DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A magam részéről először is szeretném megköszönni, hogy a téma idekerült, mert az az érzésem, hogy időben került ide; semmifajta olyan döntés még eddig nem született, ami végérvényes, tehát nem falra hányt borsók egymásra való dobálásáról van szó - és akkor éppen ez az az időpont, amikor véleményt lehet cserélni.
Ugyanakkor úgy érzem, itt elfeledkezünk arról a tényről, hogy egyrészt igaz az, a tankönyvkiadás nyereséges; másrészt az is igaz, hogy ebben a költségvetésnek jelentős részesedése van, hiszen nagyon sok olyan család van, ahol a tankönyveket már nem tudnák megvenni a megfelelő segítség nélkül. Ha ez a segítség egymilliárd forint nagyságrendű, akkor ez szétoszlik a tankönyvpiacon szereplő cégek között, s ennek egy elég jelentős, meghatározó része a szóban forgó Nemzeti Tankönyvkiadóhoz kerül. Ha egy olyan tőkét akarunk - és alapformájában - összehozni, amely a tankönyvfejlesztést lehetővé teszi, ezt bizony a folyamatos éves nyereségből is meg lehetne tenni, hiszen valójában költségvetési pénzről van szó, nem pedig másról. Ha csak azt a hányadot vonjuk el rendszeresen, akkor ezzel az állam a bevételeket ilyen formában vissza tudja a területre fordítani.
Végül is arra szeretnék rámutatni, hogy ha én jól értettem Pokorni képviselőtársam felszólalását: nem elvi alapokon ellenezte a tankönyvkiadó privatizációját, hanem azt mondta, hogy szülessen ebben az ügyben egy olyan konszenzus, amely a parlament mindkét oldalán vállalható, és amely - úgy tűnik - az oktatási bizottságban már kormánypárti oldalról is kapott politikai támogatást. Ehhez szeretnék a magam részéről is csatlakozni, hogy ne csak mindig egymást üssük-vágjuk, hanem építsünk is valamit.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
