CSÉPE BÉLA
CSÉPE BÉLA
CSÉPE BÉLA (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amint az előbb már jeleztem, napirend előtti hozzászólásom csatlakozik az előző témához. A pénzügyminiszter úr által már a múlt héten felvetett elemzés, jelzés a gazdaság helyzetéről indított arra, hogy rátereljem a figyelmet gazdaságunk egy olyan részére, amelyben a szereplők a kis- és középvállalkozások. Úgy vélem, az az optimista hangvétel, amelyet pénzügyminiszter úr a múlt héten is, ezen az ülésen is megütött, az lehetséges, hogy igazolást nyer, de a kisvállalkozások nélkül, a kisvállalkozások megfelelő segítése és támogatása nélkül nem lehet igazi gazdasági kibontakozás.
Az is indított erre a napirend előtti hozzászólásra, hogy ezen a napon tartanak a kisiparosok, kiskereskedők egy olyan konferenciát, amelyen az ország elé tárják sanyarú helyzetüket. Immár regisztrálni lehet, hogy ebben az évben 80 ezer iparjogosítvány visszaadása történt meg. Azt hiszem, ez eléggé mutatja, hogy drámai helyzetről beszélhetünk a kisvállalkozások területén. És akkor, amikor bármilyen gazdasági elemzést készítünk, akkor nem lehet ennek a rétegnek a feje fölött, ennek a figyelembevétele nélkül bármit jósolni, bármit elemezni.
Szeretnék arra rámutatni - amint az előző kétperces hozzászólásomban is rámutattam -, hogy ezt a piacgazdasági korszakot megelőzően volt egy hosszú elnyomatási korszak, és ebben a magyar kisvállalkozók helyzete igen kritikus volt. A Rákosi-korszakban adminisztratív eszközökkel akarták őket teljesen megszüntetni - ez nem sikerült -, utána a Kádár-korszak felismerte ezeknek a kisvállalkozásoknak a jelentőségét, és igen sok kedvező intézkedést hozott, mert felismerte azt, hogy kisvállalkozások nélkül a nemzet félkarú óriás. Amikor végül is '90-ben megkezdődött a szabadság és a piacgazdaság építésének korszaka, akkor a kisvállalkozások - és erre a parlamenti ciklusra is vonatkozik ez - mintha mostohább helyzetbe kerültek volna, mint a Kádár-korszaknak a végén.
Sajnos, a társasági törvényben és az szja-ban kereste mindig a pénzügyi kormányzat a helyüket; volt, amikor a társasági adótörvényben voltak, volt, amikor az szja-ban, az átjárás lehetséges volt; az átjárást megszüntették, újra bevezették. Egy ilyen állandó cikkcakk volt. Társadalombiztosítási járulékterhük mindig nagyobb volt, mint az adóteher. Ebből a cipőből a kisvállalkozások nem tudtak kikerülni.
Most is ott tartunk, hogy bevezettek egy olyan szabályozást, amely miatt a kisvállalkozók kénytelenek voltak az Alkotmánybírósághoz fordulni. Jelenleg az a problémájuk, hogy az Alkotmánybíróság sem foglalt még állást, és attól tartanak, hogy nem is fog, ezért most már nemzetközi úton keresnek valamiféle lehetséges megoldást.
Tudomásom van róla, hogy most már a kormány is - hasonlóan az agrárkérdéshez, hasonlóan a nyugdíjreform kérdéséhez - a kisvállalkozások területén is hozott egy határozatot arra, hogy a fejlesztést meg kell vizsgálni, és küszöbön áll egy úgynevezett kisvállalkozói törvénynek az előkészítése. Fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy ha ez a törvény megszületik, akkor ebben kerüljön végre egységes szabályozásra az egész kisvállalkozási kör, és ne csak valami olyan törvény legyen, ami valamiféle pótcselekvést jelent.
Fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy a mezőgazdasági kistermelők olyan eszközökkel, demonstrációkkal érték el helyzetük javítását, amire eddig az egyéb kisvállalkozók, tehát a kisiparosok, kiskereskedők nem szánták rá magukat. Nem lenne jó, ha a gazdaság egyes szereplői ilyen eszközökhöz folyamodnának. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ezért kérjük azt, hogy a kormány valóban törődjön jobban ezeknek a kisvállalkozóknak a helyzetével (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hiszen ez az általános gazdasági helyzetet is jelentősen befolyásolja.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a KDNP padsoraiban.)
