DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az elmúlt alkalommal volt alkalmam negyed órában beszélni a törvényjavaslatról. Ma arról szeretnék beszélni, amiről a hozzászóló képviselőtársaim még nem szóltak, és nem is érintették. Az első ilyen terület: a törvényjavaslat nem foglalkozik sem a miniszterelnök, sem a miniszter feladatkörével, ugyanakkor a politikai államtitkárok és a politikai államtitkárok alatt lévő szereplők feladatkörével részletesen foglalkozik a javaslat.
Az én szememben ez azért hiányzik nagyon ebből a törvényből, mert ugyan az alkotmányban van néhány helyen a feladatra utalóan vagy a feladat-meghatározásra vonatkozóan rendelkezés, van szokásjogi alapja is a miniszternek és a miniszterelnöki feladatnak, és vannak magától értetődő részei is ennek a feladatkörnek, azonban ha valahol össze kívánja foglalni a kormány ezt a kétféle feladatkört, akkor a legjobb hely erre a miniszterek jogállásáról, felelősségéről és díjazásáról szóló törvény. A beterjesztő mind a két esetben elfelejtett erről rendelkezni.
A magyar jogrendszerben igen erős miniszterelnöki jogkör honosodott meg az elmúlt hét évben, és az erős miniszterelnöki jogkörből adódóan a miniszterelnöknek primátusa van. Ez viszont a feladatkörében csak néhány helyen, az alkotmányban jelenik meg, és ezt sehol nem nevesíti később más törvény vagy jogszabály. Miután a magyar miniszterelnök nem első az egyenlők között, hanem meghatározó szerepe van, a feladatkörben ennek tükröződnie kellene; például abban, hogy a miniszterelnök határozza meg a kormány politikai irányvonalát. Hiszen a miniszterelnök a saját tevékenységén és a hivatalán keresztül nagyon fontos összehangoló tevékenységet is ellát a kormányban, és az alkotmány alapján a miniszterelnök felelős a kormányáért.
Ebből adódóan azt a generális megfogalmazást hiányolom a törvényjavaslatból, amely első helyen összefoglalná az ilyen erős rendszerben a miniszterelnök feladatát. Nagyon szálkásan, egy helyen foglalkozik - például a miniszterelnök kapcsán - az ellenjegyzéssel, ami nyilvánvalóan nagyon kevés.
Úgyszintén hiányoltam ezt a minisztereknél is. Bár azt mondja a javaslat, hogy a miniszter önállóan jár el, nyilván ez az a törvény, amelyben meg kellene határozni, hogy melyek azok a korlátok, amely korlátok között van döntési szabadsága a miniszternek. Nyilván ilyen a kormány programja, a miniszterelnök politikai irányvonala, amit a kormány tevékenysége során meghatároz. Hogy a miniszter a kormánynak alárendelten végzi a tevékenységét, ezt valahol a feladatok között is meg kellene jeleníteni. Ennek még akkor is tükröződnie kellene, ha a szokásjogunk alapján a miniszterek feladat- és hatáskörét kormányrendeleti szinten szabályozzuk. Azokban a speciális feladatokat lehetne megfogalmazni. De itt is hiányoltam azt, hogy valamilyen generális megfogalmazása és a mozgásterük korlátainak meghatározása bizony hiányzik ebből a törvényjavaslatból.
Néhány képviselőtársam érintette ugyan a helyettes államtitkárokat, én a helyettes államtitkárok kinevezésével kapcsolatban szeretnék néhány észrevételt tenni; jelenleg a miniszter nevezi ki a közigazgatási államtitkár javaslatára. A törvényjavaslat ezt úgy kívánja megváltoztatni, hogy a miniszterelnök nevezi ki a miniszter javaslatára. Ez az én szememben két komoly veszélyt jelent.
(11.40)
Az egyik veszély az, hogy miután a közigazgatási államtitkár szakmai beosztottja a helyettes államtitkár, ebből adódóan emberi összeférhetetlenségek sorozata állhat elő, hiszen nem az a közigazgatási államtitkár tesz javaslatot és vesz részt ebben a kiválasztási eljárásban, aki később együtt dolgozik vele, hanem a miniszter és a miniszterelnök. Ez azonban még egy nagyon komoly veszélyt is rejt magában; azt, hogy politizálódik a szakma vezetése. Azáltal ugyanis, hogy a miniszterelnök lesz az, aki kinevezi a helyettes államtitkárt, teljesen egyértelművé teszi számomra, hogy a politikai okok és indokok előtérbe fognak kerülni.
A félelmem egy másik területen is fennáll. Ahogy Sepsey Tamás képviselő úr elmondotta, megszüntetik azt a maximumot, hogy hány helyettes államtitkár nevezhető ki egy tárcánál. Nyilván azért szűnik meg a maximálás, mert többet kívánnak kinevezni. Én nem tartottam tökéletes megoldásnak azt sem, hogy tárcánként kimondjuk azt, hogy négy vagy öt helyettes államtitkár lehet egy tárcánál, mert a tárcák feladatát tekintve igen eltérőek az igények az ilyen helyettes államtitkárokra, és mégiscsak egy spirált jelent arra, hogy használják ki a tárcák, ha ezt egy maximumban állapítjuk meg. Ha azonban egy kormányra az összes helyettes államtitkári létszámot határozzuk meg, de valami maximumot akkor is meg kell állapítani - az összes helyettes államtitkári létszámot 30-ban, 35-ben, 40-ben; nem tudom, mennyi egyébként, valahol ekörül van a helyettes államtitkárok száma -, akkor az elosztás módjára vonatkozóan kellene ezt a kérdést megoldani, tárcánként igazodva a szükséges feladatokhoz.
Végezetül egy olyan juttatásra szeretném felhívni a képviselőtársaim figyelmét, ami megítélésem szerint tévedésből került bele ebbe a törvényjavaslatba, ez pedig a politikai tisztséget betöltő vezetőknek a többletjuttatásáról szól. A 43. § úgy szól, hogy minden naptári évben külön juttatásként legalább egyhavi illetményre jogosultak. Ilyen normatív szabályozás esetén, és különösen a politikai közszereplők javadalmazásánál elvárható, hogy ne az kerüljön a törvényszövegbe, hogy "legalább", hanem a "maximum" is bekerüljön. Ne fordulhasson elő az, hogy javadalmazásként akár a havi alapilletményének a tízszeresét is megkaphatja kvázi jutalomként. Nyilvánvaló, hogy itt egy limit beiktatása szükséges, mert hogy minimum egy hónap, ezzel egyetértünk, azzal is egyet tudnék érteni, hogy legfeljebb háromhavi vagy négyhavi illetménye, de hogy ne legyen felső határ, azt hiszem, ez csak valami tévedés következménye lehetett. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
(A jegyzői székben Póda Jenő foglal helyet.)
