőtársaim, 1,7 milliárd forint! Itt néhány hónappal ezelőtt az államtitkár úr azt mondta, hogy korai az ellenzék - idézőjelben mondom - "hangoskodása", mert ebből az állam még nyereségesen kikerülhet. Ennek ismeretében jó lenne tudni egyébként, hogy milyen szerződés jött létre a Polgári Bank és a Pénzügyminisztérium között a második eladást érintően.
A kormányszóvivő múlt héten pénteken kijelentette, hogy a kormány ülésén nem volt szó arról, hogy a 2,7 milliárd forintos vagyon miből áll. Ez egyébként a mai árfolyamon 3,2 milliárd forint. Nem tudni, hogy ez ingó, ingatlan, vagy miből áll ez a vagyon. Lényeg az - mondta a szóvivő úr a kormány nevében -, hogy a visszavásárlás nem jelenthet hátrányt az állam számára. Túl azon, hogy ez egy ködösítő kijelentés, egyszerűen nem igaz! A visszavásárlás hátrányt jelentett a Polgári Bank eladásánál, és a visszavásárlás hátrányt jelent ennek a vagyonnak a visszavásárlásánál is, hiszen a kormány biankót vállalt, és a biankót a Budapest Bank tölti ki az üzleti érdekei alapján. Azt a vagyont, amiből a Budapest Bank pénzt tudott csinálni, eladta, megtette maga is, hiszen eladta a nyaralókat és eladta az üdülőket. Azok a vagyonelemek, amikből viszont nem lehet pénzt csinálni - hiszen ezek elvesztett perek és behajthatatlan, rossz kihelyezésű hitelek milliói -, azok, amik részét képezik a visszavásárlásnak. Ennek az összegnek például részét képezi az olajmaffiától behajthatatlan hitelállomány is, a baráti vagy elvtársi alapon nyújtott számolatlan kölcsön is.
Ezt a kötelezettek helyett most az államunk kifizeti a banknak. Kifizeti oly módon, hogy a Reorg Rt. egy kft.-je megvásárolja. Csak zárójelben jegyzem meg: nem találtam a nyilvántartásban ezt a kft.-t. Nagy kérdés számomra, hogyan lehet rábírni a részvénytársaság kft.-jét erre az üzletre. Mekkora jutalékot, sikerdíjat vagy díjazást kap a kft.? Ki fizeti a kft. kamatveszteségeit? Hiszen 3 milliárd forintnál az egy évi kamat minimum 1 milliárd forint? Mekkora az adminisztrációs költség, mely ezekkel a behajtásokkal együtt jár, a fizetési meghagyás végrehajtási költsége és a felszámolási költség? Ki viseli ezt a többletköltséget? Azt hiszem, hogy erre a kérdésre a választ is megadhatjuk: mi, a magyar állampolgárok! A hasznát azonban néhány kedvezményezett élvezi csak. A történet erről szól, s nyilván ezért olyan nagy a ködösítés. Talán emiatt nem látjuk azt sem, hogy mekkora az az összeg, melynek megfelelő értékű kárpótlási jeggyel a Budapest Bank nem tudott elszámolni a mai napig. Ennek összegét 10 és 70 milliárd forint közé helyezik a szakértők.
Tisztelt Képviselőtársaim! Miközben a kormány (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) néhány milliárd forintos bevétel érdekében dühödt megszorító intézkedésekkel szorongatja a társadalmat (Az elnök a csengő ismételt megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), addig megmagyarázhatatlan az a nagyvonalúság, amit privatizációs és bankügyekben tízmilliárdos tételekkel tanúsít. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
