ROCKENBAUER ZOLTÁN
ROCKENBAUER ZOLTÁN
ROCKENBAUER ZOLTÁN (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Annak idején a Fidesz is - mint a többi ellenzéki párt - ellenezte a román-magyar alapszerződés megkötését, több alkalommal volt módunk kifejezni, hogy miért.
Több okból is elleneztük. Hogy fölfrissítsem az államtitkár úr memóriáját: elsősorban azért elleneztük, mert súlyos hiányosságai vannak az alapszerződésnek. A szöveg - mint ahogy Surján képviselő úr az előbb elmondta - a három alapszerződés közül minden bizonnyal a legrosszabb, a magyarság számára a legkevésbé biztosítja a jogokat a határokon túl.
Aztán elleneztük azért - ugyanúgy, mint a szlovák-magyar alapszerződés esetében tettük -, mert az RMDSZ, tehát a romániai magyarság legitim szervezete feje fölött köttetett meg ez az alapszerződés. Jól emlékeznek képviselőtársaim a nyár eleji vitanapra. Mielőtt a magyar kormány alá akarta írni ezt a szerződést, itt jártak az RMDSZ vezetői, és szinte könyörögtek, hogy a magyar kormány ne írjon alá olyan szerződést, amelyből a legfontosabb követeléseik hiányoznak. A magyar kormány a romániai magyarság kérését figyelmen kívül hagyta. Eörsi Mátyás képviselő úr, aki akkor még a külügyi bizottság elnöke volt, itt a parlamentben elmondta, tudja, hogy a romániai magyarság nem támogatja az alapszerződést, ők azonban ezt az alapszerződést mégis meg fogják kötni, mert úgy ítélik meg, hogy ez a magyar kormány számára fontos.
Harmadsorban elleneztük ezt az alapszerződést azért, mert nemcsak a szövege volt rossz, nemcsak hogy az RMDSZ feje fölött köttetett meg, de azért is, mert különösen rossz volt az időzítése. A magyar kormány abból a feltételezésből indult ki, hogy csak és kizárólag Iliescuval lehet alapszerződést kötni, éppen ezért a választások előtt Iliescuval megkötöttek egy olyan szöveget, amelyről úgy gondolták, hogy ennél jobb szöveget valószínűleg nem lehet elérni.
Nos, a magyar kormány helyzetértékelése rossznak bizonyult, tegyük hozzá, szerencsére. Iliescu elbukott a választásokon, és jött helyette egy új kormány, a Ciorbea-kormány, jött egy új elnök, Constantinescu elnök, és egy olyan fordulat állt elő, amely azt mutatja számunkra, ha a magyar kormány nem siet, nem kapkod, nem bízik Iliescu győzelmében, akkor sokkal de sokkal többet érhetett volna el.
Mi üdvözöltük a ratifikációs vitán is az új román kormányt. Üdvözöltük, különösen azért, mert olyan biztató jeleket lehetett tapasztalni, olyan ígéreteket hallhattunk, amelyek tényleg azt mutatták számunkra, hogy bár valami egészen csapnivaló alapszerződés született, de talán remény nyílik arra, hogy fölülemelkedik rajta a román kormány, és többet teljesít, mint amennyi a szövegben található. Ezért üdvözöltük a román kormányt, és azóta is bizalommal fordulunk a Ciorbea-kormány felé.
Ugyanakkor azért zárójelben meg kell jegyeznem - és magunk között ezt el kell ismerni -, hogy nagyon szép ígéretek hangzottak el, de túl sok konkrétum még nem történt. Ezt azért be kell látnunk. Üdvözlöm a konzulátusok terén történt megállapodást, és különösen a mai napon ki kell hangsúlyozni, mennyire fontosnak tartjuk azt, hogy a román kormány elszánta magát, hogy a tanügyi törvényt módosítani fogja, és egy ilyen értelmű tervezetet benyújt a parlamenthez. Ezt mind üdvözöljük és nagyon fontosnak tartjuk. Biztató jelnek is tartjuk. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy az egyházi ingatlanok vagy a helyi önkormányzati törvény ügyében nem történtek lépések, és - mint ahogy mondtam - idáig még csak tervezetekkel és ígéretekkel állunk szemben.
El kell ismerni, az új román kormány nagyon nehéz küzdelmet vállalt azért, hogy Románia részese lehessen az új európai intézményrendszernek. Nehéz küzdelmet vállalt, nagyon nehéz helyzetben van, és ezt nekünk figyelembe kell venni, amikor a román kormányról beszélünk. Egy olyan gazdasági programot kell egyrészt véghez vinniük, amely szociális szempontból alapvetően sújtja a román lakosságot - valószínűleg nem lesz könnyű feladat -, másrészt pedig felvállalták a demokratizálás kérdését, ide értve a magyarság helyzetének javítását. Mindezt azért lehetséges ma megcsinálni Romániában, mert a román kormány azt mondja, hogy ez szükséges ahhoz, hogy Románia részévé váljon az új európai intézményrendszernek.
Sajnos azonban okunk van feltételezni, hogy abban az esetben, ha jelentős előrehaladás nem következik be a magyar kisebbség sorsának javulásában Romániában a NATO madridi csúcsáig, akkor bizony tarthatunk attól, hogy ez a kedvező folyamat lelassul vagy megtorpan. Ha ugyanis a NATO elutasítja a román kérelmet a madridi csúcson - tehát Romániát nem fogják meghívni az első körben -, akkor a Ciorbea-kormány minden jóindulata ellenére gyakorlatilag lehetetlen helyzetbe kerül - nemcsak gazdasági téren, bár gazdasági téren is nagyon nehéz helyzetbe fog kerülni - a tekintetben, hogy a magyar kisebbség sorsán javítson. Abban az esetben pedig, ha Románia meghívást kap a NATO-csatlakozás első köréhez - ami egyébként egybeesik mind az ottani magyarság, mind a magyar állam érdekeivel -, akkor azzal kell számolnunk, hogy az a pszichológiai hajtóerő, ami jelen pillanatban az elmúlt fél évben Romániát a demokratizálódás útján előrébb lendítette, bizony meg fog kopni.
(21.50)
Úgyhogy azt gondolom, hogy egyrészt nagyon szép és jó dolog az az ígérethalmaz, amit kaptunk, de ha a NATO-csúcsig nem érünk el haladást, akkor bizony a reményeink meg fognak csappanni.
Mi következik mindebből? Ha a magyar kormány nem ragaszkodott volna ahhoz, hogy Iliescuval kössön alapszerződést... (Közbeszólás: Iliescuval?) Iliescuval - ő volt akkor az államelnök. Horn Gyula és Iliescu kötötte meg az alapszerződést, képviselőtársam utánanézhet ennek. Tehát ha nem ragaszkodik hozzá, hogy Iliescuval kössön alapszerződést, hanem vár egy jobb pillanatra, amelyre egyébként mind az ellenzék, mind pedig a romániai magyarság kifejezetten kérte - sőt: az a romániai ellenzék is kérte rá, amelyből később kormány lett -, tehát ha megvárja Constantinescu elnökségét és a Ciorbea-kormányt, akkor most nem lennénk abban a helyzetben, hogy csak ígéretekre hagyatkozunk, hanem akkor bele lehetett volna venni ezeket az úgynevezett ígéreteket az alapszerződésbe, akkor jogi normává nemesültek volna azok az ígéretek, amelyek jelen pillanatban csak ígéretek. És akkor nem kéne attól tartanunk, hogy bizony a madridi csúcs után mindez az ígéret esetleg csak írott malaszt - abban az esetben, ha írott -, egyébként pedig pusztába kiáltott szó marad.
Úgyhogy tisztelem, amit Surján képviselőtársam elmondott, és látom benne a politikai logikát. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy mi úgy gondoljuk, hogy nem politikai helyzetről döntünk akkor, amikor a román-magyar alapszerződés kihirdetéséről beszélünk. Nem egy politikai helyzetet elemzünk, hanem egy szöveget minősítünk. Mi ezt a szöveget az ősz folyamán elutasítottuk, nem tettünk mást, mint hogy most is elutasítjuk. A Horn-Iliescu-paktumot sajnos nem tudjuk támogatni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
