DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Engedjék meg, hogy felszólalásom kezdetén örömömet fejezzem ki azért, hogy annak a törvényjavaslatnak a tárgyalásakor, amely a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szól, a kormány egyetlenegy tagja sincs jelen - de három államtitkár itt van, és a magyar hagyományok szerint a hármas szerencsés szám. Nagyon örülök, hogy Juhász képviselőtársam él a felszólalás jogával, de utána mindjárt távozik is; talán szerencsésebb lenne maradni.
Attól tartok, másik megjegyzésem sem fog osztatlan örömet okozni kormánypárti képviselőtársaim között. Bár nincs már itt Juhász képviselőtársam, aki tudna hangos véleményt nyilvánítani.
Véleményem szerint ennek a törvényjavaslatnak a beterjesztése sajnos annak a bizonyítéka, hogy bár felelősnek kellene lennie a kormánynak, mégis felelőtlenül cselekszik. Felelőtlenül cselekszik, képviselőtársaim, egyrészt azért, mert ez a törvényjavaslat elválaszthatatlan egy alkotmánymódosítástól. Az alkotmánymódosítás viszont egy csomagjavaslatot tartalmaz. Úgy került a tisztelt Ház elé, hogy az alkotmány számtalan egyéb rendelkezésének módosítása mellett tartalmaz bizonyos szakaszmódosításokat a miniszterelnöki, miniszteri felelősségre, jogállásra. Igen nagy a veszélye, tisztelt képviselőtársaim, hogy "politikai alku" tárgya lesz az alkotmánymódosítás megszavazása, és kormánypárti képviselőtársaim is nagyon súlyos lelkiismereti válságba sodródhatnak, mert vagy az összes alkotmánymódosításra igent mondanak - bár egyesekre szívük szerint nemet mondanának -, vagy eleget tesznek képviselői esküjüknek, és meggyőződésük alapján kénytelenek lesznek nemmel szavazni az alkotmánymódosítási csomagtervre, holott annak egyes rendelkezéseivel egyetértenek.
(11.10)
Még jól emlékszünk, képviselőtáraim, a Bokros-csomag vitájára. Még jól emlékszem kormánypárti képviselőtársaim azon előadására, hogy bár lehet, hogy egyes Bokros-csomagba tartozó indítványok alkotmányellenesek, lehet, hogy egyesek hátrányosak a társadalom többségére nézve, a csomag miatt mégis kénytelenek megszavazni. És emlékezzünk a következményeire is: az alkotmánybírósági kontrollra és a társadalom mérhetetlen elégedetlenségére.
Jobb lett volna, ha a kormány tanul a hibáiból, nemcsak hangoztatja, ahogy a miniszterelnök úr szokta mondani, hanem ténylegesen tanul, és ódzkodik attól, hogy csomagokat terjesszen a tisztelt Ház elé; ódzkodik attól, hogy árukapcsolást alkalmazzon a jogszabályalkotásban, mert ez ugyan a kereskedelemben többé-kevésbé elismert fogás, de a törvényalkotásban - főleg olyan törvények meghozatalánál, amelyben az egyik a legmagasabb szintű törvény, az alaptörvény, a másik pedig a miniszterek, államtitkárok jogállásáról szóló törvény - talán lehetett volna egyfajta mértékletességet tanúsítania.
Felelőtlen a kormány, igen tisztelt képviselőtársaim, mert ahogy a vitából eddig kiderült, a beterjesztett törvényjavaslattal - annak némely rendelkezésével - nemcsak a kisebbik koalíciós párt nem ért egyet, hanem a kormánypárton belül is vannak ellenzéki hangok. Miután ennek a jogszabálynak a megszavazása kétharmados arányt igényel, elképzelhető, hogy milyen alku folyik a háttérben, hogy hogyan és milyen módon lehet biztosítani a teljes kormánypárti többséget a törvényjavaslat megszavazásához.
Attól tartok, képviselőtársaim, ez az eljárás ismét méltatlan ahhoz a jogi tárgyhoz, amelyet szabályozni kívánunk ebben a törvényjavaslatban. Talán jobb lett volna, ha nem a színfalak mögötti politikai alku tárgyává válik a kormány tagjainak jogállásáról szóló törvényjavaslat egyes rendelkezéseinek a megszavazása, hanem előzetesen egyetértenek önmagukkal a kormánypártok, és úgy terjesztik be ezt a javaslatot.
Nem tudok, igen tisztelt képviselőtársaim, irónia nélkül szólni arról, hogy az elmúlt három évben igen sokszor hallottuk: a kormány megindította a közigazgatás reformját. A "reform" szó egyébként - ezt megjegyzem zárójelben - az egyik legkedveltebb szava a kormánynak a "modernizáció" mellett. Reformja van mindennek: az igazságszolgáltatásnak is, a közigazgatásnak is. A beterjesztett javaslatban viszont igen nehéz megtalálni azokat az elemeket, amelyek a közigazgatás csúcsain levő miniszterek, közigazgatási államtitkárok, politikai államtitkárok, helyettes államtitkárok tekintetében valóban újító gondolatokat, szervezeti megoldásokat tartalmaznának; hacsak - tisztelt Országgyűlés - nem nevezzük annak, hogy megszűnik az úgymond címzetes államtitkári poszt, viszont korlátlanul politikai államtitkárokat lehet kinevezni meghatározott feladatok ellátására; hacsak nem nevezzük annak, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy az 54. § (3) bekezdésében megfogalmazásra kerül, hogy a kormány bármely feladat ellátására kormánybiztost nevezhet ki.
Engedjék meg, hogy most egy kicsit viccesen hadd kérdezzem meg önöktől: mi fán terem a kormánybiztos? Tudniillik ezen bekezdésen kívül egyetlenegy jogszabályi rendelkezés nem tartalmazza a kormánybiztos jogállására vonatkozó szabályokat. Nem tudjuk meg, hogy politikai megbízatást tölt be, köztisztviselői megbízatást tölt be, a felelősségi szabályai hogyan és milyen módon alakulnak, a javadalmazása milyen módon alakul - az egész ott lóg a levegőben, egyetlenegy bekezdésben. Jól tudjuk, hogy a jelenlegi kormány igen gyakran élt a kormánybiztos kinevezésének lehetőségével, hisz ha valahol úgymond "helyzet van", akkor arra egy kormánybiztost kell kinevezni, oldja meg. Igaz, hogy nem oldja meg, de attól függetlenül azért jól hangzott, hogy a kormány olyan fontos dolognak tekinti annak a helyzetnek a megoldását, hogy egy kormánybiztost nevez ki az élére; a kormánybiztost pedig titkárság segíti - mondja ez a jogszabály, ezen felül semmit sem.
Attól tartok, képviselőtársaim, hogy valóban, ebből a törvényjavaslatból egy olyan kormányzati filozófia árad, amely a látszatmegoldásokat tartja szem előtt. Van egy törvény, lesz egy törvény a kormány tagjainak a felelősségéről - valójában felelőtlenek. Szabályoz sok mindent részletesen, de az igazán lényeges kérdéseket nyitva hagyja, szabályozatlanul hagyja.
Rátérek, igen tisztelt képviselőtársaim, néhány jogintézményre. Örültem annak, hogy bár az alkotmány-előkészítés során a kormánypártok mereven ellenezték, hogy bizonyos pozíciók betöltéséhez nélkülözhetetlen legyen a magyar állampolgárság, ez a törvényjavaslat leteszi a határozott voksot a mellett, hogy miniszterelnök, miniszter, politikai államtitkár, közigazgatási államtitkár és helyettes államtitkár is csak választójoggal rendelkező magyar állampolgár lehet; tehát csak magyar állampolgár. Nagy kérdés egyébként, hogy a helyettes államtitkárnál indokolt-e ez a kitétel - véleményem szerint igen, hisz olyan funkciót töltenek be Magyarországon, a magyar közigazgatásban, politikai igazgatásban, amely megköveteli azt, hogy állampolgársággal rendelkező személyek legyenek.
Az állami vezetők körében viszont van egy olyan jogintézmény, amit igen tisztelt képviselőtársaim korábban már vitattak, és kénytelen vagyok én is néhány mondatban vitatni. Ez a mentesség intézménye, és engedjék meg, hogy fölolvassam az indokolásnak azt a mondatát, amely erre a részre vonatkozik. Ha a fogalmazás sántít vagy nem azt a szándékot fejezi ki, amit a kormány akart, azért a felelősség a beterjesztőt, vagyis a kormányt terheli. Tudniillik így szól az indokolás a 6. §-hoz: "Annak elkerülése érdekében, hogy a kormánytagok tevékenységét a politikai motivációk esetleg indokolatlanul zavarják, a javaslat - hasonlóan más kiemelkedő közjogi tisztséget viselőkhöz - korlátozott mentelmi jogot biztosít a nem országgyűlési képviselő kormánytagok részére. Szűkebb mentelmi jogot, mert a szabálysértési eljárásra nem terjed ki."
Ami miatt ezt fölolvastam, az valóban a megfogalmazás sutasága és pongyolasága, tudniillik hogy "a kormánytagok tevékenységét politikai motivációk indokolatlanul zavarják". Talán "ne zavarják" - ezt esetleg hozzá lehetett volna tenni, ha így értette a kormány. Mert milyenek lehetnek azok a politikai motivációk, amelyek a végrehajtó szervezet tagjait egymás közötti viszonyukban zavarják? A büntetőeljárás megindítása egy olyan cselekmény, amelyet a végrehajtó apparátus valamelyik szerve rendel el és indít meg. Arra gondol talán az előterjesztő, hogy azért kell megadni ezt a mentelmi jogot a nem képviselő minisztereknek, mert jelen esetben a szabaddemokrata belügyminiszter esetleg koalíciós nyomást akar gyakorolni a nem szabaddemokrata pénzügyminiszterre, és utasítja a rendőrséget, hogy járjon el, indítson nyomozást a pénzügyminiszterrel szemben? Tudniillik a mentelmi jog tartalma az országgyűlési képviselők esetében egyértelműen a hatalommegosztásból ered. Azt akarja biztosítani, hogy a törvényhozás tagjai függetlenek legyenek, és tevékenységükben ne lehessen őket befolyásolni a végrehajtó hatalom részéről.
(11.20)
Ha a végrehajtó hatalom része a nem képviselő miniszter, őt meg kell védeni a saját végrehajtó hatalmától? A végrehajtó hatalom egyéb ágaitól? Úgy gondolom, úgy vélem, igen tisztelt képviselőtársaim, nem szükséges a mentelmi jog ilyen értelmű kiterjesztése. Nem szükséges azért sem, mert a mentelmi jog felfüggesztéséről szűk esetekben az Országgyűlés, egyébként pedig a köztársasági elnök fog határozni. A mentelmi jog eredeti rendeltetéséhez képest teljesen értelmetlen egy olyan személy kezébe, döntési jogkörébe tenni a felfüggesztést, aki egyébként kinevezi és felmenti az adott személyeket.
Nagyon meg kell gondolni, attól függetlenül, hogy lehet, hogy presztízsokokból jól hangzana, hogy a nem képviselő kormánytagok is mentelmi jogot élvezzenek; egyébként szükség van-e rá, indokolja-e valami. Mert ha nem, akkor fölösleges ez a jogintézmény, tisztelt Országgyűlés!
Amikor az Országgyűlés tárgyalta a privatizációs törvényt, elég élesen megjegyeztem, hogy fölösleges minduntalan a képviselők összeférhetetlenségéről szólni, s a képviselők vagyoni állapotát firtatni, amikor döntési pozícióban levő, sokkal nagyobb hatalommal rendelkező személyek esetében nem kívánják szabályozni sem az összeférhetetlenséget, sem az úgynevezett vagyonnyilatkozat-tételi követelményt.
Ez a javaslat, tisztelt Országgyűlés - mint előbb említettem - a nem képviselő kormánytagok részére mentelmi jogot kíván biztosítani. De nem írja elő, hogy a nem képviselő kormánytagok, közigazgatási államtitkárok, helyettes államtitkárok olyan vagyonnyilatkozatot tegyenek, mint amilyet tettek az országgyűlési képviselők. Miért? Föl kell tenni ezt a kérdést sajnos: miért? Mert a miniszter, aki nem képviselő, egyszemélyben jóval nagyobb döntési jogosultsággal rendelkezik, ennek következtében a kísértése is nagyobb, mint egy országgyűlési képviselőnek. Ugyanez vonatkozik a közigazgatási államtitkárokra, a helyettes államtitkárokra és a nem képviselő politikai államtitkárokra.
Nagyon jó lett volna, ha a kormány saját maga, bizonyítani akarván, hogy nemcsak egy fügefalevélként van a képviselői vagyonnyilatkozat, a nem képviselő kormánytagok, államtitkárok esetében javaslatot tett volna arra, hogy ezen személyek esetében is hasonlóképpen járjanak el, mint az országgyűlési képviselők esetében. És akkor talán elejét lehetne venni bizonyos mendemondáknak.
Két olyan intézmény van ebben a törvényjavaslatban, ami véleményem szerint teljesen fölösleges. Rubovszky képviselőtársam az előbb szólt már arról, hogy 50 képviselő kezdeményezhet eljárást egy miniszter ellen, ha a miniszter felelősségét bíróság jogerős ítélete megállapítja. Aztán a miniszterelnök eldönti, hogy vagy akar élni, vagy nem akar élni a felmentési lehetőséggel. Ő már egyik oldalát ironikusan megmutatta ennek a kérdésnek, hogy miért értelmetlen.
A másik oldalát talán engedjék meg, hogy én érzékeltessem. Ha a bíróság jogerős ítéletét akarja valaki produkálni, ahhoz legalább kettő, adott esetben három év szükséges Magyarországon. A perek elhúzódásának az időtartama nagyjából ennyi egy komolyabb, bonyolultabb ügyben, és nyilvánvaló, ahol a miniszter felelősségéről van szó, ott nem az első tárgyaláson dönt a bíróság, hanem az megjár bizonyos fórumokat. Pusztán ilyen technikai szempontból teljesen idejétmúlt ez a rendelkezés. Másrészt ennek a kormánynak az életében igen sok miniszter igen sok jogszabályt megsértett. Elvileg megállapítási keresetet lehetne előterjeszteni a bíróságnál, hogy mondjuk, a jogalkotási törvényben írt kötelezettségét a kormány nem tartotta be, hogy a lakás-takarékpénztárakról szóló törvény végrehajtási rendelete ugyanakkor jelenjen meg és lépjen hatályba, mint az alaptörvény.
Tény az, hogy ezt a kormány nem tartotta meg. Tény az, hogy e tekintetben interpelláltam Farkas Gabriella képviselőtársammal együtt, és azt a választ, hogy a kormány valóban megsértette a jogalkotási törvényt, de hát ennek egyéb konzekvenciái nem lehetnek, kormánypárti képviselőtársaim elfogadták, tudomásul vették. Ennek függvényében lehetett volna bírósághoz fordulni, lehetett volna azonnal kérni a bíróságot, állapítsa meg, hogy egy nagyon fontos törvény végrehajtási rendelete a kormány hibájából, mulasztásából hónapokon keresztül nem jelenik meg, mégsem lett volna semmi eredménye, mert egy interpelláció kapcsán a kormánypárti képviselők úgyis fölmentették a saját kormányukat, amiből következik, hogy miniszterelnök úr ugyanúgy felmentette a végrehajtási rendelet kiadásáért vagy előkészítésért felelős minisztert.
Vagy egy régebbi példát hadd idézzek, tisztelt képviselőtársaim: a garantált árak meghirdetésével hónapokat késett a földművelésügyi miniszter. Interpelláció hangzott el az ügyben. A kormánypártok megint tudomásul vették; nem történt meg határidőben a garantált árak meghirdetése. Hogy ez a termelőknek milyen károkat okozott, az nem érdekelte a kormánypárti képviselőket - nem érdekelte a minisztert sem. Bezzeg amikor tüntetni mentek a termelők, akkor elhangzott, hogy a kormány mindent megtesz a termelők érdekében.
Akkor, amikor komolyan gondolunk felelősségi kérdéseket szabályozni egy törvényjavaslatban, talán nem ártana a szabályokat is oly módon megalkotni, hogy azoknak a végrehajtása tükrözze a törvény komolyságát. Miután ez nem történik meg, nem lenne rossz, ha ez a szabály elmaradna.
A másik ilyen a miniszterek, államtitkárok kártérítési felelősségével kapcsolatos. Amikor egy-egy miniszter, államtitkár adott esetben döntésével gondatlanul milliárdos nagyságrendű károkat okozhat ennek az országnak, akkor teljesen értelmetlen, célszerűtlen, szükségtelen leírni, hogy gondatlan károkozás esetén kéthavi illetményével felel.
A Budapest Bank privatizációja során most már a miniszterelnök úr is úgy tájékoztatta az országot, hogy az akkori pénzügyminiszter, Bokros Lajos nem megfelelő tájékoztatást adott a kormányülésen. Nagyjából kiderült az is, hogy a szerződés, amely a Budapest Bank privatizációjáról szól, előnytelen feltételeket tartalmazott a magyar állam számára. Hiába ingatja Bauer képviselőtársam a fejét, lehet, hogy neki nem előnytelen, a magyar államnak előnytelen. A magyar állam sajnos milliárdokat fizet folyamatosan, hogy kétes követeléseket visszavásároljon. Itt csak megjegyzem zárójelben, hogy az a két miniszter intézte a bank privatizációját, aki korábban vagy a bank alkalmazottja volt, vagy a bank elnök-vezérigazgatója. Ez már a miniszterelnök felelőssége - de most a miniszteri kártérítési felelősségről szólok.
Különféle vizsgálatok is folynak ebben az ügyben. Ha megállapítják a miniszter felelősségét, akkor ezzel a szabállyal úgy gondolják, igen tisztelt kormánypárti előterjesztők, hogy kompenzálva van az okozott kár? Hogy ezzel meg lehet váltani a felelősséget? Kéthavi, nagyon súlyos esetben hathavi miniszteri illetménnyel? Biztos, hogy nem! Akkor meg talán szükséges lenne elhagyni ezt a rendelkezést.
Miután Bokros miniszter úrról volt szó, hadd említsem meg: a Bokros-csomagba csempészte be a kormány, hogy négyről ötre lehet fölemelni minisztériumonként a helyettes államtitkárok számát.
(11.30)
A megszorító intézkedéseknél nagyon plasztikusan kidomborodott, hogy ott növekedhet a szám. Most már továbblép ez a javaslat. Nem is kíván törvényi határt szabni annak, hogy hány helyettes államtitkár legyen egy minisztériumban. Azt mondja, majd a kormány saját maga fogja megállapítani.
Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy az Országgyűlés nem engedheti meg magának azt, hogy ne korlátozza egy-egy minisztériumban a maximális helyettes államtitkári számot. Ezen belül pedig a kormány valóban saját belátása szerint állapítsa meg, hogy hány státust kíván betölteni. De abban a helyzetben, amiben vagyunk - folyamatosan nő a különféle kormánybiztosok, államtitkári megbízatású, helyettes államtitkári státusú személyek száma -, az Országgyűlésnek jeleznie kell, hogy a kormányzati pozíciók betöltése elé korlátot kell állítani. Ez a korlát pedig ez kell hogy legyen.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül hadd említsek meg egyetlenegy dolgot - amelyik a törvényjavaslat vége felé el van rejtve -, méghozzá a felmentést bizonyos gazdasági tisztségek betöltése esetén az államtitkárok, a helyettes államtitkárok számára. Nem összeférhetetlen ugyanis ezzel a közigazgatásban betöltött funkcióval az ÁPV Rt. igazgatósági tagsági viszonya, a Magyar Nemzeti Bank jegybanktanácsi tagsági viszonya, a felügyelőbizottság tagsági viszonya - elgondolkodtató. Nem akarom az időt túlbeszélni, ezért képviselőtársaimra bízom, mi szükség van arra, hogy közigazgatásban betöltött pozíció esetén ilyen összekapcsolódásokra lehetőséget adjunk. Ne tegyük meg! Ezért én magam is támogatni tudom az elhangzott javaslatot.
Éretlen ez a törvényjavaslat, és azokkal a nyelvhelyességi, kegyeletsértő megfogalmazásokkal nem is akarok foglalkozni, amelyektől hemzseg ez a törvényjavaslat. Ezért kérem, hogy a kormány vonja vissza, és egy politikailag megfontolt, érett, a hosszú távú szabályozás kritériumait kiálló javaslatot terjesszen be. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps.)
