DR. KUTRUCZ KATALIN
DR. KUTRUCZ KATALIN
DR. KUTRUCZ KATALIN (MDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A napirend előtti felszólalások témája már sokszor és sok vihart kavart ebben a Házban, és többen igyekeznek azt a látszatot kelteni, hogy az ellenzék azért akarja fenntartani lehető legszélesebb körben a napirend előtti felszólalásokat, mert így akarja magát mutogatni, és főleg - az is elhangzott már számtalanszor - így akarja húzni az időt, vagyis a napirend előtti felszólalás egy bizonyos fajta obstrukciós eszköz lehet az ellenzék kezében.
Szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét arra, hogy ez a házszabály-módosítás, amelyről a vita tényleg nagyon régóta folyik már, és nagyon sok albizottsági ülésen vettünk részt Szigethy képviselőtársammal együtt, és nagyon sok kérdésben egyetértés volt a patkó mindkét oldala között, hiszen ez a házszabály-módosítás nem egy szakaszból áll, hanem a Házszabálynak számos részét érinti.
Van közte például egy olyan házszabály-módosítási rész, amiben már a kezdet kezdetén, tehát még az előző leszavazás előtt is egyetértettünk, és ha az ellenzék pusztán az időt akarná húzni, akkor egészen biztos, hogy ennek a házszabályi résznek a módosításába nem ment volna bele, mégis azonnal vagy legalábbis nagyon hamar egyetértés született: ez az ügyrendi javaslatok kérdése. Jelenleg a Házszabályban az szerepel, hogy ügyrendi javaslatot bárki bármikor tehet, öt perc áll rendelkezésére, ehhez az ügyrendi javaslathoz minden képviselőcsoportból egy személy hozzászólhat, és nincs korlátozva az idő.
Tehát, tisztelt képviselőtársaim, ha az ellenzéki képviselőcsoportok az időt szeretnék húzni és a Ház munkáját nehezíteni, akkor ez az a házszabályi lehetőség, amivel éltek volna már számtalanszor, mert nincs korlátozva, hogy hány ügyrendi javaslatot lehet tenni egy óra alatt, azt legfeljebb az idő korlátozza. Nincs korlátozva a hozzászólások időtartama, de az ellenzék soha nem élt ezzel a lehetőséggel, és amikor felmerült a módosítása - mert nem éltek általánosan ezzel a lehetőséggel, de az ügyrendi javaslatokkal olyan természetű probléma volt, hogy sokszor nem lehetett eldönteni, hogy valaki ügyrendi javaslatot kíván-e előterjeszteni vagy sem -, ennek a kérdésnek a rendezésére az ellenzék minden pártja készséget mutatott, és nagyon gyorsan sikerült megegyeznünk abban, hogy a lehetőségét sem hagyjuk meg az ilyesfajta időhúzásnak, azzal kell kezdeni, hogy elmondjuk az ügyrendi javaslatot, és utána legfeljebb két percben lehet indokolni, tehát bizonyos fajta korlátozásokat életbe léptettünk.
(14.30)
Ami a napirend előtti felszólalásokat illeti: azt hiszem, ezt azért is mondhatom, mert a kompromisszumnak az része, amelyet képviselőtársaim előterjesztettek, pont a Magyar Demokrata Néppárttól származik. Vagyis az a rész, hogy valaki napirend előtt öt percben szólalhat fel, rendkívüli, halaszthatatlan - nem mondom el a felsorolást végig, hogy milyen - ügyben. Aki személyében érintett, erre két percben reagálhat, illetve a kormány is reagálhat öt percben, ha igényt tart erre, mert nem feltétlenül olyan egy napirend előtti felszólalás, amelyre reagálni kell.
A vita során mind a két oldalon az volt a félelem - és erre sajnos van a Házban precedens -, hogy az utolsó szó jogán megszólaló fél valami olyasmit mond, amire feltétlenül reagálni kellene, és ha nincs meg erre a reagálási lehetőség, akkor elszáll az a nagy méltánytalanság, ami az egyik oldal részéről érte a másikat. Vagyis azt lehet mondani, hogy egyfajta gyanakvás van a két oldal között, és ez sokszor nem is alaptalan.
Ezért azt kértük - és ez volt a Magyar Demokrata Néppárt kompromisszumos javaslata -, hogy legalább a jelzésre adják meg a lehetőséget az ellenzéki képviselőcsoportok számára; ez egyébként benne van ebben a beterjesztett javaslatban. Nevezetesen arról van szó, hogy ha a napirend előtt felszólaló úgy érzi, hogy a napirend előtti felszólalására nagyon méltánytalan reagálás történt, amire legalább mondani kellene, hogy nem így van, nem felel meg a valóságnak - nem szeretném tovább ragozni -, akkor azt legalább megtehesse, hogy szót kérjen, és az Országgyűlés döntse el, hogy ezt a méltánytalanságot olyan mértékűnek ítéli-e, hogy valóban megadja a szót - gondolom, hogy erre is lesz majd precedens az elkövetkező időkben -, meg az is előfordulhat, hogy a többség - élve a többséggel - nem adja meg a szót. Ezt megteheti, de legalább a jelzés megtörtént, tehát legalább a napirend előtt felszólaló azt tudta érzékeltetni, hogy kérem, itt velem valamiféle méltánytalanság történt - tehát nem száll el a levegőben.
Ugyanakkor nagyon sajátszerűnek tartom, hogy ugyanebben a javaslatban azt a másik elemet, amivel viszont mindenki egyetértett - legalábbis az előzetes tárgyalások során úgy tűnt fel -, nevezetesen azt, hogy nemcsak a frakcióvezető szólalhat fel napirend előtt, hanem a frakció nevében és megbízásából - a megfogalmazás persze lehet más, de a lényeg az, hogy a frakció nevében - a frakció véleményét adott esetben ne csak a képviselőcsoport vezetője mondhassa el, hanem ezt más is megtehesse, akit a frakció megbíz - ez ebből a javaslatból kimaradt. Itt ismételten a frakcióvezető szerepel.
Nem tudom, hogy mi ennek az oka, de itt méltánytalan helyzetek is előfordulhatnak. Ugyanis úgy gondolom, méltányolható dolog, hogy egy rendkívül fontos ügyben a frakcióból az a személy szólaljon meg, aki azt az adott ügyet leginkább ismeri. Nem biztos, hogy ez a frakcióvezető. Lehet, hogy egyes képviselőcsoportokban vannak ügyeletes zsenik, akik mindenhez értenek. Mi, a Magyar Demokrata Néppárt tagjai, nem vagyunk különleges emberek. Amihez értünk, ahhoz értünk, de nem szeretünk beleavatkozni mások felségterületébe.
Ezért aztán az a helyzet áll elő, hogy egyre több a frakcióvezető-helyettesek száma, és ez nem azért van, tisztelt képviselőtársaim, mert itt mindenki cím- és rangkórságban szenved, és frakcióvezető-helyettes akar lenni, hanem azért, mert ő ért egy adott területhez, és a frakció szeretné, ha megszólalhatna. És akkor napirend előtt számtalanszor előáll az a méltánytalan helyzet, hogy a frakcióvezető bebújik a padok alá, és kioson, mert ha itt van, akkor a frakcióvezető-helyettes nem szólalhat meg - hiszen csak helyettesként, kvázi-frakcióvezetőként szólalhat meg -, és ki kell vonulnia azért, hogy az adott kérdést jobban előadni tudó frakciótársa - aki mellesleg ki van nevezve frakcióvezető-helyettesnek azért, hogy erre technikailag lehetőség legyen - elmondassa a frakció véleményét. Úgy gondolom, hogy a Házszabálynak ezen a részén feltétlenül változtatni kellene, és meg kellene adni azt a módot és lehetőséget, hogy az beszéljen a frakcióból, aki az adott kérdéshez leginkább ért, és nem kellene olyan méltatlan helyzetbe hozni a frakcióvezetőket, hogy számos esetben a padok között kelljen kiosonniuk napirend előtt. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps minden oldalról.)
