DR. AVARKESZI DEZSŐ
DR. AVARKESZI DEZSŐ
DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügy-minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Elnézést kérek, hogy kicsit későn nyomtam meg a gombot, de valóban az volt a szándékom, hogy amikor a vita a mai napon befejeződik, akkor néhány gondolatra reagáljak.
Rubovszky képviselő úr hozzászólásait én egyébként is mindig nagyon élvezem, és nagyon tartalmasnak tartom. Most külön jólesett, hogy nyelvészkedő hajlamomról szólt. Megszívleljük egyébként azt a kritikát, amely a jogszabály nyelvezetével kapcsolatos, és minden ezzel kapcsolatos módosító indítványt - amivel egyetértünk - természetesen támogatni fogunk.
Egy másik, Rubovszky úr által elmondott kérdéssel kapcsolatban azonban szeretném felhívni a figyelmet: nap mint nap és a mai nap is ezzel kapcsolatban ellentétes véleményeket hallunk az ellenzéki padsorokból is. Tegnap az alkotmány vitája során, illetve ma a jelen napirendnél volt olyan ellenzéki képviselő, aki azt kifogásolta, hogy az alkotmány vitája és szavazása megelőzi a hozzá kapcsolódó törvényjavaslatok vitáját és szavazását, és volt, aki azt kifogásolta, hogy nem előzi meg. Volt olyan javaslat még a bizottsági vita során, hogy először történjen meg az alkotmánymódosításról szóló törvényjavaslat vitája, és történjen meg a szavazás, és csak majd utána terjessze be a kormány az ezzel kapcsolatos javaslatokat. Én úgy gondolom, hogy az a tárgyalási rend, amit elfogadott a Ház, hogy egy kicsivel előzi meg az alkotmánymódosítási törvényjavaslat a hozzá kapcsolódók vitáját, lehetővé teszi azt, hogy majd az alkotmánymódosító törvény megszavazása után döntsön a Ház arról, hogyan tovább. Reményeink szerint egyszerűen a maga normális rendjében folyik a többi törvényjavaslat vitája.
Több képviselőtársam említette szinte valamennyi frakcióból, hogy ez a törvény majd kétharmados szavazást igényel. Ezek után ismételten tüzetesen megpróbáltam átvizsgálni az alkotmányt, és nem találtam ilyen rendelkezést. Úgyhogy meggyőződésem szerint feles törvényjavaslat, ami lehet, hogy nem helyes, de a jelenlegi alkotmányból ez derül ki.
Többen érintették a mentelmi jog kérdését, mármint a nem képviselő kormánytagok mentelmi jogának kérdését. Ezzel kapcsolatban részben szeretném leszögezni, hogy a kormánytagok mentelmi joga nem új a magyar jogrendben, hiszen már az 1848-as törvények is tartalmazták ezt a lehetőséget. Nem új az sem a magyar jogrendben, hogy nemcsak képviselőknek van mentelmi joguk - utalnék itt például az alkotmánybírák mentelmi jogára. Azon lehet vitatkozni, hogy a felmentést ki adhassa meg ebben a kérdésben, de ebben is különböző megoldások vannak.
Arra viszont feltétlenül szeretném Sepsey képviselő úr figyelmét felhívni, hogy a jelenlegi parlamentben, a jelenlegi parlament elé kerülő mentelmi jogok túlnyomó többségében nem arról van szó, hogy a végrehajtó hatalom által felügyelt rendőrség vagy az ügyészség indít eljárást, bár ez is előfordul, hanem többségében magánvádas ügyekről van szó, és ezek többségében a parlament úgy szokott dönteni, hogy ez a magánvád egyértelműen a képviselő zaklatására, munkájának zavarására irányult. Úgy gondoljuk, hogy ezt a lehetőséget - hogy a nem képviselő kormánytagokat is megóvjuk ettől a bizonyos zaklatástól, munkájuk zavarásától -, indokolt megjelentetni a törvényjavaslatban.
(11.50)
Sepsey képviselő úr azzal fejezte be a hozzászólását, hogy éretlen ez a javaslat. Nyilván itt a nem megfelelő előkészítésre utalt. Úgy gondolom, itt feltétlenül el kell mondani, hogy ennél a törvényjavaslatnál a kormány mindenképpen megpróbált előzetes véleményeket beszerezni nemcsak a koalíciós pártoktól, hanem az ellenzéki pártoktól is. Ismételten el kell mondanom, hogy két ízben kíséreltünk meg hétpárti tárgyalást. Legnagyobb sajnálatunkra a Magyar Demokrata Fórum egyszer sem jelent meg ezeken a tárgyalásokon. Ezek után írásban kértünk véleményt a törvényjavaslattal kapcsolatban. Ezt az írásbeli véleményt egyedül a Független Kisgazdapárttól kaptuk meg, sajnos a többi párttól nem.
Egyetlenegy felvetésre szeretnék még reagálni, amit Dávid Ibolya mondott a helyettes államtitkárok számával kapcsolatban. Azon, úgy gondolom, lehet és kell is vitatkozni, hogy meghatározza-e a törvény az egy minisztériumon belül vagy a Miniszterelnöki Hivatalban kinevezendő helyettes államtitkárok számát, de ha jól értettem képviselő asszony javaslatát, akkor számomra az teljesen érthetetlen, hogy milyen módon, minek alapján lehetne meghatározni, hogy a kormány összesen hány helyettes államtitkárt állíthat be az összes minisztériumot és a Miniszterelnöki Hivatalt figyelembe véve. Azt hiszem, hogy ez aztán végképp valamilyen hasraütés alapján kialakított szám lehet.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
