DR. RUBOVSZKY GYÖRGY
DR. RUBOVSZKY GYÖRGY
DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Kereszténydemokrata Néppárt álláspontjának ismertetése előtt az országgyűlési jegyzőkönyvből szeretném a miniszter úr expozéjának utolsó előtti mondatát felolvasni: "A javaslat széles körű egyeztetés eredményeként került a kormány, majd az Országgyűlés elé. A parlamenti pártok az egyeztetés folyamán több alkalommal kifejtették álláspontjukat, észrevételeiket, és ezt a minisztérium felhasználta."
Tisztelt Országgyűlés! Ennek a törvényjavaslatnak a múlt ülésünkön való vitája során kiderült az, hogy nemcsak az Országgyűlés pártjai, tehát nemcsak a kormánypártok és az ellenzék között vannak nézeteltérések, hanem nagyon lényeges három kérdés tekintetében a két koalíciós párt között is nézeteltérés van.
Ebben az időszakban már többször előfordult az, hogy tulajdonképpen nem készült el az a végleges javaslat, amiről az ellenzék végleges álláspontját kifejthette volna, mert az én meggyőződésem az, hogy jelen pillanatban egy olyan, a koalíciós pártok között nem egyeztetett javaslatról van szó, amelynek a végső formája talán az általános vagy a részletes vitában fog kialakulni. Ilyen előzmények miatt olvastam fel a miniszter úr által elmondottakat, hogy a miniszteri előadásból arra következtethetett volna mindenki, hogy egy hétpárti konszenzussal elfogadható törvényjavaslatról van szó. Kiderült az, és akkor itt még hadd hivatkozzam ellenzéki képviselőtársaim azon felszólalására is, hogy számtalan észrevételt terjesztettek elő az ellenzéki pártok, számtalan esetben nyilatkoztak az általuk megkapott törvénytervezetről, ami, ahogy Kutrucz Katalin képviselő asszony itt hivatkozott rá, szinte nem is hasonlít arra az anyagra, ami most a kormány részéről beterjesztésre került.
Ismerve azt, hogy törvényalkotási kényszer van, mert az Alkotmánybíróság június 15-ében szabta meg a határidőt, egy másik nagy kérdés is jelentkezik. És itt csatlakoznék Salamon László képviselő úrhoz, hogy tulajdonképpen ez a törvényjavaslat olyan jogszabályhelyekre hivatkozik, olyan alkotmányos intézményrendszert fogad el tényként, amiről a vita jelen pillanatban most folyik a Ház előtt. Legjobb tudomásom szerint az alkotmánymódosítás fölötti vita során is kifogásolták az ellenzéki pártok az ellenzékkel való konszenzusos megoldás elmaradását. Tehát egy nagyon nehéz helyzet van. Olyan törvényjavaslatról tárgyalunk, amelyik egy el nem fogadott, még teljesen képlékeny állapotban lévő alkotmánymódosításra hivatkozik.
Én ezt követően még arra szeretnék hivatkozni, hogy egyáltalán nem tartom valószínűnek, hogy az az alkotmánymódosítás, amelynek az általános vitája a tegnapi nap folyamán kezdődött meg, egyáltalán befejeződhet-e június 15-ére; és azt egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, hogy ennek a törvényjavaslatnak az általános vitája lezárható lenne az alkotmánymódosítás elfogadása előtt. Ez azért egy olyan párhuzamosságot alakítana ki, ami álláspontom szerint nem követhető és nem kezelhető.
(11.00)
Három lényeges kérdésről szeretnék még szólni, bár előrebocsátom, nem kívánom kihasználni a pártom rendelkezésére álló 15 percet - legalábbis igyekezni fogok nem kihasználni.
Az első és leglényegesebb kérdés - ami az egész jogszabálytervezettel kapcsolatban megállapítható -, hogy óriási keveredés található a munkajog és az alkotmányjog területén a törvényjavaslatban. Ennek a törvényjavaslatnak jelentős részét nem ebben a jogszabályban és különösen nem kétharmados törvény keretei között kellene elfogadni. Ezekre a részletekre nem kívánok kitérni, mert ezeket Salamon László képviselő úr, Dávid Ibolya képviselő asszony, sőt Bihari Mihály képviselő úr is hangoztatta, és merem remélni, hogy ezzel kapcsolatban valami majd történni fog az általános vita végéig.
Három olyan kérdés van, amiről mégis szeretnék beszélni. Az egyik a helyettes államtitkárok kinevezésének a kérdése. A helyettes államtitkárok kinevezésével kapcsolatban tulajdonképpen Bihari Mihály is meghatározza, hogy két megoldás között lehetne választani. Mindkettőt vázolva igazság szerint egyik mellett sem áll ki, mind a kettőt lehetségesnek tartja, sőt arra hivatkozik, hogy a jogszabály ennek a kérdésnek a későbbi eldöntésétől függetlenül minden további nélkül megszülethet. Nem tekinti olyan kardinális kérdésnek, amely megakadályozná a további tárgyalás lehetőségét.
Igen ám, de itt arra szeretnék hivatkozni, az lehet, hogy Bihari képviselő úr ilyen nagyvonalúan kezeli ezt a kérdést, de a Szabad Demokraták Szövetsége nem ezt tette akkor, amikor az alkotmányügyi bizottság előtt a tárgyalhatóság tekintetében nemmel szavazott. Szigethy István képviselő úr hangot is adott annak, hogy három olyan kérdés van, amely tekintetében úgy érzi, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége megállapodott a koalíciós partnerrel, de az előterjesztés mégsem a kialakított koalíciós tárgyalás eredményeként került a Ház elé.
Ugyanilyen lényeges kérdés, és álláspontom szerint számunkra mind a kettő elfogadható - de azért végső fokon el kellene dönteni, hogy ez marad így, vagy pedig Szigethy képviselő úr felvetése szerint meg fog változni a törvényszöveg -, a Miniszterelnöki Hivatal vezetése és a Miniszterelnöki Hivatal élén álló közigazgatási államtitkár vagy miniszter. Ez is olyan nyitott kérdés, ami talán új az egész eddigi területen, bár a koalíció ideje alatt többször hallottunk ezzel kapcsolatos próbálkozást. Én ezt ismét próbálkozásnak tartom, mert emlékezetem szerint több kísérlet született arra, hogy a Miniszterelnöki Hivatal élén miniszter álljon, és legjobb tudomásom szerint ez minden esetben a koalíciós partner ellenkezése miatt hiúsult meg. Így egy kicsit hiábavaló viharkeverésnek tekintem, hogy ez most ebbe a törvénytervezetbe bekerült.
Amit ellenzéki képviselőként visszautasítok - és erről szeretnék részletesebben beszélni -, az a látszatszerűen biztosított kisebbségi jog, miszerint a jogszabálysértésen fogott minisztert - ha ezt bírói ítélet jogerősen megállapította - a képviselők egyötödének kérésére a miniszterelnök felmentheti.
Tisztelt Államtitkár Úr! Ezzel kapcsolatban az az álláspontom - s azt hiszem, ezt pártom is képviselheti -, hogy ezt az egész rendelkezést ki kell hagyni a törvényből. Tisztelettel tessenek végiggondolni: abban a pillanatban, hogy ha egy miniszter a miniszteri tevékenysége során jogszabálysértésért megjárja a kétfokú magyar bíróságot és ezek után az Országgyűlés ellenőrzési jogkörében a miniszterelnöktől a képviselők egyötödének kell kérni az ilyen miniszter felmentését, akkor az első kérdés - és erre kell válaszolni -, hogy az a miniszterelnök, aki a jogsértésből nem vonja le a következtetést és nem menti fel jogsértő miniszterét, milyen alapon ül a miniszterelnöki székben, és szabad-e tőle bármit is ellenzéki vagy az egyötödrésznyi képviselőnek kérni.
Tekintettel arra, hogy alkotmányunk a konstruktív bizalmatlansági indítvány alapján áll és a miniszterelnöki felelősséget teszi abszolúttá a parlament felé, megítélésem szerint itt a miniszterelnöki felelősség kérdése ennek a lehetőségét megoldja, ezért én ezt a kisebbség nevében sértőnek tartom, és ezért minden körülmények között szeretném, ha a törvényből kikerülne. Ez valami olyan szélsőséges dolog, hogy ehhez képest már csak az hiányozna, hogy szintén kisebbség jog legyen kérni a felmentést, hogy ha egy minisztert tulajdon elleni bűncselekmény miatt ítéltek el, mert akkor sem mentené föl a miniszterelnök. Biztos vagyok benne - ahogy ez az összes felszólalás során kiderült -, hogy ez teljesen életszerűtlen, felesleges a törvényben való ilyen szabályozása, nem fordulhat elő egy parlamenti demokráciában, ahol a miniszterelnök felelősséggel irányítja a saját kormányát.
Tudom, hogy május utolsó napjaiban vagyunk, és nincs már remény és lehetőség arra, hogy ezt a törvényjavaslatot a kormány visszakérje pontosításra, de el kell mondanom - és most az államtitkár úrral személyeskedni fogok -, hogy ha az államtitkár úr még az alkotmányügyi bizottság tagja lenne, akkor most nagyon sok nyelvtani problémát javíthatna ki a rendkívül magyartalanul fogalmazott törvényjavaslatban. Ez a munka a bizottságunkban így kizárólag Szigethy István képviselő úrra hárul, de azt hiszem, a tisztelt Ház nem nagyon fog ráismerni a szövegre, mert remélhetőleg az alkotmányügyi bizottság elől egy magyarul megszövegezett törvényjavaslat kerül a tisztelt Ház elé.
Tisztelt Országgyűlés! A Kereszténydemokrata Néppárt az előterjesztett törvényjavaslatot jelen formájában nem tudja támogatni, de konstruktív lesz, és igen nagy számú módosító indítvánnyal megpróbál közreműködni abban, hogy a törvényjavaslat számára végül is elfogadható legyen.
Az általános vitában pártom nevében ennyit kívántam elmondani, azzal, hogy a részletekbe menő álláspontunkat nem az általános vitában, hanem majd annak idején a részletes vitában fogjuk előadni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
