DR. JESZENSZKY GÉZA
DR. JESZENSZKY GÉZA
DR. JESZENSZKY GÉZA (MDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, hogy Eörsi Mátyás államtitkár úr - úgy is mint a külügyi bizottság korábbi elnöke - csak örülhetne annak, hogy legalább ilyenkor, egy késői órán egy érdemi külügyi vita zajlik a magyar Országgyűlésben.
Sokszor elmondtuk már sokan, a Ház mindkét oldalán, hogy időnként szükség volna ilyen vitákra. Talán úgy tűnik, hogy most van egy ilyen virtuális külügyi bizottság. Azt hiszem, el is fogadnánk ezt az összetételt, és talán akkor a szavazási eredmények is jobban alakulnának a külügyi bizottságban. De túltekintve a formai kereteken, hogy kik vesznek részt ebben a vitában, én azt szeretném remélni, hogy ez a vita is elő tudja mozdítani a két ország jobb viszonyát, csak azt kellene látni a parlament szemközti oldalán lévő kormánypárti képviselőknek is - én azt hiszem, inkább az a helyes, hogy a szemben levő oldalon a szálkát nem látják, miközben a saját szemükben van a gerenda, úgyhogy az előbb a közmondást, azt hiszem, rosszul idézte Mádai képviselőtársunk - amit valóban észre kellene venni: azt, hogy igenis az ellenzéknek a legnagyobb felelősségérzettől vezérelve ebben a vitában is - ahogy Csapody képviselőtársam mondta - a célja igenis a szlovák-magyar jó viszony.
S talán meg is kell állni egy percre, mert lassanként már mind az ország, mind a nemzetközi közvélemény a folyamatos propaganda, agymosás hatására hajlamos elhinni, hogy a mostani kormány az, amelyik jószomszédi viszonyra törekszik a szomszéd országokkal, a magyarsággal, a szomszédos népekkel, hála istennek, hogy már nem folytatja a munkáját az a kormány, amelyet ők felváltottak - ezt Eörsi Mátyástól már hallottuk. Nem tudom, hogy nem veszik-e észre azt, hogy a jószomszédi viszonyt igenis azzal lehet szolgálni, ha bizonyos eredményeket érünk el.
Én nemcsak képviselőként beszélek, hanem talán olyan képviselők nevében is beszélhetek, akik a szlovák-magyar szerződés napirendre tűzését követő vitákban mind a parlamentben, de még a ratifikációt megelőzően a külügyi bizottságban és a sajtóban is megpróbáltak jóhiszeműek lenni, megpróbálták ebben a szerződésben megtalálni a biztató jeleket. Én soha nem vitattam, és ma sem vitatom, hogy ebben a szlovák szerződésben voltak és vannak olyan pontok, amelyek előmozdíthatták volna a jobb viszonyt Szlovákia és Magyarország között, a szlovák és a magyar nemzet között. De ahogy annak idején a vitában én már elmondtam, ennek a szerződésnek a próbája csak a későbbiekben bekövetkezett események lehetnek, tehát az, hogy a szerződésben levő jó tendenciák érvényesülnek-e vagy a rossz tendenciák. S akkor, a '95. márciust követő vagy az aláírást övező napokban Kovács László külügyminiszter is egyetértését fejezte ki azzal a véleményemmel, hogy igenis a jövő fogja megmutatni, hogy ez a szerződés mit ér.
(21.10)
Tehát azoknak a nevében, akik annak idején tartózkodtak a szerződés ratifikációjakor éppen azért, hogy ezzel is jelezzék azt, hogy mennyire szívükön viselik a szlovák-magyar jóviszonyt, és ezért hangoztatott fenntartásaik ellenére nem a "nem" gombot nyomták meg, hanem a tartózkodást... - úgy látom, hogy sajnos itt összejön az összhang, egy olyan összhang jön össze, hogy azok is, akik reménykedtek, hogy a szerződésnek a betűjéből levezethető egy jó szellem, sajnos meg kell hogy állapítsák, hogy bizony ezek a várakozások nem váltak be.
Nem akarom azt állítani, hogy ez a kormánynak a bűne vagy felelőssége, hogy ez a szerződésből fakad. Én a felelősséget a másik félben látom. A kormánynak lehet jóhiszeműséget szemére vetni, de ebben a tekintetben a kormány felelősségét ma is elsősorban abban látom, hogy ebből a szerződésből jó és rossz vonásaival együtt nem tudott többet kihozni, és most ezzel az aktussal, hogy a parlament elé hozza kihirdetésre, ezzel tulajdonképpen megerősíti annak a szerződésnek a rossz olvasatát, ami sajnos bekövetkezett. Ezzel, ahelyett, hogy valóban a figyelmet keltené fel, a világ figyelmét próbálná felkelteni, megerősíti azt, hogy minden rendben van, mert ezt a szerződést, ezt a szomszédi kapcsolatot is ki lehet pipálni.
Tehát itt szeretném leszögezni a Magyar Demokrata Néppárt nevében, hogy pártom, mint eddig is, most is meggyőződéses híve a jószomszédi kapcsolatoknak, és a szlovák nemzetnek jókívánságait fejezi ki, hogy államiságának birtokában az önrendelkezési joggal élve, reméljük, képes lesz a szlovák nemzet felülemelkedni azon a rövidlátó politikán, amellyel valóban - szomorúan kell megállapítanunk, és nem a magyar parlament mondja ezt, hanem ezt mondja az Európai Unió, ezt mondják a Szlovákiába akkreditált nyugati demokráciák képviselői - Szlovákia kirekeszti magát az európai demokráciák sorából. Ezt látjuk már a NATO-tagság várható döntéseiben, és legújabban már az európai uniós tagság perspektívája is sokat romlott.
Tehát amikor a magyar Országgyűlésben egyes pártok, egyes képviselők, az ellenzék úgy véli, hogy nem érett meg az idő a szerződés kihirdetésére, akkor tulajdonképpen mi nem egy elszigetelt kisebbséget jelentünk, hanem mi összhangban vagyunk az európai demokráciák más formában, de hasonlóan kifejezett aggályaival. Úgyhogy én azt a reményemet szeretném csak megerősíteni, hogy ezt a döntést a jövő héten nem egyszerűen párthovatartozás, pártfegyelem alapján fogják meghozni, hanem lelkiismeret szerint.
Utoljára, hogy még kitérjünk Nelson admirálisra is, akinek a személyét itt felvetették, vele kapcsolatban sok - nem is adomát - hiteles történetet ismer a történetírás, de talán az előbb felhozott példánál érdekesebb és aktuálisabb lenne az, hogy amikor a brit flotta a veszélyessé vált dán flottát megsemmisítette Koppenhága kikötőjében, ez úgy történt, hogy Nelson megszegte az utasításokat. Ugyanis az óvatos politikát előíró admiralitás azt üzente, hogy ne hatoljon be Koppenhága kikötőjébe, túl veszélyesnek ítélte. Nelson a távcsövet az üzenetet rögzítő zászlókra szögezte, csak a távcsövet a vak szemére helyezte. Jó lenne, ha a jövő héten a döntésnél a pártutasítástól függetlenül azok a kormánypárti képviselők, akiknek ebben a kérdésben van lelkiismeretük, most a vak szemükre szögeznék a látcsövet vagy a fülhallgatót. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
