DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A könyvvizsgálók egyik legfontosabb feladata, hogy a gazdálkodó szervezetek éves beszámolóját egy záradékkal lássák el. Ennek a záradéknak két fő pontja van: az egyik, hogy ezek a könyvek a hatályos jogszabályoknak megfelelően készültek, a másik pedig, hogy valós képet adnak a társaság gazdálkodásáról.
Ez is jellemzi, hogy milyen fontos és nehéz feladatot kell a könyvvizsgálóknak elvégezni. A mai piacgazdasági viszonyok között kiemelten fontos ez a tevékenység, hisz a piac szereplői között a bizalom ugyan egy fontos dolog, de a piacgazdaság keretei között jogi garanciákat is kell adni egymással szemben a résztvevőknek. Ennek az egyik legfontosabb intézménye, a jogi garanciák legfontosabb intézménye a könyvvizsgálat és ennek közzététele. Tehát azért, hogy a gazdaságban rend és biztonság uralkodjon, a könyvvizsgálók tevékenysége elengedhetetlen.
Ezt azért tartom fontosnak elöljáróban megjegyezni, mert ezzel a Magyar Demokrata Fórum, a Kereszténydemokrata Néppárt és a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében szeretném jelezni és nyomatékosítani, hogy nagyon fontosnak tartjuk ezt a törvényt, és támogatjuk. Véleményünk kialakításakor megismertük a jelenleg egyesületi formában működő Magyar Könyvvizsgálói Kamara véleményét is, az ő észrevételeiket is felhasználtuk álláspontunk kialakításakor.
Ebben a kérdéskörben négy témakörről szeretnék beszélni röviden, az idő előrehaladott voltára tekintettel felvetés jelleggel, hiszen a részletes vitában lesz alkalmunk még ezekről a kérdésekről alaposabban és behatóan értekezni, és módosító javaslatainkat elkészíteni. Ez a négy témakör: egy rövid történeti áttekintést tartok fontosnak; mindenféleképpen beszélni kell véleményünk szerint a kamara törvényességi felügyeletéről; nagyon fontosnak tartjuk, hogy szót váltsunk a könyvvizsgálói függetlenség kérdésköréről, valamint a könyvvizsgálói társaságok státusáról, különösen az előttem elhangzottak alapján egy pár szó erejéig kitérnék erre is.
Elöljáróban és összefoglalóan azt tudom mondani mind a három képviselőcsoport nevében, hogy a törvényjavaslatot vitára alkalmasnak tartjuk, és látunk lehetőséget arra, hogy egy széles körű parlamenti egyetértés alakuljon ki abban az esetben, ha a felvetődő - nem olyan nagy súlyú, de azért lényeges - kérdésekre közös és kompromisszumos megoldásokat találunk.
Röviden egy történeti áttekintés, márcsak azért is, mert nemcsak egy konzervatív párt szónokaként kell beszélnem, hanem nem most varázsoljuk elő a nyuszit a kalapból; vannak a történetnek előzményei is. A magyar törvényhozás már a XVIII. századtól kezdve foglalkozik a kereskedelmi ügyek szabályozásával. Az első magyar kereskedelmi vonatkozású törvény, az 1723. évi LIII. törvénycikk már könyvvezetési kötelezettséget ír elő, és elismeri a kereskedelmi könyveknek a bizonyító erejét. Az 1839-1840-es Országgyűlés pedig már bizottságot küldött ki a kereskedelmi jognak egy részletes szabályozására, és az így született törvénycsomagban - itt több törvényről van szó - a zárszámadások helyességének a vizsgálatát már számvizsgálókra bízza ez a törvénycikk.
A kiegyezést követően az 1875. évi XXXVII. törvénycikk - a kereskedelmi törvény - már részletesen foglalkozik a könyvvezetés szabályaival. A század elején az 1911-es országos jogászgyűlés tulajdonképpen kimondta az alapelvet, nevezetesen azt, hogy a mérleget és a könyvek vezetését szakképzett és egyénileg felelős revizoroknak ellenőrizniük kell, tulajdonképpen az angol audit rendszernek az alapelvét, és a máig is honos szisztémának az alapjait rakta le ekkor a magyar jogászgyűlés.
(21.30)
Ez egy angol módszer, elég frissen, a század elején gyakorlatilag átvettük, és teljes mértékben azonosultunk ezzel a tematikával.
Még ugyanebben az évben megalakult a Magyar Revizori Szövetség, ami később Kamarai Hites Revizorok Egyesülete, majd Magyar Hites Könyvvizsgálók Egyesülete néven egészen 1950-ig működött erős szakmai szervezetként, megfelelő infrastruktúrával, szakértőkkel, folyóirattal és egy nagyon komoly szakmai műhellyel; 1950-ben számolták fel. Itt a gazdaságunk jellegéből adódóan egy szünet következett, és először a rendszerváltás hajnalán, 1987-ben alakul meg tulajdonképpen a Magyar Könyvvizsgálók Szakmai Egyesülete. Ez a szervezet működik a mai napig is. Egy nemzetközileg elismert szervezetről van szó. 1996-ban az Európai Könyvvizsgáló Szövetség levelező tagjai sorába felvette a magyar szövetséget, rendes tagnak pedig akkor veszik fel... Az a különbség a levelező és a rendes tag között, hogy egy hatályos magyar kamarai törvényre van szükség ahhoz, hogy tényleges kamaráról beszéljünk, ne pedig egy egyesületi formában működőről. Ezt követően várható, hogy ez az európai szövetség, amely egy európai uniós intézmény, felvegye tagjai sorába a Magyar Könyvvizsgálói Kamarát - akkor már egyesületi formában működve.
A könyvvizsgálat törvényi szabályozásában a társasági törvény jelentett egy komoly sarokkövet, az 1988-ban született törvény, ami a gazdasági társaságok auditálását, könyvvizsgálatát törvénybe iktatta, a könyvvizsgálói intézménynek komoly feladatot ad. 1991-ben igen széles parlamenti egyetértéssel megszületett a számviteli törvény. Legutoljára talán két évvel ezelőtt a mi parlamentünk hozott megítélésem szerint jelentős döntést akkor, amikor a könyvvizsgálatot kiterjesztette a nagyobb önkormányzatokra. Ezt az ellenzéki pártok akkor támogatták és helyesnek tartották. 1997-ben érkezünk el ahhoz az évhez, amikor a korlátolt felelősségű gazdasági társaságok és a részvénytársaság könyveit kötelezően auditáltatni kell év végén, tehát egy hites könyvvizsgálóval ellenjegyeztetni kell. Ma jelenleg az országban ezt a munkát közel ötezer könyvvizsgáló végzi, akik közül közel 3500-an a meglévő egyesület tagjai.
A kamara törvényességi felügyeletéről néhány szót, és igazándiból csak elöljáróban a részletes vitához. A jelenlegi törvényjavaslat a kamara törvényességi felügyeletét szabályozza, miniszteri hatáskörbe utalja, és úgy rendelkezik, hogy a miniszter ellenőrzi, hogy az alapszabályban a kamara egyéb önkormányzatai, szabályzatai és az alapszabály megfelelnek-e a jogszabályoknak, továbbá hogy a kamara szervezetei, határozatai nem sértik-e a jogszabályokat, az alapszabályt és az egyéb önkormányzati szabályokat. A javaslat ezt a feladatot számunkra kevéssé érthető módon a pénzügyminiszterhez telepíti. Úgy ítéljük meg, hogy a törvényességi ellenőrzés intézményének inkább az igazságügyi tárcához kellene tartoznia, pontosan azért, mert egy törvényességi felügyeletről van szó, és a kamarának gazdasági irányító szervektől függetlennek kell lennie. Ebben teljes mértékben egyetértek az előttem szóló képviselő úrral, hasonlóképpen vélekedünk erről.
Épp ezért egy kicsit neheztelem is az Igazságügyi Minisztérium képviseletének hiányát, akkor is, ha a parlamenti realitások közé tartozik, hogy a miniszter urak ilyenkor a legritkább esetben vesznek részt a törvények vitájában, nem is helyettesíttetik magukat, hanem mintha már a dolognak az lenne a természetes rendje, hogy minden esetben az államtitkárokat küldik el, és az Igazságügyi Minisztérium hiányzik. Holott úgy ítélem meg - és nemcsak ellenzéki, hanem kormánypárti oldalról is elhangzott ez a vélekedés -, hogy talán a jövőben itt rájuk háruló feladatokról beszélünk, és egy olyan törvényről, aminek kapcsán mindenképpen vitatjuk vagy legalábbis felvetjük azt, hogy a törvényességi felügyeletet kinek kell gyakorolni, a pénzügyi tárcának vagy az igazságügyi tárcának. Éppen ezért tisztelettel kérném, hogy a vitának majd a későbbi, következő napján tegye meg a tisztelt elnök asszony azokat a lépéseket, hogy az igazságügyi tárca képviselői is lehetőség szerint vegyenek részt a vitában.
Az indoklás a Pénzügyminisztérium törvényességi felügyelete mellett úgy szól, amint az államtitkár úr is említette expozéjában, hogy állami feladatokat kap a kamara, idetartozik a működési engedélyek kiadása és a szakmai követelmények meghatározása. Én egy kicsit finomítanám ezt a javaslatot. Ezek nem állami feladatok, ezek olyan feladatok, amelyek jelenleg vagy régebben állami feladatok voltak, egy egészségesen működő piacgazdaságban ezek nem állami feladatok; tehát tulajdonképpen igazodási pontként éppen ezért nem tartjuk ezt elég megfontolt és elég súlyos érvnek.
Jelezni kívánom, hogy a Pénzügyminisztériumnak ez a felügyelősdi szándéka megjelenik az átmeneti intézkedések során is. Az átmeneti intézkedéseknél a Pénzügyminisztérium felügyelete alatt próbálják létrehozni ezt a kamarát. Mi úgy látjuk, és vitára alkalmasnak tartjuk a kérdést - a részletes vitában beszéljük meg -, hogy van egy önszerveződő, jelenleg egyesületi formában működő szervezet, amely lehet, hogy képes ennek a feladatnak az ellátására. Mi támogatjuk az önszerveződő megmozdulásokat, különösen ha eredményeket tudnak felmutatni. Úgy ítélem meg, hogy az Európai Könyvvizsgáló Szövetség azzal, hogy levelező tagjai sorába felvette ezt a szervezetet, valamilyen módon értékítéletet alkotott. Ez, hangsúlyozni kívánom, egy európai uniós szervezet, és vélhetően azt is lehet következtetni, hogy alkalmas lehet ezért ez a szervezet erre, de a részletes vitában lehetőség lesz arra, hogy ezt alaposan megbeszéljük.
A könyvvizsgálói függetlenségről néhány szót. A könyvvizsgálók természetes személyek lehetnek. Ezek a természetes személyek tagjai a kamarának, és feladatukat törvény rögzíti. A gazdasági társaságokról szóló törvény is már rendelkezik arról, hogy a könyvvizsgáló nem utasítható. Úgy látom, hogy ebben a tekintetben tulajdonképpen visszalépést jelent a jelenlegi kamarai törvény, mert azt mondja, hogy könyvvizsgáló társaságok esetében nem érvényes ez a szabály, utasítható a könyvvizsgáló. Megítélésem szerint ez veszélyeztetheti a könyvvizsgálók függetlenségét, amellett, hogy ellentétes a gazdasági társaságokról szóló törvénnyel és ugyanakkor, mint ahogy képviselőtársam is elmondta, ellentétes az Európai Unió 8-as irányelveiben megfogalmazott 27. cikkellyel.
A könyvvizsgálói függetlenség témakörébe tartozónak ítélem meg azt is, hogy főtevékenységképpen vagy melléktevékenységképpen lehet végezni a könyvvizsgálatot. Úgy ítélem meg, hogy ez egy olyan feladat, és a függetlenség megkívánja, hogy főtevékenységként legyen végezhető. Ebben nem értek egyet az előttem szóló kisgazda képviselővel. Ez egy európai norma, és ha mi csatlakozni tudunk nem az Európai Unióhoz, hanem ehhez a szervezethez, akkor ez egy jogos elvárás velünk szemben. Tehát azt az átmeneti időszakot, ami 2001. december 31-éig tolja ki ennek a határidejét, én túlzottan hosszúnak tartom, kellene keresni egy ennél rövidebb időpontot és megvizsgálni ennek feltételeit.
A könyvvizsgáló társaságok státusáról: szükség van arra, hogy vállalhasson könyvvizsgálói feladatot egy társaság, és a törvény ezt megfelelő korlátok közé helyezi; nevezetesen, hogy ez a gazdasági társaság csak egy elég szűk mezsgyén végezze tevékenységét. Ezt a törvény pontosan megjelöli. A könyvvizsgálói tevékenységet csak könyvvizsgáló végezze, a vezető tisztségviselők többségükben kamarai tagok legyenek. Ugyanakkor van meglátásom szerint egy nagyon puha rész benne, amikor úgy rendelkezik, hogy a szavazatok többségével kamarai tagok rendelkezzenek. Ez idáig rendben van, csak azt a puhító lépést nem tartjuk helyesnek, hogy a bejegyzéshez szükséges feltételek a tulajdonos országban megfelelő könyvvizsgálói társaságok esetén is elfogadhatók. Úgy ítélem meg, hogy itt minimálisan a nemzetközi viszonosság elvét kell megkövetelni; anélkül, hogy pontosan meghatározva lenne, hogy más országban milyen normáknak kell megfelelni, nem lehet meglátásom szerint korlátozás nélkül elfogadni, a viszonyosság elkerülhetetlen.
(21.40)
Azt is túl puha intézkedésnek tartjuk, hogy a gyakorlat területén ilyen külföldi esetben nem ír elő legalább egy rövid időtartamot; meglátásunk szerint legalább egy év hazai gyakorlatra lenne szükség.
A könyvvizsgálói társaságoknál szóba kerültek a multinacionális cégek, és hogy valamilyen formában korlátozni kellene. Úgy ítélem meg, hogy ha a könyvvizsgálói társaságok működése a viszonosság alapján működik, akkor a mi könyvvizsgálóink fogják állni a versenyt, és ez megfelelő garanciát jelent. Természetesen nem kell pozitív diszkriminációt adni a külföldi társaságoknak: jogosan elvárható, hogy a magyar jogszabályokat is ismerjék, és úgy ítélem meg - ha a viszonosság esetén versenyképesek lesznek -, hogy előfordulhat az a ritka eset is, hogy a magyar könyvvizsgálók külföldön tudnak dolgozni. Bárcsak a gazdaság minden területe - mondjuk a mezőgazdaság - ilyen versenyképes lenne az EU-normákkal, mint a magyar könyvvizsgálók! Úgy ítélem meg, hogy akkor örömre lenne okunk, de ettől azért még távol vagyunk.
Összességében úgy ítélem meg, hogy a kamara törvényességi felügyeleténél szükséges változás; a könyvvizsgáló függetlenségét a nevezett szempontok alapján fontosnak tartom a jelenlegi törvényben módosítani, azaz a függetlenségét erősíteni, és a nemzetközi részvétel és a viszonosság megfelelő szabályozása mellett a megszülető módosító javaslatok elfogadása esetén mind a Magyar Demokrata Fórum, mind a Kereszténydemokrata Néppárt és mind a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében támogatni tudjuk ezt a törvényjavaslatot. Az ehhez szükséges módosító javaslatokat el fogjuk készíteni, és bízom abban - az itt kialakult vita szellemében -, hogy nem a kormánypárti-ellenzéki nevek lesznek a dominánsak az elfogadásnál, hanem azok a szakmai érvek, amelyek a parlamenti patkó oldalától függetlenül elhangzottak. És akkor büszkén tehetünk le az ország asztalára egy olyan fontos törvényt, amiben a parlamenti pártok széles köre egyetértett.
Köszönöm szépen a figyelmüket. A részletes vitában még lesz lehetőség.
