DR. SZIGETHY ISTVÁN
DR. SZIGETHY ISTVÁN
DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés 1994 őszén egy vadonatúj Házszabályt fogadott el. Ebben a megelőző parlamenti ciklus tapasztalatait próbáltuk úgy összefoglalni, hogy ezzel a mostani parlament és a későbbi parlamentek számára megfelelő kereteket tudjunk biztosítani a folyamatos működéshez.
Már akkor elhatároztuk, hogy azért, mert több új intézményt vezettünk be, egy év után visszatérünk a tapasztalatok feldolgozására. A tapasztalatokat el is kezdtük feldolgozni, és ebben a munkában a parlamenti frakciók egyaránt részt vettek. Az elmúlt év tavaszán már az Országgyűlés elé került egy összeállítás, amely végül is nem módosította egészében a Házszabályt, több kisebb házszabály-módosítás természetesen azóta is volt részletkérdésekben, többek között éppen az összeférhetetlenségi törvény kapcsán a közelmúltban. A nagy, átfogó házszabály-módosítást azonban most terjesztettük az Országgyűlés elé.
Szeretném hangsúlyozni, hogy bár ennek a házszabály-módosító csomagnak előterjesztőjeként Toller László a Szocialista Párt részéről és én a Szabad Demokraták Szövetsége részéről lettünk feltüntetve, valójában ez az előterjesztés kollektív munka, legalábbis túlnyomó részében kollektív munka, a különböző parlamenti frakciók között létrejött kompromisszumok eredménye. Időnként nem is volt szükség kompromisszumokra, hiszen az alkotmányügyi bizottság folyamatos gyakorlatában megoldott egyes szabályjavaslatokat érintettünk be a Házszabály mostani tervezetébe.
Miért mégis ketten szereplünk ezen a módosító javaslaton előterjesztőként? Szeretném hangsúlyozni, hogy egy rendelkezés, a 14. §, a napirend előtti felszólalásokat érintő rendelkezés kivételével az előterjesztés többi részében kialakult a pártok közötti egyetértés. De hangsúlyozni szeretném, hogy a napirend előtti felszólalások kérdésében is tulajdonképpen nemcsak a két kormánypárt értett egyet ezzel a most előterjesztett változattal, hanem ellenzéki támogatása is volt ennek az elképzelésnek. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez az elképzelés is kompromisszumos, és az ellenzék számára több jogot biztosít, mint az elmúlt év nyarán leszavazott, korábbi javaslat volt.
Mivel ez egy átfogó, nagy házszabály-módosítás, természetesen nemcsak a napirend előtti felszólalásokról szól, amint az előbb már jeleztem is. Csak címszavakat szeretnék említeni: többek között például új elem, új intézmény, hogy bevezetjük a bizottsági tájékoztatót mint újfajta parlamenti megnyilatkozási módot, olyan esetekben, amikor például az Országgyűlésnek nem kell határozatot hoznia arról, hogy egy bizottság egy adott témakörben milyen beszámolót készített el. Módosító javaslataink vannak például a szavazási rendről, ezen belül például a zárószavazásról, éppen az azóta megszerzett tapasztalataink bedolgozása értelmében. A költségvetési bizottság kifogásolta, és joggal kifogásolta, hogy a költségvetési vita sajátosságait a Házszabály eddigi rendelkezései kellőképpen nem vették figyelembe. Ennek megfelelően a költségvetési vitára is új rendelkezéseket tartalmaz a mostani előterjesztés. Lényeges, hogy a Házszabály értelmezésével kapcsolatban eddig több olyan vitás kérdés merült fel, hogy mikor fordulhatnak, ki fordulhat az alkotmányügyi bizottsághoz értelmezés végett, amelyekről szintén célszerű egy újabb normatív szabályozás. Érinti a hivatali szervezetet, a titokvédelmet, a könyvtárat is ez a mostani csomag, tehát nagyon sok olyan új rendelkezés kerül a Házszabályba, amelytől egyértelműen azt várjuk, hogy a Ház további munkáját fogja elősegíteni.
Hangsúlyozom: az előbbi kérdésekben egyetértés volt a különböző frakciók között.
A vita a napirend előtti felszólalások kérdésében alakult ki, és tulajdonképpen ez a 14. § jelentette azt a pontot, amely miatt végül is azok sem vállalták az előterjesztés aláírását, akik ezzel egyetértettek, és remélhetőleg a vita során is támogatni fogják a tervezett megoldásokat.
Mi lenne a változás? A napirend előtti felszólalásokra nem bármelyik ülésnapon kerülhetne sor, hanem a parlament rendes ülésezése szerinti első két tárgyalási napon, ülésnapon. Tehát ha bármilyen ok miatt - akár azért, mert vitanap van, akár a parlament összegyűlt munkája miatt - további ülésnapot kell beilleszteni a parlament munkarendjébe, akkor ezeknél az ülésnapoknál erre a rendkívüli napirend előtti felszólalási lehetőségre nem kerülne sor. Ez a parlament működőképességét segítené, hiszen általában ezekre a rendkívüli napokra megadott célból hoz döntést az Országgyűlés.
A másik kérdés, hogy a vita keretében - hiszen a napirend előtti felszólalásokból már vita keletkezett, ellentétben a kezdeti elképzeléssel, hogy ez csak valamiféle előterjesztés, bejelentés lesz - kétpólusúvá kívánjuk tenni ezt a vitát. Ha valaki egy napirend előtti felszólalás keretében egy rendkívüli, halaszthatatlan, országos jelentőségű ügyben valamit el kíván mondani, akkor erre a kormány képviselője reagáljon csak, és legfeljebb az a személy, akit személyében érint az itt kialakult párbeszéd.
A napirend előtti felszólalások másik nehézsége volt eddig, hogy az 5 percben elmondottakra és az esetleges, különböző észrevételekre a kormány képviselője mindössze 2 percben reagálhatott eddig.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a napirend előtti felszólalásoknál nincs írásbeli előterjesztés, a kormány képviselője gyakran csak egy címet kap, hogy miből kell felkészülnie, tehát eleve hátrányban van azzal szemben, aki tudja, hogy miről fog beszélni. Ha időben is korlátozzuk ezt a lehetőséget, tehát ötperces előterjesztésre csak két percben tud reagálni, abban az esetben nagyon furcsa párbeszédek alakulhatnak ki az Országgyűlésben, ahogyan erre számtalan példa volt is. A következő kérdés, hogy a napirend utáni felszólalások kérdésében is ugyanezt az időbeli egyensúlyt szeretnénk biztosítani. Tehát ha valaki öt percen belül beszél - és itt is be szeretnénk vezetni az ötperces időkorlátozást -, abban az esetben is a kormány képviselőjének legyen meg ez az ötperces reagálási lehetősége, tehát az időbeli egyenlőség szülessék meg.
Miben változik a mostani előterjesztés? Változik abban, hogy ha bármelyik frakcióvezető - vagy adott esetben a helyettese - napirend előtti felszólalást mond el, abban az esetben ne szinte parttalan hozzászólás, vita alakuljon ki azzal, hogy minden képviselőcsoport részéről valaki még hozzászólhat, sőt még a bizottsági elnökök is ehhez hozzászólhatnak. Nem célszerű ez a nagyon hosszadalmas vita, hiszen, mint ahogy erre később majd ki fogok térni, ez bizonyos értelemben a parlament törvényhozó tevékenységének a lakosság általi megismerését teszi nehézkessé.
Hangsúlyozni szeretném, hogy a napirend utáni felszólalások keretében nemcsak a frakcióvezetők, de bármelyik képviselő öt percben elmondhatja azt, amit el kíván mondani, és erre a kormánytól reakciót is várhat. Ez jogi lehetőség. A napirend előtti felszólalásoknak valamiféle ilyen jellegű korlátozása nem a jogi lehetőséget csorbítja, hanem csak arról van szó, hogy mikor hangozhat ez el. Tehát a jogi, politikai oldaltól áttevődik egy tulajdonképpen arckép, image oldalára, a televízió közvetítés során hangzik el, vagy pedig valamikor később.
(14.20)
Úgy gondolom, hogy a parlamenti munka szempontjából az érdemi tevékenység a lényeges, és nem az, hogy valaki a televízió előtt mennyit kíván szerepelni és erre milyen lehetőséget kíván önmagának biztosítani.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a napirend előtti felszólalások szabályozásánál szerettük volna megismerni a nemzetközi gyakorlatot. Ennek keretében több ország házszabályát áttekintettük. Így többek között a belga, a dán, a nagy-britanniai, a német, az olasz, a román, a szlovén házszabályokat megvizsgáltuk, de többek között például az Amerikai Egyesült Államok házszabályt pótló határozataival is foglalkoztatunk.
Ennek megfelelő jogintézményt ezekben az országokban tulajdonképpen nem találtunk. Az Amerikai Egyesült Államokban a napirendi utáni felszólaláshoz hasonló intézmény létezik, a többi országban a parlamenti kontrollnak azok az elemei működnek, amelyek a magyar Házszabályban részletesen, sőt gyakran szélesebb körben biztosítottak, mint a vizsgált házszabályokban.
A parlamenti kontroll lényeges eleme az interpelláció, lényeges eleme a kérdés. Mi bevezettük az azonnali kérdések óráját; működik a vizsgálóbizottságok intézménye; el lehet rendeltetni a politikai vitanapot - tehát nagyon sok olyan intézmény rendelkezésre áll, amelynek keretében a kormány ellenőrzését az ellenzék gyakorolhatja, megvan rá minden lehetősége, gyakran szélesebb körben, mint az ismertetett európai jogállamok eddigi gyakorlatában és szabályaiban ez lehetséges.
Ehhez képest a napirend előtti felszólalás egy nagyon speciális magyar különlegesség, amelynek az a lényege, hogy az Országgyűlés többsége által megszavazott napirend háttérbe szorul, időben eltolódik az egyes képviselőcsoportok által kezdeményezett viták mögé. Ez egy elvi kérdés, tehát az, hogy az Országgyűlés többsége által elfogadott napirend szerint folyik-e a parlamenti munka, vagy pedig viszonylag kis képviselőcsoportok is kezdeményezhetik, hogy ez az egész tolódjék odébb. Önmagában ezzel kisebb gond lenne, a nagyobb probléma ott jelenik meg, hogy amint már említettem, ez nem jogi kérdés, hanem a parlament képének alakításához és az egyes frakciók képének alakításához használható eszköz.
Miről van szó? Arról, hogy a napirend előtti felszólalások általában a televízió nyilvánossága előtt zajlanak le, míg az Országgyűlés törvényhozó munkájának nagyon jelentős része ennek következtében kiszorul a televíziós közvetítésekből. Hangsúlyozom tehát, hogy sokkal kevésbé jogi, mint sokkal inkább kommunikációs és image-építő kérdéssé vált a napirend előtti felszólalások kérdése. A lakosság nagy része a parlamenti munkát az általa televízióból megismert napirend előtti felszólalásokból minősíti, és ez a minősítés nem minden esetben kedvező a parlament számára.
Úgy gondoljuk, hogy a parlament valódi, érdemi, feladatmegoldó, többek között törvényhozó tevékenységének megismerése nemcsak a parlament érdeke, hanem az állampolgárok joga is.
Ahhoz, hogy az állampolgár igazán képet alkosson arról, hogy a parlamentben mi folyik, legalábbis differenciáltabb képet alkosson és ne feltétlenül csak a napirend előtti felszólalásokból vonjon le következtetéseket, célszerű, ha a lakosság informálása céljából az Országgyűlés egyéb tevékenysége is nagyobb nyilvánosságot kap. Éppen ezért a napirend előtti felszólalásoknak - amelyek az Országgyűlésben gyakran már napi 2-3 órás időtartamot vesznek igénybe, és gyakran valóban a televíziós közvetítési műsoridő nagy részét elveszik - egy időbeli korlátozása és racionális korlátozása szükségessé vált.
A kompromisszum az, amiről az elején beszéltem, hogy hetente erre kétszer lehetőség nyílik, akinek mondanivalója van, mondja el, a kormány erre - legalábbis időbeli esélyegyenlőséggel - reagálni tudjon, de ne váljék parttalanná a napirend előtti felszólalások kérdése.
Ez a javaslat, amelyet végül is előterjesztettünk, ellenzéki oldalról született meg. Bízunk abban, hogy ezt a kompromisszumkészséget az ellenzék értékelni fogja és akkor is, ha csak ketten írtuk alá Toller Lászlóval ezt az előterjesztést, a házszabály-módosítás keretében ez az intézkedés, ez a rendelkezés is meg fogja kapni azt a további legalitást, amely nem szükséges ugyan a jogi rendelkezés meghozatalához, de ahhoz igen, hogy láthatóvá váljék: ez a megoldás nemcsak a kormánypártok érdekében áll, ez az egész parlament képének, valódi képének megismerése szempontjából fontos rendelkezés.
Bízom abban, hogy ennek megfelelően fog lezajlani az Országgyűlésben a vita, és bízom abban, hogy az Országgyűlés a Házszabályt egy ilyen vitának megfelelően fogja módosítani, többek között figyelemmel lesz arra, hogy valóban a feladatmegoldás, az ország gondjainak a megoldása, a törvényhozási tevékenység feltétlenül fontos - és fontosabb, mint az, hogy esetleg az előző heti újságból kiragadott ötletekre hogyan tud azonnal, különösebb felkészülés nélkül reagálni a kormány valamelyik képviselője.
A Házszabály egyéb rendelkezéseivel szemben aligha hiszem, hogy különösebb ellenállás lesz. Bízom abban, hogy a napirend előtti felszólalások kérdésében is méltányolni fogja az ellenzék ezt a kompromisszumkészséget, hogy ezt az indítványt terjesztettük elő és nem ennél esetleg radikálisabbat, amint erre az elmúlt évben sor került.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
