DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS, az alkotmány- és igazságügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmány- és igazságügyi bizottság a május 14-én megtartott ülésén az alkotmány módosításával kapcsolatos T/4300. számú törvényjavaslat vitája során 23 felszólalást hallgatott meg, amely természetesen magában foglalja a kormány képviselőjének megszólalásait is. A vita több mint 2 órán keresztül tartott, és elsősorban azokat a politikai, jogpolitikai kérdéseket érintette, amelyek az utóbbi hetekben az Országgyűlés egyéb plénumain is felvetődtek, és elsősorban az alkotmányozási moratóriummal kapcsolatos kérdésköröket érintették.
A bizottsági ülésen felvetődött az, hogy milyen viszonyban van egymással a most beterjesztett alkotmánymódosítási törvényjavaslat és az alkotmányozási moratórium tekintetében a korábban megkötött politikai megállapodás. A vitában kikristályosodott többségi vélemény szerint ez a korábbi politikai megállapodás ma már nem élő és hatályos megállapodás, ugyanis az 1996. december 17-én az alkotmánykoncepcióról szóló országgyűlési határozathozatalkor hatályát vesztette, mivel az ellenzéki pártok közül három nem támogatta azt.
Mindezek ellenére, a fentiek hangoztatása mellett, a kormánykoalíció úgy foglalt állást, hogy az alkotmányozási munkát továbbfolytatja és megkísérli az alkotmány szövegtervezetének elkészítését és az Országgyűléshez történő benyújtását, bár a három ellenzéki párt magatartásából már arra a következtetésre jutott, hogy ezek a pártok nem kívánják komolyan az új alkotmány létrehozását, vagy pedig csak olyan alkotmány létrehozását tekintik elfogadhatónak, amely szinte egyoldalúan tükrözi saját véleményüket, míg a 72 százalékot megjelenítő többség véleménye nem juthat kellően kifejeződésre, hiszen ez a magatartás az előrevivő kompromisszumok megkeresését és kidolgozását lehetetlenné teszi.
Tisztelt Országgyűlés! E politikai kérdések uralták a bizottsági vitát, ugyanakkor a kormánypártok felszólalóinak hangsúlyozni kellett azt, hogy elkerülhetetlenül szükségessé vált az alkotmánymódosítás, mert a többszörös és az Alkotmánybíróság által megállapított mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés, valamint a törvényhozás előtt álló feladatok nem teszik lehetővé az alkotmánymódosítás további halogatását. A többségi vélemény megfogalmazói tételesen is elemezték a törvényjavaslatban szereplő, az alkotmánymódosításra irányuló elképzeléseket, és a kormányt képviselő igazságügyi politikai államtitkárral együtt az egyes elemekről egyenként is nyilatkoztak. A rendelkezésemre álló idő rövidsége miatt a teljesség igénye nélkül ezek lényege a következő volt:
Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvény módosításával összefüggésben szükséges az alkotmány módosítása azért, mert a hatályos alkotmány szerint az összeférhetetlenség megállapításáról egyszerű szótöbbséggel kell dönteni, míg nyilvánvaló, hogy ezt a döntést szükségszerű minősített többséghez kötni. Ez a módosítás tehát mintegy szükségszerűen következik az összeférhetetlenségi törvény közelmúltban történő elfogadásából.
A törvényjavaslat 2., 3. és 4. §-aiban az Alkotmánybíróság évekkel ezelőtti döntése következtében szükséges a népszavazási törvény módosításának konzekvenciáit keresztülvinni, amelyekhez ugyan nem szükséges feltétlenül az alkotmányban történő rögzítés, de korábban valamennyi párt egyetértett abban, hogy a népszavazással összefüggő legfontosabb rendelkezéseket célszerű alkotmányos rangra emelni. A módosításban szereplő rendelkezések tartalmilag valamennyi párt támogatását bírták.
(Az elnöki széket dr. Füzessy Tibor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A törvényjavaslat 5., 6. és 7. §-ai a miniszterelnök, illetve a miniszterek mandátumának, megbízatásának megszűnésével kapcsolatban felvetődő kérdéseket rendezik. Ezek az elemek nem hatalmi jogosítványokat érintő, hanem elsősorban technikai jellegű rendelkezések, amelyek rendkívül nagy gyakorlati jelentőséggel bírhatnak azokban az esetekben, ha a rendezést igénylő valamely tény bekövetkezik.
(10.20)
Többségi véleményként hangsúlyozzuk, hogy ezek nem politikai jellegű módosítások, hanem kizárólag technikai jellegűek, és ezeknek alkotmányban történő szabályozásával kivétel nélkül egyetértenek a különböző politikai pártok is.
A négyszintű igazságszolgáltatás bevezetését eredményező módosítás hosszú évek óta igényelt megoldási mód. Az alkotmányügyi bizottságban 1996 tavaszán megtartott nyílt napon a Legfelsőbb Bíróság képviselői a leghatározottabban azt nyilatkozták, hogy nélkülözhetetlennek tartják annak bevezetését, továbbá megemlítendő, hogy ez a változtatás a Magyar Bírói Egyesület 1993-as reformcsomagjában is szerepelt. Ma ezt a megoldási módot az igazságszolgáltatási reform egyik alapkövének tekintjük.
A javaslat 9. §-ában szereplő két módosítás ugyancsak az igazságügyi reform része. Az első szabályozás a társas bíráskodást érinti, míg a második a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatának mint intézménynek az alkotmányban történő megjelenítését célozza. Az országos igazságszolgáltatási tanács felállításának alkotmányban történő megjelenítése az alkotmánykoncepció tárgyalása során négy párt támogatását nyerte el. Erre való tekintettel sem a kormányzat, sem a kormánykoalíció pártjai nem ragaszkodnak feltétlenül az országos igazságszolgáltatási tanács alkotmányba történő beemeléséhez. Egyeztetés után el tudják fogadni azt az álláspontot, hogy erről a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló kétharmados törvény rendelkezzen.
Az ügyészséggel kapcsolatos rendelkezések szakmai jellegűek, míg a menedékjogról szóló rendelkezés megváltoztatása pedig kizárólag azt a célt szolgálja, hogy az teljes egészében konformmá váljon a menekültek státusával foglalkozó 1951-es genfi konvencióval.
A többségi véleményt összefoglalva jelezni szeretnénk, hogy a törvényjavaslatban semmi olyan elem nincs, ami úgynevezett politikailag érzékeny kérdést érintene, amelyben például a kormány saját hatalmát kívánná növelni, vagy a hatalom számára kedvezőbb berendezkedést segítene elő. Évek óta húzódó kérdések megoldásáról van szó, a tárgyalások többször azért szakadtak meg, mert mindenki az alkotmányos rendezéssel értett egyet, és várta az új alkotmány megszületését. Ez azonban nem várható a közeljövőben, így az alkotmány módosítása a kormány által kezdeményezett módon szigorúan szűk körű, de egyben szükséges. Ezért az alkotmányügyi bizottság többsége - 13 igen szavazattal, 8 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül - általános vitára alkalmasnak minősítette a törvényjavaslatot. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
