DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Államtitkár úr nagyon leegyszerűsítette a kérdést, amikor azt mondta, hogy itt végeredményben egy egyszerű jogi aktusról van szó, amelynek semmifajta nemzetközi kihatása nincs, végül is arról van szó, hogy van egy érvényes alapszerződés, és a magyar állampolgároknak joguk van ahhoz, hogy ezt a szöveget hiteles formában megismerjék. Ez kétségtelenül igaz; ezek után nem teljesen értem azt a vitát, ami az előzőekben lezajlott az orosz alapszerződéssel kapcsolatban, ahol a Ház mindkét oldalán nagyon hangsúlyozták - kormánypárti képviselőtársaim is hangsúlyozták -, hogy milyen fontos pozitív gesztusokat adni, kedves orosz barátainkat biztatni, hogy tartsanak ki a jó úton.
Nos, valaki még lehet olyan naiv, hogy ebben hisz, de olyan naiv nem lehet, hogy ugyanezt szlovák vonatkozásokban el tudja mondani. Ennek ellenére a magam részéről rendkívüli mértékben helyeslem, hogy a kormány ki akarja hirdetni ezt az alapszerződést. Lássák csak meg a magyar állampolgárok, hogy ez az a szöveg, amelyből semmi nem valósult meg, ez az, amire olyan nagyon büszkék vagyunk, és ez az, ami rendkívüli külpolitikai kudarcunknak felel meg, noha annak idején nagyon sok külpolitikai sikert tudtunk bekönyvelni. Valóban - ezt ellenzéki oldalról is el kell ismerni - az alapszerződés aláírása reményt keltett Európa sok politikusában, nem ismervén eléggé a szereplőket. Mert azt gondolom, egy szerződés megkötéséhez annak végrehajtásában érdekelt felekre van szükség, mint ahogy ezt ezerszer elmondtuk.
Nem akarván az időt túlságosan nyújtani, szinte a kétperces keretben maradva azt szeretném mondani, hogy érthető és a kormány számára nem feltétlenül bölcs dolog ennek az alapszerződésnek a kihirdetése. Az ellenzék ezek után mit tehet? Mérlegelhet. Vagy azt mondja, hogy ugyan kérem, ennek valójában az ég világon semmi jelentősége nincs - mint ahogy államtitkár úr ezt fel is vezette -, persze, ki kell hirdetni, mert beletartozik a szokásrendbe, nem kell ezen sokat hepciáskodni, és akkor az ellenzék is megszavazza, és akkor látszólagos béke van. A másik lehetséges magatartás az, hogy az ellenzék azt mondja, nem szavaztam meg ezt már új korában sem, tiltakoztam ellene megkötésekor, a ratifikációnál elmondtunk minden lehetségest, amiért ez rossz, hát akkor következetesek vagyunk, és a kihirdetést sem támogatjuk.
A kereszténydemokraták ebben az esetben ezt a következetességet vállalják, mert nem éreznek semmiféle olyan szempontot, amely az eredeti álláspontjukat megváltoztatná, vagy az eredetit ugyan nem változtatná meg, de mégis valamifajta haszon származhatnék abból, lenne valami olyan szlovák válasz, vagy történt volna valami olyan a szlovák kormány részéről, amely indokolná, hogy esetleg ne adjunk igazat az államtitkár úrnak, hanem gondoljunk arra, hogy van itt valamilyen fajta gesztus értékű lehetőség, és akkor van mire ezt a gesztust megadni.
(20.30)
Sajnos, kedves képviselőtársaim, nincs - ez a szomorú helyzet. Ennek megfelelően ezt a kihirdetést nem tudjuk támogatni, és ellentétben az előzővel, ahol még lehet arról beszélni, hogy ha nem most, hanem egy későbbi időben, akkor sokkal jobb légkör alakulhat ki, és akkor természetesen senki nincs e Házban, aki a magyar-orosz kapcsolatok fontosságát vitatná; mint ahogy nincs senki e Házban, aki a magyar-szlovák kapcsolatok fontosságát vitatná, sőt, érzésem, meggyőződésem szerint mindkét népnek létérdeke a kapcsolatok rendezése. Sajnos, ehhez a mai szlovák kormány nem partner. Ezért csodálkozom, hogy kormánypárti oldalról nem jelenik meg egy olyan gondolat, hogy: tisztelt Ház, igen, megkötöttük, érvényes, ki kell hirdetni, ez egy kormányzati felelősség. De azért a sorok között valahol üzenni kellene az ellenzéknek, hogy: segítsetek már; egy egységes nemzetpolitikában gondolkodva ti meg tudjátok küldeni azt a jelzést, amit meg kell küldeni!
Úgy érzem - az elhangzott kisgazda fölszólalást is figyelve -, hogy az ellenzék érzi ezt a feladatot. Nem volna helyes ebben a helyzetben egy 100 százalékos igen szavazatot megnyomni (Sic!), és értelmesen együttműködő kormány és ellenzék meg tudja osztani a feladatokat. A mi feladatunk itt annak jelzése, hogy a szlovák kormány rossz úton jár - és mi ezt a feladatot teljesíteni fogjuk. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
