AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Szakmai szempontból a magyar gazdaság '93-94-re kialakult helyzete egyértelműen szükségessé tette a stabilizációs gazdaságpolitika megvalósítását. Emlékeztetőül szeretném felhívni a figyelmet, hogy '94-ben a folyó fizetési mérleg hiánya megközelítette a GDP 10 százalékát, míg az államháztartás hiánya is meghaladta a GDP 8 százalékát. Emellett az eladósodottság színvonala is igen magas volt; a külső nettó adósság közel járt a 20 milliárd dollárhoz, a központi költségvetés eladósodottsága meghaladta a GDP 88 százalékát.
Egy súlyosan eladósodott gazdaság esetében a folyó hiányok gyors növekedése rendkívül aggasztó jelenség. A folyamatba történő stabilizációs beavatkozás elmulasztása igen komoly válságba sodorta volna az országot.
A '94-re kialakult gazdasági helyzetet - aláhúzom - nem csak a külső és belső egyensúly, illetve eladósodottság kedvezőtlen alakulása jellemezte. A rendszerváltást követő jelentős gazdasági visszaesés után felborultak a gazdaság belső arányai is: a fogyasztás a megtermelt GDP-hez viszonyítva például az 1989-es mintegy 75 százalékos szintről majdnem 90 százalékra emelkedett, ami nyilvánvalóan fenntarthatatlan. Emellett a vállalkozások jövedelemből való részesedése is irreálisan alacsony szintre csökkent.
A stabilizációs politika távlati célja a fenntartható növekedés feltételeinek megteremtése, vagyis olyan, lehetőleg minél gyorsabb gazdasági növekedés elérése, amely egyensúlyi szempontból még fenntartható, azaz, amely elkerülhetővé teszi az elmúlt évtizedekben bekövetkezett cikcakkos növekedési és restrikciós szakaszok váltakozását mutató gazdaságpolitikát. Egyensúlyi szempontból elfogadhatónak tekinthető egy olyan fizetésimérleg-hiány, amelyet a tartós működőtőke-beáramlás finanszíroz; azaz, amely nem jár az eladósodás növekedésével. Mindehhez az államháztartási hiány kellően alacsony szintje is szükséges, hiszen az államháztartás és a fizetési mérleg hiánya Magyarországon általában együtt mozog.
A stabilizáció közvetlen célrendszerét '95 elején három fő irány jellemezte:
Először: a forint leértékelésével, a csúszóleértékelési árfolyam-politika meghirdetésével és vámpótlék bevezetésével a fizetési mérleg egyensúlyának javítása; másodszor: a vállalkozások javára - és ebből következően a lakosság és a költségvetési intézményrendszer kárára - jelentős jövedelemátcsoportosítás megvalósítása a vállalkozások versenyképességének javítása, felhalmozóképességük növelése érdekében; harmadszor: az államháztartás hiányának csökkentésére bevételnövelő és kiadáscsökkentő intézkedések végrehajtása, lehetőleg olyan lépésekkel, amelyek a költségvetési szerepvállalás átértékelését, az államháztartási reform előrehaladását szolgálják.
A stabilizációs politika a '95. évi pótköltségvetésben, illetve a '96-os költségvetésben világos megfogalmazást kapott. E politika egyáltalán nem a hagyományos közgazdasági recepteket követte, hanem figyelembe vette a magyar gazdasági helyzet sajátosságait. Így például erőteljes exportexpanzióval és a vállalkozói beruházások ösztönzésével, a gazdasági növekedés fennmaradása mellett kívánta végrehajtani a belföldi kereslet elkerülhetetlen, stabilizációs célú korlátozását.
A stabilizációs politika a makrogazdasági összefüggések oldaláról egyértelműen eredményes volt. A fizetési mérleg hiánya tavaly már csak a GDP 3,5 százalékát tette ki, és ezt finanszírozta a beáramló működő tőke. A külső nettó adósságállomány 25 százalékkal mérséklődött, és ezen belül fokozottabban csökkent az állam adóssága. Az államháztartás hiánya tavaly a GDP 3,3 százalékát érte el, a költségvetési eladósodottság ez évben már a GDP 70 százaléka alá került. A vállalkozások saját forrásai évi 60-70 százalékkal emelkedtek, és a mostanra kialakult részesedési arány már elfogadhatónak tekinthető.
A stabilizáció gazdasági visszaesés nélkül valósult meg. A fogyasztás és a megtermelt GDP aránya '96-97-ben már a '89. évihez hasonlóan alakul. Mindezek alapján látható, hogy nagyságrendjeiben sikerült helyreállítani a makrogazdasági viszonyok belső arányosságát.
A képviselő úr alapkérdésére reagálva itt szeretném aláhúzni, hogy a kormányzati ciklus hátralévő időszakában nem lesz szükség a fogyasztás csökkentésére az államháztartási vagy a fizetésimérleg-hiány további mérséklése céljából. Reálisan azzal számolhatunk, hogy az export- és most már beruházásvezérelt növekedés erősödik, és megkezdődik a fogyasztás szerény bővülése is. Prognózisaink szerint az ez évi gazdasági növekedés 2,5-3 százalékot, jövőre 3-4 százalékot ér el.
A növekedéssel kétségkívül együtt járó dinamikus importbeáramlást az ugyancsak igen dinamikusan növekvő export és az idegenforgalmi bevételek gyarapodása várhatóan lényegében ellentételezi. Így a tavalyihoz közel álló fizetésimérleg-hiány keletkezik, amit a működőtőke-beáramlás továbbra is finanszírozni képes; azaz a gyorsuló növekedés nagy valószínűséggel már fenntartható lesz.
Kérem, képviselő úr, fogadja el tájékoztatásomat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
