DR. HOMOKI JÁNOS
DR. HOMOKI JÁNOS
DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Tisztelt Országgyűlés! Az eladósodott családok százezreit fenyegeti a kilakoltatás vagy a közszolgáltatások kikapcsolásának réme. A társadalom legszegényebbjei, a társadalmi átalakulás, a mértéktelen áremelkedések áldozatai többek között a gyermekes családok lettek. A kormány nem tudja, sőt, ami még súlyosabb, eddigi intézkedései fényében nem is akarja megvédeni a veszélyeztetett családokat.
Az utóbbi évtizedben fokozatosan romlott a magyar lakosság reáljövedelme.
(9.40)
Főleg 1994 óta hozott a kormány sorozatosan olyan intézkedéseket, amelyek különösen a gyermekeket nevelő családok helyzetét, ezen belül lakhatásuk minőségét rontották, sőt, fedél alatt maradásukat mind nehezebbé, gyakran lehetetlenné tették. A családok tartalékai elfogytak, nagy részük kilátástalan adósságcsapdába került.
Az okok között a jövedelembevétel oldaláról említhetjük a fokozódó munkanélküliséget, a keresők számának drasztikus csökkentését. A kiadások oldaláról pedig két okcsoportot neveznék meg. Az egyik a lakhatás költségeinek nagy arányú növekedése, beleértve a lakbérek, a társasházi közös költségek rohamos emelkedését, valamint a lakásrezsiköltségek - gáz-, villany-, víz- és csatornadíj, távfűtés-, szemétköltség - folyamatos emelkedését.
A másik csoportba tartoznak azok a szerencsétlen honfitársaink, akik pár évvel ezelőtt az OTP-től vagy más banktól építési kölcsönt vettek fel, nem számolva azzal, hogy annak kamatai milyen nagy mértékben fognak emelkedni. Ezen állampolgárok számottevő része idő közben munkanélkülivé vált. A bekövetkezett eredményt tudjuk: a csökkent havi jövedelemnek olyan magas hányadát teszik ki az említett költségek, hogy azokat vagy nem tudják fizetni, vagy amennyiben fizetik, úgy nem jut pénz alapvető élelmiszerekre - a ruházkodásról, a gyerekek taníttatásának költségeiről nem is beszélve. A következmények: a villany, gáz, s a többi, kikapcsolása egyre több és több családnál olyan életminőség-romlást jelent, amely a világ minden, magát demokratikusnak nevező kormányát azonnali segítségnyújtásra ösztönözné - kivéve a mi kormányunkat.
Milyen életet szántak ezeknek a családoknak a még hátralevő egy évben? Az a támogatás, amit a villanyáremelés egy részének kiegyenlítésére szántak, jelentéktelen részét képezi a tényleges költségeknek, és csak kis hányada annak az áfanyereségnek, amit az állam nyer az áremelésen és amit a külföldieknek privatizált erőművek tulajdonosainak biztosított garantált profitként.
Mi történik azokkal a családokkal, amelyek nem tudják az emelkedő lakbért, egyéb költségeket vagy az építésikölcsön-törlesztést fizetni? A polgári törvénykönyv hatályos rendelkezései szerint bérletük felmondható, és bírósági végrehajtás során a bérelt helyiség kiürítésére kötelezhetők, illetve nem fizetés esetén a kölcsönből épített házat elárverezhetik.
Megjegyzendő, hogy a 106/1988. MT. számú rendelet 4. §-a szerint az államot garanciavállalás terheli a behajthatatlanná vált kölcsön 80 százaléka erejéig a hitelt nyújtó pénzintézetekkel szemben - a többszörösen eredménytelen árverést követően nehogy veszteség érje a pénzintézetet -, ugyanakkor a családok tönkretételét senki nem akadályozza meg.
Kérdezem a kormány képviselőit: készítettek-e olyan hiteles összesítést, hogy nem fizetés miatt hány háztartásban kapcsolták ki a villanyt, gázt, s a többit? Mennyi ezek közül az olyan családok száma, amelyek ezt ezelőtt rendszeresen fizették, de a kereső családtag munkanélkülivé válása miatt most erre nem képesek? Számba vették-e azokat a családokat, amelyeket bírói ítélet alapján lakoltattak ki lakbér-, közüzemidíj-tartozás vagy banki törlesztés nem fizetése miatt? Mit szól a kormány ahhoz a szomorú tényhez, hogy az idei év első két hónapjában a korábbi negatív rekord is megdőlt, még az 1996-os évhez képest is mind a házasságkötések, mind pedig az élveszületések száma jelentősen csökkent?
Mondjuk ki nyíltan: az ország, de elsősorban a szociális érzékenységet hirdető kormány szégyene, ha egy gyermek manapság éhesen megy az iskolába - főleg, ha a végletekig elnyomorított tanárok adják össze a diákjaiknak az ebédpénzt. A bankoknak juttatott milliárdok kis részéből meg lehetett volna oldani a rendszeres iskolatej-ellátást és egyéb alapvető étkeztetést.
Az alkotmány 67. §-a szerint a Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. A mai Magyarországon, amelynek kormánya a demokrácia és a jogállamiság zászlóvivőjének kiáltotta ki magát, ez az alkotmányos rendelkezés nem érvényesül, az csak írott malaszt maradt.
A Független Kisgazdapárt számára elfogadhatatlan a társadalom létét mind anyagilag, mind értékrendjében veszélyeztető hatalmi politika, amelynek jelszava: nincs pénz a családok támogatására.
A társadalom elszegényedése felgyorsult, a legkiszolgáltatottabbak az alacsony iskolai végzettségűek, a községi lakosság, az ország keleti régiójában élők, a munkanélküliek, az özvegyi, a rokkant- és egyedülálló nyugdíjasok, a nagycsaládosok és a gyermekek. A már csak nevében létező úgynevezett szociális védőháló táguló lyukain (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) mind többen hullanak keresztül, a segélyezés a szükségesnél sokkal alacsonyabb szinten, az emberi méltóságot megalázó módon történik.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
