DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! 1994 őszén módosította ez a mostani Országgyűlés ciklusa során a Magyar Köztársaság alkotmányát. Ez a módosítás akkor egy rövid, technikai jellegű, elsősorban az állampolgári jogok országgyűlési biztosainak helyzetére, és alkotmányos szabályozására és az Alkotmánybíróság létszámára vonatkozó módosítás volt.
1995. május 2-án született az a megállapodás, amely az új alkotmány előkészítésének érdekében azt tartalmazta, hogy alkotmánymódosítási moratórium kerüljön bevezetésre addig, amíg az alkotmány el nem készül. Ugyanakkor mára, tisztelt képviselőtársaim, azt hiszem, világosan láthatjuk, a tények ezt bizonyítják, hogy az az ok, az a feltétel, amiért az alkotmánymódosítási moratórium megszületett, nem teljesül, és nincs reális esélye annak, hogy az új alkotmány szövegét népszavazás erősítse meg ebben a kormányzati vagy parlamenti ciklusban.
Emellett, tisztelt Ház, idő közben olyan jogalkotási követelmények és szükségletek merültek fel, amelyeknek a kormány eleget kíván tenni. A kormány kifejezett kötelessége, hogy ezeknek eleget tegyen.
Ezek a jogalkotási kötelezettségek egy oldalról az Alkotmánybíróság határozataiból következnek. Nevezetesen: a népszavazás tárgykörére vonatkozó módosítás, szabályozás, illetőleg a kormánytagok jogállására, felelősségére vonatkozó átfogó szabályozás kidolgozására, alkotmánybírósági határozat, időpont megjelölésével - 1997. július 15-i dátummal - kötelezi az Országgyűlést és ezen keresztül a kormányt.
(10.00)
A tennivalók másik jelentős köre az igazságügyi reform megvalósításával kapcsolatos. Az igazságügyi reform lényegével, tartalmával, fő irányaival kapcsolatosan most természetesen nem kívánok részletesen szólni, hiszen a következő napirend keretében bőségesen lesz lehetőségem kifejteni az ezzel kapcsolatos kormányzati álláspontot. Azt azonban most is szeretném nagyon határozottan és világosan leszögezni, hogy az igazságügyi reformra, tisztelt képviselőház, nem a kormány ambíciói miatt van szükség. Azért van szükség, tisztelt Ház, mert ez valamennyi magyar állampolgár érdeke, hogy jól szervezett, jól működő igazságszolgáltatása legyen a Magyar Köztársaságnak. Ez független kormányzati ciklustól, ez a tendencia a korábbi kormányzati ciklus alatt is érvényesült, és meggyőződésem, hogy a jelen cikluson túlmutató feladatai is lesznek még a következő kormányoknak e tekintetben.
Ha ezt a reformot nem kezdjük el, tisztelt Ház, további késlekedés következhet be, aminek a következményei még inkább tetézhetik azokat a problémákat, amelyeket ezzel a reformmal meg kívánunk oldani. Ez tehát a második tényezője az alkotmánymódosítás indokoltságának és szükségességének.
Az okok harmadik csoportja, tisztelt Ház, a kisebb jelentőségű jogalkotási kötelezettségekből adódik, amelyek nemzetközi kötelezettségeinkkel függenek össze: nevezetesen a menedékjogra vonatkozó szabályozás összhangba hozatalát kívánjuk megvalósítani a genfi egyezménnyel, illetőleg az időközi jogszabály-változások - mint például az összeférhetetlenségi törvény elfogadása - az a tény, amely az alkotmány-módosítást bizonyos ponton elkerülhetetlenné teszi.
Ezek tehát azok a szakmai - ha úgy tetszik -, politikai okai, indokai az alkotmány-módosításnak. Az elmúlt napok során valamennyien tanúi lehettünk azoknak a heves vitáknak, parlamenti és parlamenten kívüli csatározásoknak, amelyek akörül a vád körül alakultak ki, hogy a kormány felrúgta az alkotmány-módosítási moratóriumot a módosító csomag beterjesztésével.
Tisztelt Ház! Szeretném hangsúlyozni - és el kell mondani világosan a közvélemény számára is -, hogy annak semmiféle jogi és politikai kényszere nem volt sem 1994-ben, sem 1995-ben, hogy a koalíció a maga legitim, demokratikus úton szerzett 72 százalékos parlamenti többségét ne használja fel akár az alkotmányozásra vagy akár az alkotmánymódosításra. Abból a megfontolásból indultak ki a koalíciós pártok, tisztelt Ház, hogy igenis, az új alkotmánynak tükröznie kell egy olyan konszenzust a politikai pártok között, amely az alkotmány tartalmában, szövegében egyaránt kifejezésre jut. De hangsúlyozom, erre a korlátozásra, hogy alkotmánymódosításra vagy az alkotmányban új rendelkezések bevezetésére csak öt párt egyetértésével kerülhet sor, erre vonatkozóan semmilyen politikai és jogi kényszer nem áll fenn. Ezt a kormány és a kormánykoalíció önként vállalta annak reményében és abban a várakozásban, hogy reálissá válik belátható időn belül az új alkotmány megalkotása, és természetesen ez az a feltétel, amely döntő tényezőként hatott közre. Miután ez a feltételezés, úgy tűnik - sőt egyre inkább bizonyossá válik -, hogy nem valósulhat meg, ezért nincsen olyan kötelezettségünk, hogy más, a kormányzás szempontjából fontos teendők megvalósítását is hátráltatva vagy befolyásolva továbbra is tartózkodjunk az alkotmány-módosítástól.
Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy a kormány maximálisan igyekezett a lényegében technikai jellegűnek is minősíthető alkotmánymódosítási csomag tartalmának kialakításakor a pártok közötti egyeztetésre, hangsúlyozom: nem alibiegyeztetésnek és nem látszategyeztetésnek szántuk - legalábbis a kormányzati oldalról - az egyeztetéseket, hiszen többször kértük, hogy írásban juttassák el hozzánk az alkotmánymódosító csomaggal kapcsolatos állásfoglalásukat. A Fidesz kivételével valamennyi párt ezt a kérést teljesítette, az egyeztetések hoztak olyan eredményt, amely módosítást hozott a normaszövegben; és maradtak el olyan részek, amelyek az eredeti előterjesztésben szerepeltek. Tehát nem valós az a megállapítás és minősítés, hogy a kormány látszategyeztetéseket folytatott csupán.
Még egy kérdéssel szeretnék foglalkozni, amely szintén a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőjének szájából hangzott el, amelyet ha idézek, így tudok összefoglalni vagy pontosan rekonstruálni: miután a koalíció érzi - mondta a képviselő -, hogy el fog bukni jövőre a választásokon, ennek tompítására kívánja átszabni az alkotmányos rendszernek az MSZP-SZDSZ-koalícióra nézve korlátozó szabályait. Azóta is keresem, hogy vajon ebben az alkotmány-módosítási csomagban hol vannak azok a pontok, amelyek ilyen tartalmúak vagy ilyen természetűek. Szó sincs arról, hogy az alapvető közjogi vagy politikai viszonyokat érintenék, vagy a koalíció hatalmát bármi módon bebetonozó módosításokról lenne szó. Nyilvánvalóan nem tekinthető a végrehajtó hatalom vagy a koalíció erősítésének, ha az Igazságügyi Minisztérium vagy a végrehajtó hatalom jogkörét erőteljesebben korlátozzuk a bíróságokkal kapcsolatosan. Tehát ez a feltételezés sem áll meg.
Tisztelt Ház! Ezek után a javaslat néhány lényeges elemére szeretném felhívni a tisztelt Ház és a közvélemény figyelmét. Ahogy említettem, három nagy indok és három nagy tényező határozza meg az alkotmánymódosítást. Öt tárgykörben kívánja a javaslat módosítani a hatályos alkotmányt, ezek a tárgykörök a következőek: az összeférhetetlenség kimondásához szükséges szavazatarány meghatározása, a népszavazás szabályozása, a kormánytagokra vonatkozó rendelkezések megváltoztatása, az igazságügyi reformmal kapcsolatos előírások és a menedékjogra vonatkozó szabályok.
Az első témakörrel kapcsolatosan nagyon röviden csak annyit tudok mondani, tisztelt Ház, hogy az összeférhetetlenség kimondásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatára legyen szükség, ez teljességében összhangot teremt a mentelmi joggal kapcsolatos szabályozással. Úgy hiszem, ez külön indokolást nem igényel.
A második tárgykör a népszavazásra vonatkozó alkotmányos rendelkezések kibontása, amely tekintetében 1993 óta áll fenn alkotmánybírósági határozat alapján szabályozási kötelezettség. Ennek az alkotmányhoz igazítása nem történt meg: új törvényt kell alkotni az Alkotmánybíróság döntése alapján a népszavazásról és természetesen a népi kezdeményezésről; ennek az előkészítése és egyeztetése a pártok között megtörtént. Több alapvető szabályt az Alkotmánybíróság rendelkezése alapján alkotmányban indokolt megjeleníteni; hiszen a népszavazásról, mint a közvetlen demokrácia legfontosabb intézményéről a hatályos alkotmány mindössze annyit tartalmaz, hogy kétharmados törvényben kell az Országgyűlésnek szabályoznia. Ezért tehát az alkotmánynak rendelkeznie kell a népszavazás fajtáiról, a kezdeményezésre jogosultakról, a tiltott tárgyakról, az eredményességre vonatkozó legfontosabb szabályokról, és szólni kell a népi kezdeményezés jogintézményéről is.
A harmadik témakör a kormány tagjainak és az államtitkároknak a jogállására és felelősségére vonatkozó alkotmányos szabályozás átalakítása. E tekintetben szintén régi igény és régi kötelezettsége a kormánynak, hogy ezt a területet szabályozza. Ez az igény még határozottabban jelent meg az Alkotmánybíróság határozatában, amely ez év július 15-ig tette az Országgyűlés kötelességévé a törvény megalkotását. A törvény részleteiről - hiszen a mai nap szintén elhangzik ebben a tárgykörben expozé - ez alkalommal kívánok majd szólni.
(10.10)
Mindenesetre azt le kell szögeznem, tisztelt Ház, hogy a törvény megalkotásához feltétlenül szükség van a hatályos alkotmány szövegének apró korrekciójára, pontosítására, éppen azért, hogy egyértelmű legyen a jogi helyzet.
A negyedik témakör az igazságügyi, igazságszolgáltatási reformmal kapcsolatos szabályozást tartalmazza, amelynek kapcsán szintén számos vita bontakozott ki már az előkészítés időszakában.
Az alkotmánymódosítással együtt a reformhoz szükséges hét törvényjavaslat benyújtásra került a Ház elé, és a közeljövőben újabb, ehhez szorosan kapcsolódó törvényjavaslatok benyújtására kerül sor. Nyilvánvaló, hogy a hatályos alkotmány néhány pontjának módosítása nélkül az igazságügyi reform végrehajtása, amelyet - ahogyan a bevezetőben is hangsúlyoztam - nemcsak a kormányprogram szempontjából kell fontos feladatnak tekintenünk, hanem valamennyi állampolgár számára rendkívül jelentős ügyről van szó, ez szükségessé teszi az alkotmánymódosítást. Mégpedig a bírósági szervezet tekintetében, ahol a jelenlegi hatályos szöveg felsorolja a bírósági szervezet különböző egységeit. Ezt a négyszintű bírósági rendszer kialakításával ehhez a tényhez, illetve ehhez kell majd igazítani, ami egyébként megfelel a magyar jogi hagyományoknak, és sok ponton igazodik a fejlett európai államok bírósági szervezeti rendszeréhez is.
A második témakör a bírói függetlenség alapvető biztosítékaként a politikailag semleges bírói hatalom megfelelő jogi garanciáinak, szervezeti garanciáinak megjelenítése érdekékben létrehozandó országos igazságszolgáltatási tanács létrehozásával kapcsolatos.
Végezetül ehhez a körhöz tartozik a Legfelsőbb Bíróság feladatával, szerepével kapcsolatos alkotmányos szabályozás, amelynek magában kell foglalnia a Legfelsőbb Bíróságnak azt a feladatát, hogy olyan jogegységi döntéseket hozzon, amelyek elősegítik az egységes bírói gyakorlat kialakulását.
Az ügyészség várható szerepváltozására tekintettel apró korrekcióra van szükség az ügyészségre vonatkozó alkotmányos passzusban, és az igazságszolgáltatási reform utolsó kérdéseként foglalkoznia kell az alkotmánymódosításnak a jogorvoslati jogosultság alkotmányos szabályozásával, amelyet a jelenlegi alkotmányos szöveg meglehetősen parttalanul határoz meg, és amelynek ésszerű korlátozása, meggyőződésem, hogy nem jelent jogkorlátozást, sőt, a jogérvényesítés fontos feltételeként határozható meg.
És végezetül ötödik témakörként szóltam a menedékjogra vonatkozó alkotmányi rendelkezés módosításáról, amely a genfi egyezménnyel történő összhang megteremtése érdekében szükséges, és a nyelvi okokból történő üldözésre utaló szövegrész elhagyását tartalmazza.
Tisztelt Ház! Ez az az öt témakör, amelyben a kormány, támaszkodva a kormánykoalíció pártjainak támogatására, benyújtja a Ház elé az alkotmánymódosítási csomagot.
Azt kérem a tisztelt képviselőktől, ellenzéki pártok képviselőitől, hogy a vitában célszerű lenne elsősorban a javaslatokra, azok tartalmára koncentrálni a vitát, hiszen világosan látható, a javaslatok tartalmából egyértelműen kifejeződik, hogy milyen indokok és milyen szükségletek alapozzák meg ezt az alkotmánymódosítást.
Kérem, hogy a vita után támogassák a kormány által benyújtott törvényjavaslatot. (Taps.)
