DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az alig egy hónapja rendezett genfi nemzetközi találmányi kiállításon mind a 22 magyar találmányt érmekkel díjazta a zsűri. Nagy megtiszteltetés ez hazánknak, elismerése a magyar kreativitásnak. Mégis éppen a jogos büszkeség kötelez rá, hogy felhívjuk a figyelmet arra a mostoha gazdasági környezetre, amelyben ezek a csodálatos szabadalmak megszülettek. A nyolcvanas évek közepétől a kutató és fejlesztő tevékenységek iránti fizetőképes kereslet drámai csökkenését figyelhetjük meg, aminek főbb okai a KGST csődje, a keleti piacok széthullása és a privatizáció, hiszen be kell vallani, a termelőszféra jelenleg sajnos - egy-egy kivételtől eltekintve - nem igényel jelentősebb kutatói és fejlesztői tevékenységet.
Ebben a helyzetben az intézmények számára csak az állami, illetve a nemzetközi programokban elérhető támogatás marad, ami egyrészt kevés, másrészt köztudottan nehéz és bonyolult folyamat. Így nem csoda, hogy ezen intézmények helyzete megrendült, tevékenységükben előtérbe került a fennmaradásra irányuló gyártó, kereskedő és szolgáltató tevékenység, illetve ingatlanjaik bérbe adásából származó bevételszerzés. Ez a folyamat igen jelentős vagyonfelélést eredményezett. Csak az ipari tárca irányítása alá tartozó intézmények - szám szerint 11 - esetében ez a vagyonvesztés '94-től évente 350-400 millió forintra tehető. Hosszú távú kötelezettségeik ma 400-450 millió forintra rúgnak, rövid távú eladósodásuk pedig csak '94-ről '95-re mintegy 500 millió forinttal nőtt.
Ez a súlyos eladósodás nehezíti gazdasági helyzetük stabilizálását. Az adósságállomány részletesebb vizsgálata azt mutatja, hogy az szinte kizárólag az APEH, a tb, a VPOP és az OMFB, vagyis a tulajdonos állam felé áll fenn. Szállítói tartozásaik vélhetően kezelhetők, hiszen eddig senki sem indított ellenük felszámolási eljárást. Mivel az állam a K+F intézmények piaci helyzetén ma nem tud alapvetően javítani, az eladható kisebbségi részre befektető nem jelentkezik. Ha fontos a kutatás és a fejlesztés - és hiszem, hogy ezt ma senki sem vitatja -, akkor sürgős változtatásokra van szükség.
A szakértői elképzelések három változatot tartanak megvalósíthatónak. Az egyik - úgy mint a Földművelésügyi Minisztériumnál -: ezen intézmények tartós állami tulajdoni hányadát 100 százalékban kell törvényben előírni. Ez a megkötés célszerűen nem az egyes cégekre vonatkozna, hanem a K+F intézmények egészére mint portfolióra, hogy ezzel is lehetővé váljon a portfolión belüli összevonás, illetve vagyonallokáció, vagyis a teljes intézményi kör érdemi reorganizációja.
Másik lehetőség a K+F intézmények tartós állami tulajdonból való törlése. Magától értetődően ebben az esetben be kellene vallani mindazt, amit mindenki úgyis tud, hogy a király meztelen, és ez esetben mérlegelni lehetne az infrastruktúra mentését, és ezen alapulóan a jelenlegi 11 helyett kevesebb, vélhetőleg 5-8 új intézmény szervezését. Természetesen ezzel egyidejűleg vizsgálni kellene a végelszámolhatóságot és az érdemi vagyonmaradványt is.
A harmadik lehetőség egy központilag szervezett és irányított, innovációs szemléletű, a teljes hitelezői körre kiterjedő csődmegállapodás. Ehhez még hozzátartozna az is, hogy a veszteséges tevékenységeket radikálisan megszüntessék, illetve hogy a mértékadó állami hitelezői körrel szemben fennálló adósságállományukat új típusú állami követeléssé, tulajdonná alakítsák át. Ennek során két feltételt teljesíteni kell. A tb felé fennálló tartozásállományt a tb-től jelenlegi piaci áron egy állami cégnek vagy intézménynek ki kell vásárolnia. A korábbi K+F fejlesztési hitelek és támogatások visszafizetési követeléseit az OMFB-nek kell átvállalnia, ami már majdnem teljes egészében teljesült. Ebben az esetben ugyanis az APEH, VPOP, OMFB és tb, utódhitelezői kör, olyan hitelezői megállapodást köthet, amely a kamatok elengedésével a maradó követelést tulajdonra konvertálja. Ehhez még hozzátartozik, hogy ezek a tulajdonukat átadnák a kincstári vagyonkezelőnek, amely azt vagyonhasznosításra az állami privatizációs vagyonkezelő intézetnek, elvi irányításra pedig az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériumnak adná át.
Tisztelt Képviselőtársaim! A 24. óra utolsó percében vagyunk; ha a fejlett Európa gazdaságilag is integráns része akarunk lenni, akkor a magyar kutatást, fejlesztést és kreativitást nemcsak megőrizni, hanem nagy léptékben fejleszteni is kell, és ehhez az előbbi változatokkal kapcsolatos lépések tovább már nem halaszthatók. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
